Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

3 ok, mely az alacsony önértékelés hátterében állhat

Érdekességek2019. március 10.

Az önértékelés lehetővé teszi, hogy önmagunk kritikai megfigyelésén keresztül megítéljük a képességeinket, a viselkedésünket, valamint minősítsük önmagunkat. Az egészséges önértékelésű személy reálisan ítéli meg a képességeit, tisztában van a hiányosságaival, képes alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez, miközben teljesítménye kiegyensúlyozott marad. Vannak azonban, akiknek alacsony az önértékelésük. Lássunk most néhány okot, mely ennek a hátterében állhat!  

1. Önismeret hiánya

Minél több információnk van önmagunkról, annál nagyobb az esélye annak, hogy az önértékelésünk reálissá válik. Az a személy, aki elzárkózik azoktól a helyzetektől, melyek révén jobban megismerheti önmagát, az önértékelése kapcsán az alul-, vagy felülértékelés esélyét növeli.

Az önismereti csoportok, az önismereti játékok, de akár még a csapatépítő programok is remek lehetőséget jelenthetnek arra, hogy önmagunkat változatos helyzetekben - akár mások szemén keresztül - megfigyelve új tapasztalatokat építhessünk az énképünkbe ezáltal téve reálisabbá az önértékelésünket.

2. Negatív visszajelzések

Az önértékelés a környezet visszajelzései révén is formálódik. Az a személy, aki a számára fontos személyektől folyamatosan negatív visszajelzéseket kap, hajlamossá válik az énképe részévé tenni azt, melynek következtében csökkenhet az önértékelése.
Kiemelten fontos tehát főként gyermekek esetében, hogy soha ne a személyét, hanem a viselkedését minősítsük, azt is olyan módon, hogy világos legyen, min kell változtatnia ahhoz, hogy a teljesítménye eredményesebbé válhasson. Ne a negatív visszajelzés megfogalmazása legyen tehát a cél!

Az öncélú, mások puszta megbántására irányuló megjegyzések, sértő minősítések rendkívül károsan hatnak az önértékelésre.


3. Kudarcélmény

Az önértékelésre nem csupán a környezet visszajelzései hatnak, hanem az egyén önmagára vonatkozó megfigyelései is. Az alapvető én-élmény, az egyén tapasztalata a teljesítményére, a képességeire, a társas környezetében betöltött szerepeire vonatkozóan hatással van az énkép valamint az önértékelés alakulására.

Az a személy, aki túl magas elvárásokkal találja szembe magát, nagyobb valószínűséggel él meg kudarcélményt, mely szintén rombolóan hat az önértékelés szintjére. Nagyon fontos tehát, főként gyermekkorban, hogy az egyén mindig az életkorának, egyéni adottságainak és képességeinek megfelelő célkitűzésekkel és elvárásokkal találkozzon.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Hőguta: Hogyan ismerjük fel?

2026. augusztus 09.

A hőgutáról lesz szó, mely hirtelen bekövetkező, percek alatt eszméletvesztéssel járó rosszullét.

Az ún. bevezető, figyelmeztető időszak, a koncentrálóképesség csökkenésével, kábultsággal, fejfájással, szédüléssel, hányingerrel, hányással jelzi a veszélyt. Figyelmeztető tünet a törzsön a verejtékezés kifejezett csökkenése. A test gyors túlfűtöttségére utal a forró, kipirult és száraz bőr. 41 °C-ot meghaladó láz esetén az agykárosodás és egyéb szervek (máj, vese, szív) működészavara végzetes lehet.

A leglényegesebb elsősegélynyújtói feladat a testhőmérséklet lehető leggyorsabb csökkentése. Hűvös helyre vinni a beteget, eltávolítani róla minden ruhát. Testét becsavarni hideg vizes lepedőbe, melyet 2–3 percenként cserélni kell, vagy közvetlenül a testfelszínre locsolni hideg vizet. Amikor a lázmérő higanyszála 38 °C alá csökkent, a nedves lepedőt szárazra kell cserélni.

