Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

5 kérdés az antihisztaminok szedéséről

Érdekességek2019. augusztus 14.

Javában tart a pollenszezon, az allergiásoknál tüsszögés, orr- és szemviszketés, orrfolyás és orrdugulás jelentkezik. A tünetek enyhítésére több készítmény is létezik, nem mindegy azonban, hogy ezek közül ki melyiket szedi. Az antihisztaminokkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókról dr. Tárnok Ildikó tüdőgyógyász, allergológust, a Tüdőközpont orvosát kérdeztük.

Fotó: 123rf.comMelyik antihisztamin jó a légúti allergiák kezelésére?
Az antihisztaminok lehetnek első, vagy második generációs készítmények. Légúti allergiák kezelésében a második generációs készítmények, ezeken belül is a korszerű, új típusú antihisztaminok váltak be leginkább. Ezek előnye, hogy nem korlátozzák a napi tevékenységeinket. Szedésük mellett ugyanis kevésbé jellemző az első generációsoknál  gyakran észlelt fáradtság, és álmosító mellékhatás is csak néhány készítmény esetében jelentkezik.

Milyen készítmények léteznek?
Az antihisztamin tartalmú készítmények több márkanév alatt kerülnek forgalomba. Azt azonban, hogy kinek melyik a jó választás, nem ez, hanem a hatóanyag tartalmuk és a tünetek döntik el. Tabletták, cseppek, szemcseppek, valamint orrspray és gél állnak rendelkezésre attól függően, hogy a beteg hány éves és milyen panaszai vannak.

Ha jobban vagyok, abbahagyhatom a szedését?

Ha pollenallergia miatt szedjük, akkor egész szezonban – az allergén növény pollenszórásának ideje alatt – alkalmazhatjuk a készítményeket. A legjobb eredményt is akkor tudjuk elérni, ha hosszú távon használjuk, nem csak magas pollenkoncentráció idején. Dr. Tárnok Ildikó hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek szedését akkor is a megadott módon javasolt folytatni, ha a beteg jobban érzi magát. Ha ilyenkor csökkenti a gyógyszerek adagját, a készítmények nem tudják megfelelően kifejteni a hatásukat.


Recept nélkül, vagy vényre?

Egy másik lehetséges ok, amiért antihisztamin szedése mellett is allergiás tünetek jelentkeznek, hogy nem megfelelően választottunk hatóanyagot. Ez általában az előzetes orvosi ellenőrzés nélkül szedett készítmények kapcsán szokott előfordulni. A legjobb eredményt akkor várhatjuk, ha orvosi ellenőrzés mellett, személyre szabott terápiát alkalmazunk, ami adott esetben jelentheti akár több gyógyszer kombinációját is.

Antihisztamint szedek, de más tüneteim is vannak. Mit tegyek?

Az antihisztaminok főleg az orrfolyást, tüsszögést, könnyezést, torok- és szemviszketést csökkentik. Ha egyéb légúti panaszaink vannak, más típusú kezelésre van szükségünk.

Légúti allergiásoknál – főleg, ha az allergia nem megfelelően kezelt – gyakrabban alakul ki asztma. Erre már nem elég az antihisztamin, egyéb gyógyszerekre is szükség van a tünetek megszüntetéséhez. Kezdődő allergiás asztmára utalnak az alábbi tünetek:
– fizikai terhelésre, például lépcsőzés, futás közben jelentkező nehézlégzés
– mellkasi szorító érzés
– sípoló légzés
– éjszaka vagy a reggeli órákban jelentkező köhögő roham.
Ha a fenti tüneteket tapasztaljuk, légzésfunkciós vizsgálat elvégzése javasolt annak eldöntésére, hogy valóban asztma vagy egyéb légúti betegség okozza-e a panaszokat, esetleg más belgyógyászati ok áll-e a háttérben.


forrás: Patika Magazin.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.