Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

5 tipp, amivel csökkenthető a második szívinfarktus rizikója

Érdekességek2021. szeptember 12.

Fotó: 123rf.com

Bár szerencsére egyre jobbak a szívinfarktuson átesettek életkilátásai és teljes felépülésének esélyei, tény, hogy a korábbi szív-érrendszeri esemény kockázati tényezőként merül fel egy újabb esemény bekövetkezéséhez.  Dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont szakorvosa azokra a lépésekre hívta fel a figyelmet, amelyekkel csökkenthetjük a rizikót.

Szedjünk pontosan a felírt gyógyszereket

Szívinfarktus után nagy valószínűséggel egy életen át tartani fog a gyógyszeres kezelés, amelynek célja a jó állapot stabilizálása, az újabb esemény (például stroke, újabb infarktus) megelőzése. Éppen ezért nagyon fontos, hogy pontosan szedjük be a felírt gyógyszereket, se a dózist, se a típust ne változtassuk, még akkor sem, ha jobban vagyunk.

Vaskó doktor szerint ilyenkor célszerű egyeztetni az orvossal, aki kontrollvizsgálatok után maga rendeli el a változást, ha szükséges. Praktikusan ismerni kell a szedett gyógyszerek nevét és a hatásmechanizmusukat. Fontos elolvasni a betegtájékoztatót, megismerkedni a dózisokkal és az esetleges mellékhatásokkal. A gyógyszerszedés orvos által ismertetett részleteit érdemes leírva is magunknál tartani.

Működjünk együtt az orvossal

Kimondottan nagy hangsúlyt kell helyezni az orvos-beteg együttműködésre – ismerteti dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa. – Orvosként arra biztatom a pácienseket, hogy merjenek kérdezni, tájékozódni és figyeljék a szervezetük reakcióit, és számoljanak be róla, mert fontos visszajelzés. Megfelelő életmóddal, gyógyszerekkel és rendszeres kontrollal nagyon jó állapot tartható fenn, és jelentősen csökken az ismételt infarktus kockázata is.

Vegyünk részt rehabilitációs programon

Az utóbbi években több kutatás is igazolta, hogy szívinfarktus után a betegek szívének állapota és fizikai teljesítőképessége akkor javult a legjobban, ha a rohamot követően már egy hét múlva elkezdték a mozgatást és a rehabilitációs program három hónapnál tovább tartott. Az egyéni értékekre alapozott, személyenként kidolgozott mozgás- és életmódterv pedig a későbbiekben jelentősen hozzájárul az életminőséghez, kis túlzással ezen múlik, hogy teljes életet élhet-e a páciens, vagy élete végéig „betegállományban” marad.

Csökkentsük a rizikófaktorokat

Közismert, hogy a mozgáshiány, a dohányzás, a magas koleszterin- és vérnyomás, a nem megfelelő táplálkozás, a túlsúly mind komolyan veszélyeztetik az egészséget, különösen a szív-érrendszert. Éppen ezért mindent meg kell tenni, hogy ezeket a rizikófaktorokat kiiktassuk, vagy legalább csökkentsük. Ebben komoly segítség lehet az életmód orvoslás, amelynek keretében személyre szabott iránymutatást kaphatunk a számunkra optimális és biztonságos életmód kialakításához.  


A biztonságosság szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni egy szívinfarktuson átesett páciens esetében, ezért is nagyszerű lehetőség, ha életmód orvos, dietetikus, mozgásterapeuta irányítják az életmódváltást. Nem szabad megfeledkezni a stresszről, mint önálló rizikófaktorról, amelynek kezelésében jelentős támogatást nyújthat például egy stresszcsökkentő életvezetési tréning.

A fotó illusztráció: pixabay.com

Keressünk támogatókat

Aki komoly traumát élt át – és ez lehet egy betegség is – annak talpra állásának egyik fontos támogatója a közösség. Legyen szó családról, barátokról, betegcsoportokról, vagy akár egy tréning közösségéről, minél erősebb körülöttünk a szociális háló, a segítő közeg, annál több erőnk lesz a teljes felépüléshez és azt követő új életmód kialakításához.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Nem vagyok eléggé motivált

2026. október 24.

A motiváció energia, mely felpezsdít, hajt, tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek, színtelennek, tûnik... és nincs kedvünk tervek, célok megvalósításához. De hogyan találjunk rájuk, he elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... Hiszen ez olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Tehernek érezzük, és egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton hajtásként, pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer lehetõvé teszi viszont, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

A terhesség elsõ fele homeopátiás szemmel

2026. október 24.

A terhesség alatt felmerülõ egészségügyi problémák megoldásakor jelentõsen csökken az alkalmazható gyógyszerek száma mellékhatásaik, illetve teratogenitásuk miatt. Ezzel szemben a homeopátiás kezeléskor nem lépnek fel mellékhatások sem a kismamára nézve, sem a babára nézve. 

A homeopátiás kezelés nem allergizál, hanem a szervezet öngyógyító erejét stimulálja, erõsíti az immunrendszert, harmonizálja a betegség alatt felborult egyensúlyi mechanizmusokat a szervezetben. A terhesség elsõ harmadában leggyakrabban fellépõ probléma a hányinger, a hányás, mely sokszor banális, de kellemetlen tünet.

Ritkább esetben akár szövõdményekhez is vezethet, pl. dehidráció, alultápláltság. Igen jól kezelhetõ homeopátiás gyógyszerekkel, a hasonlóság alapszabálya szerint. A Sepia az egyik legtöbbször használt szer erre a tünetre. Akkor javasolható, ha már reggel ébredéskor jelentkezik az émelygés, a hányinger, amelyek az étel szagára, látványára fokozódhatnak. Evésre nem javul a gyomor ürességérzete, a kismama megundorodik pl. a cigarettafüsttõl, sõt egyes ételektõl is, amivel a terhesség elõtt nem volt problémája.

Hat jó tanács

2026. október 23.

Kiadós ebédek, nem kevésbé tartalmas, késõi vacsorák, a téli idõszak zsírosabb, nehezebb ételei, netán a disznótoros mindmind megerõltetõ lehet a gyomor számára, s ez emésztési problémához vezet. Íme néhány könnyen betartható, egyszerû jó tanács. 

1. Ne maradjunk ágyban, inkább zuhanyozzunk meleg vízzel!

Amikor reggel arra ébredünk, hogy nincs rendben a gyomrunk és úgy érezzük, az egész emésztõrendszerünk "forrong", rendszerint nagy kedvünk lenne minél tovább ágyban maradni. Pedig jobban tesszük, ha normál idõben felkelünk és hathatós lépéseket teszünk a baj orvoslására! Elõször is zuhanyozzunk le jó meleg vízzel, aminek az elsõ hatása, hogy ellazítja nemcsak az izmokat, hanem az idegeket is. Hiszen a (reggel gyakran, szinte minden ok nélkül is jelentkezõ) stressz az emésztõrendszer egyik fõ ellensége, mert többek közt fokozza a gyomorsav termelõdését. Egy bõ tízperces tartózkodás a (majdnem) forró zuhany alatt pedig segíti az "emésztõgépezet" megfelelõ beindulását. Ha van idõnk, hosszabbítsuk meg a meleg zuhany gyomorra gyakorolt jótékony hatását azzal, hogy további 10 percre lepihenünk és egy meleg vizes tömlõt (lapos üveget vagy bármilyen, erre a célra megfelelõ tárgyat) teszünk a gyomrunkra.