Fogyókúra: Nem a koplalás a cél

2026. augusztus 09.

Az elhízás nem egyik napról a másikra kialakuló betegség (!), hanem hosszabb idő alatt lassan, szinte lappangva kialakuló folyamat eredménye. Ennek megfelelően nem lehet egyik napról a másikra „meggyógyítani” sem!



Alapigazságok


A legnagyobb tévedés, amit a beteg elkövethet, hogy nemcsak az egyszerre elfogyasztott ételek mennyiségét, hanem a napi étkezések számát is minimálisra csökkenti. A koplalás azonban nem fog segíteni. A test – szerencsére – úgy van beprogramozva, hogy az ilyen hiányállapotot veszélyként észleli, és ezért úgy viselkedik, mint extrém helyzetekben, például, mint amikor éhezik. Ekkor teste minden egyes kalóriához, így a zsírokhoz is ragaszkodni fog, és amit alkalomszerűen elfogyaszt, az szinte rögtön a zsírraktárakba fog kerülni, ezáltal biztosítva a „túlélést”.
A fokozatosság elve a testtömegcsökkentésben nagyon fontos. Nem szabad drasztikus módszerekkel kezdeni, ez túl nagy „sokkot” fog előidézni. Először a „selejt” élelmiszerektől (egyszerű cukrok, túl zsíros ételek és fehér lisztből készült termékek) célszerű megszabadulni, és az étkezések közötti nassolásról „leszokni”.
Kezdetben a diéta ideje alatt – a fogyókúra okozta nehézségek megkönnyítése érdekében – hetente egy alkalommal „félre ehet” a fogyókúrázó. Ezt célszerű hétvégére beiktatni. Ilyenkor ehet, amit megkíván, de arra azért ügyeljen, hogy az energiabevitel ne sokkal haladja meg az addigiakat.
Naponta szükséges nagy rosttartalmú élelmiszereket fogyasztani! A zöldségek, darák és korpák fokozzák a telítettségérzetet, segítik a gyorsabb emésztést és a méregtelenítést.

Ki tanít kit?

2026. augusztus 08.

Kokas Katalin hegedűművésszel, négy gyermek édesanyjával tabutémákat feszegetünk.



A veszteségekről a nők nem beszélnek. Négygyermekes családként a színpadon látnak bennünket, nagyobb gyermekeinket is. Ez egy ideális kép. De vannak olyan dolgok, amiket tabuként kezel a társadalom. Pedig akkor, amikor abban az élethelyzetben vagyunk, az nagy szenvedés, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek sorstársai. Én kifejezetten azért beszélek erről, mert fontosnak tartom, hogy másnak segítsek, aki hasonló élethelyzetben van.

18 éves korunk óta férjemmel, Kelemen Barnabással tudtuk, hogy nagy családot, sok gyermeket szeretnénk. A legnagyobb boldogság az, amikor az ember gyermeket vár. Én ugyanakkor hét alkalommal is megéltem a veszteséget, hogy a magzat meggondolta magát.

Első gyermekünk, Hanna születése nem úgy zajlott le, ahogy szerettük volna, pedig csak egy picit érkezett korábban. Előtte való nap fejeztem be a diplomadolgozatomat, és másnap megszületett, amikor már éppen nem számított koraszülöttnek. Otthonszülést szerettünk volna, de Kaposváron folyt el a magzatvíz, ezért az ottani kórházba vittek.
Én kifejezetten nem kértem fájdalomcsillapítót, mert érezni akartam, hogy mi történik. Oxitocint sem szerettem volna, de azt kötelezően adtak, izomba.
A szülést követően Hanna nem lélegzett fel, és ezért azonnal elvitték tőlem Pécsre. Saját felelősségre azonnal robogtam utána apukámmal autóval, és a koraszülött intézetben leszidtak, hogy mit keresek ott, a kisbabámnak nem rám, hanem rájuk van szüksége.
Ez óriási trauma volt!