Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

6 ok, amiért érdemes egyedül utazni

Érdekességek2020. július 02.

Fotó: pixabay.com

Itt a vakáció, az utazások ideje, és sokunkban felvetődhet a kérdés: vajon érdemes-e nekivágni egy – akár belföldi, akár külföldi – útnak egyedül? Számos érv szól mellette, többek közt az, hogy az önálló utazás egy újonnan felfedezett, a korábbiakhoz képest másképpen elénk táruló világot nyithat meg előttünk. Amellett, ha visszaérkezéskor sikeresnek érezzük ezt a „kalandot”, növelheti önbizalmunkat és magabiztosságunkat. Néhány jó tanács, hogy kellemes és hasznos legyen az utunk – szingliként is.

1. Érezzük ösztönzőnek az ilyen utazást

Az „egyéni kaland” több megközelítésből rendkívül ösztönző és hasznos lehet számunkra. Lehetőséget nyújt önálló döntések meghozatalára, új kultúrák vagy életmód megtapasztalására. Amellett úgy érezhetjük, hogy csak mi ízlelhetjük meg ennek a „szóló kalandnak” az ízét! A szabadság érzését is biztosíthatja számunkra, ami arra alkalmas, hogy önmagunkra összpontosítsunk. Mindez végül felhatalmaz és ösztönöz minket különféle, pl. életmódbeli, vagy általános beállítottságunkkal kapcsolatos változások meghozatalára, mikor hazatértünk.

2. A nyomasztó magányérzés megjelenését előzzük meg

Az egyedül történő utazás egyik legnehezebb (és talán elriasztó) része lehet a magányosság érzése. Bár sok más emberrel találkozhatunk az út során, vannak időszakok, amikor szívesen vennénk mások társaságát (pl. étkezések alkalmával, vagy ha már „kifogytunk” a látnivalókból, és csak úgy sétálgatni, parkban üldögélni van kedvünk). Még akkor is, ha egyébként elégedetten töltjük szabadidőnket egyedül… 

Néhány javaslat ezen érzés elkerülésére: mindig vigyünk magunkkal az útra egy szórakoztató könyvet, vagy amit kevésbé felejtünk el, egy elektronikus eszközt. Pl. az étkezési idő vagy a (szabadban töltött) szieszta jó alkalom arra, hogy kövessük az otthoni eseményeket. Letölthetünk fényképeket, küldhetünk e-maileket, vagy kapcsolatba léphetünk a rokonokkal, barátokkal akár Skype-on. is (sok országban az éttermek, hotelek ingyenes Wi-Fi-vel rendelkeznek).  És ha belefeledkezünk egy jó regénybe az egyedül fogyasztott vacsora közben, mindjárt nem érezzük annyira a magányt…


3. Legyünk magabiztosak

Az utazás „szólóban” valójában nagymértékben növelheti magabiztosságunkat és általános jóllétünket. Lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és javítsunk önértékelésünkön úgy, hogy megtanulunk támaszkodni ösztöneinkre. Élvezhetjük a „saját társaságunkat”, ami furcsán hangzik, de sokkal világosabban tükrözi a tapasztalatokat annál, mint amikor másokkal is törődnünk kell.

Ami a kiválasztott úti célt illeti: tetszik az elképzelés, hogy egy távoli országba repüljünk, de pl. a járványhelyzet elmúlásával vagy egyéb okból idegesnek érezzük magunkat, mert félünk az ismeretlen helyzettől, akár már az első lépéskor? Akkor miért ne kezdenénk az önálló pihenésünket egy hazai fürdőhelyen töltött hétvégével, vagy néhány napos kirándulással vidéken, ahol magabiztosan mozgunk? Ideális módja lehet az „egyéni kalandozások” megkezdésének, és azután a folytatásának egy nagyobb utazással…

4. Kompromisszumok nélkül, bátran tervezzünk

A fotó illusztráció: pixabay.comAz egyéni utazást mi alakítjuk kedvünk szerint, önállóan gondolkodunk arról, mit csináljunk pihenésképpen, vagy milyen helyeket látogassunk, hogy szélesítsük látókörünket, bővítsük ismereteinket. Míg a másokkal való utazás kompromisszumokat igényel, és emiatt lehetséges, hogy nem tudjuk mindazon érdekességekkel kitölteni az időnket, amelyeket már előre elterveztünk. Így a szólóban megvalósított úton eljön a mi időnk: kényeztethetjük magunkat pl. egész napos strandolással, vagy egy wellness hotelben, és amellett akkor iktatjuk be a városnézést, múzeumlátogatást is, amikor erőt, kedvet érzünk hozzá. Mégis, bármennyi előnnyel jár, az egyedül történő első utazás nagy lépést jelent életünkben, akár alaposan előkészítettük azt, akár spontán módon indulunk neki.

5. Tanuljunk meg helyi alapszavakat, kifejezéseket idegen nyelven

Még akkor is, ha másokkal vakációzunk külföldön, mindig jó ötlet megtanulni néhány kulcsszót és kifejezést a meglátogatandó ország nyelvén. De ez különösen fontos, ha egyedül utazunk – főként, ha nem ismerjük az ottani nyelvet -, hiszen saját biztonságunk és kényelmünk érdekében kommunikálhatunk a helyiekkel.

6. Kössünk új ismeretségeket

A magányosan utazók rendszerint könnyebben ismerkednek másokkal – tegyünk így mi is. Ha kedvünk úgy hozza, kössünk új ismeretségeket, melyek gyakran barátsággá fejlődnek. Ezt elősegíti, ha jobban megnyílunk új ismerőseink előtt. Előnye még, hogy emelkedik az adrenalin szint, amikor új kapcsolatokat létesítünk más utazókkal, ami a személyes elégedettség nagyszerű érzését adhatja.

Amikor azonban – minden győzködés ellenére – az egyedül történő utazás ötlete kissé félelmetesnek tűnik számunkra, előkészületként még otthon tűzzünk ki magunk elé kisebb célokat. Pl. azt, hogy egy hét alatt több új ismeretségre teszünk szert, és nem törődünk vele, ha végül egyikből sem alakul ki barátság. Lassan építsük fel a kapcsolatokat, és közben tűzzünk ki egyre nagyobb célokat annak érdekében, hogy magabiztosságunk növekedjék. A relaxációs és megjelenítési technikák, fejlesztő programok szintén hatékonyak lehetnek, mivel segítenek leküzdeni félelmeinket új, idegen helyzetekkel kapcsolatban, és megvalósítani „szóló kalandunkat”…


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Porckopás és csontritkulás – van köztük kapcsolat?

2025. november 20.

A porckopás és a csontritkulás két külön betegség, eltérő megelőzési és kezelési elvekkel. Előbbi az ízületi felszín és a lágyrészek problémája; utóbbi a csontok ásványianyag-cseréjének zavara. Közös félreértés, hogy „fájdalom esetén pihenni kell, mert a mozgás árt”. A tartós inaktivitás rontja az izmok állapotát és fokozza a fájdalmat, ezért valójában a jól felépített, ízületkímélő mozgás mindkét esetben alapkezelés. Idős korra jellemző az izomtömeg vesztése, ami rendszeres mozgással lassítható. A mozgás ezenfelül az általános, anyagcserére gyakorolt pozitív hatásai mellett javítja az ízület körüli lágyrészek vérellátását, valamint a porcsejtek táplálkozását.

Emellett artrózisban más szempontból is fontos az izmok megerősítése. A megfelelő izomzat fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, ezáltal bizonyítottan csökkenti az időskori eséseket. „A mozgás nem ellenség, hanem gyógyszer, de fontos a fokozatosság, a rendszeresség és a személyre szabott mozgásterápia” – teszi hozzá a szakember.

További gyakori tévhitek:


„Csak az idősek/nők betegsége.” Mindkettő gyakoribb idősebb korban és nőknél, de férfiaknál és fiatalabbaknál is előfordulhat korábbi sérülések, túlterhelés, genetikai hajlam, hormonális változások, életmód miatt.
„A vitaminok/étrendkiegészítők majd megoldják.” Az étrendkiegészítők mint a kalcium, D-vitamin, kollagén stb. szedése csak része a megoldásnak, de a bizonyított alap a mozgás, a testsúlykontroll és – ha kell – az orvosi kezelés.
„A testsúly nem tényező.” A túlsúly plusz terhelés az ízületnek, mely minden lépésnél jelentkezik. A cél az egészséges, fenntartható testsúly.
„A ropogtatás/időjárás okozza.” Nincs rá bizonyíték, hogy akár artrózist, akár csontritkulást okoznának, legfeljebb a panaszokat befolyásolhatják.
„Ha porckopásom van, nem lehet csontritkulásom (és fordítva).” Egy embernél együtt is előfordulhat a két betegség; a szűrés és a célzott edzés akkor is fontos, ha a másik kórkép már fennáll.

Amikor a világ hirtelen forogni kezd – a vertigo és kezelési lehetőségei

2025. november 20.

Ha valaha érezte már azt, hogy a világ hirtelen forogni kezd ön körül, miközben valójában minden mozdulatlan – akkor nagy eséllyel megtapasztalta a vertigót. A vertigo nem egyszerű szédülés, hanem annál sokkal zavaróbb és gyakran ijesztőbb élmény. Aki ebben szenved, nemcsak bizonytalanul mozog, hanem úgy érzi, mintha egy láthatatlan kéz megforgatná őt a tengelye körül. Ez nem túlzás, hanem egy nagyon is valós tünetegyüttes.

A témában dr. Tóth Tímea, a Mentaház Magánorvosi Központ neurológus szakorvosa van a segítségünkre

Szédülés? Ez így nagyon tág fogalom…

A közhiedelemmel ellentétben a szédülés nem mindig egyformán jelentkezik. A hétköznapi értelemben vett „szédülés” kifejezés nagyon sok érzetet takarhat: lehet enyhe bizonytalanság, egyensúlyvesztés, gyengeségérzés, sőt néha az ájulás előtti állapot is. A vertigo viszont ennél jobban körülhatárolható – az a benyomás, mintha forogna velünk a világ. Gyakran társul hozzá hányinger, hányás, verejtékezés, sőt, járásbizonytalanság is. Ezek a tünetek önmagukban is nagyon kellemetlenek, de ami igazán aggasztóvá teszi őket, az a kiszámíthatatlanságuk: a rohamok hirtelen jönnek, és nem mindig egyértelmű, mi váltja ki őket.

A háttérben az egyensúlyrendszer zavara áll. Ez egy bonyolult, finoman hangolt rendszer, amelyben a belső fül, az agytörzs és a kisagy működik együtt. A belső fülben aprócska érzékelők – félkörös ívjáratok – figyelik, hogyan mozgatjuk a fejünket, és ezek az információk az idegrendszeren keresztül jutnak el az agyba. Ha bárhol hiba csúszik a rendszerbe, például, ha a fülben lévő kis kristályok elmozdulnak, vagy egy vírus megtámadja az idegeket, az agy „téves adatokat” kap. Ennek az ellentmondásos információnak az eredménye az, amit mi szédülésként, forgásként élünk meg.

Az „osztály bohóca”

2025. november 19.

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és a diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, az negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy tanulmány.

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. legalábbis egy amerikai egyetem kutatói által megjelent tanulmány szerint. Az írás kimutatja ugyanis, hogy az „osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben.

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat „bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért? A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. E szerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.