Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

8 igaz/hamis állítás az immunvédelemről

Érdekességek2023. november 09.

Az ősz visszatérte, amit mindennapi életünkben gyakran fáradtság, stressz, vagy meghűléses betegség kísér, gyengíti immunrendszerünket.  Érdemes hát áttekinteni az immunrendszer működésével kapcsolatos ismereteinket, ami segíthet megbirkózni ezzel a problémával.

A fotó illusztráció: pixabay.comBaktériumok, vírusok, gombák, paraziták Környezetünk gazdag mindenféle mikrobában, amely megbetegíthet bennünket. Szerencsére, a szemünk számára láthatatlan immunrendszerünk folyamatosan figyel, éjjel-nappal „őrködik” felettünk. Igazi erődöt képez szervezetünk és a külvilág között. Minden olyan betolakodót észrevehet, amely a testünkbe merészkedik, és fellép ellene. E védelmi rendszer nélkül környezetünk ellenséges lenne velünk szemben. Amellett életünk szinte lehetetlenné válna, amint azt pl. a súlyos kombinált immunhiányban (SCID) szenvedő gyermekek bizonyítják, akiket „buborékos gyerekeknek” is neveznek. Hiszen immunvédelmük annyira meggyengült, hogy kívülről, steril „buborékban” kell védeni őket.

Igaz és hamis állítások immunrendszerünkről

Igaz-e, hogy a depresszió csökkenti az immunvédelmet, vagy hogy a terhesség alatt gyengül az immunrendszer?  Helyesen gondoljuk-e, hogy miután meggyógyultunk egy fertőzésből, immunissá válunk az adott vírussal vagy baktériummal szemben egy életen át? Immunitásunk legjobb szövetségese a higiénia? Íme, 8 elterjedt vélekedés és egy kísérleti eredmény a szervezet immunrendszerével kapcsolatban – kiderítjük, hogy valósak vagy tévesek-e…

1. Immunrendszerünk teljes mértékben születéskor alakul ki

HAMIS

Érdemes tudnunk, hogy az immunrendszernek két nagy összetevője van: az egyik a veleszületett (nem–specifikus) immunitás, amely a kórokozóval szemben percek alatt reagál, függetlenül a kórokozó fajtájától. A másik a lassúbb, szerzett (specifikus immunitás), amely erőteljesebb és célzottabb „fegyverekkel” rendelkezik a kórokozók elleni harcban, beleértve az antitesteket is. A veleszületett immunitás kialakulása néhány hónapos érést igényel a születés után, ami lehetővé teszi a toleranciát az anyatejet vagy a baba bőrén az ártalmatlan mikroorganizmusokat illetően. A specifikust immunitás az egész életen át kovácsolódik, új kórokozókkal való érintkezés útján (innen a másik elnevezés: szerzett immunitás), szemben az elsőként említett, veleszületett immunitással. Életének első 6 hónapjában az újszülöttet a terhesség és a szoptatás alatt átvitt anyai antitestek védik.


A fotó illusztráció: pixabay.com

2. Depresszió esetén kevésbé hatékonyan működik az immunrendszer

 IGAZ

Számos tanulmány kimutatta, hogy a depressziós személyeknél gyakran alacsony az egyes immunsejtek szintje, ami a fertőzések nagyobb kockázatát veti fel. Valójában az immunrendszer és a központi idegrendszer (agy) nincs elkülönülve szerveztünkben. Korábban pl. állatkísérleteken alapuló, amerikai tanulmányok  is bizonyították a nyirokerek jelenlétét (ahol az immunsejtek keringenek) az egerek agyában, jelezve a két rendszer közötti közvetlen anatómiai kapcsolatot. Ezek hormonok és citokinek (immunanyagok) révén kommunikálnak egymással oly módon, hogy egy agyi rendellenesség visszahasson az immunszintre, és fordítva. Pl. az autoimmun betegségben szenvedő betegek, akiknél az immunitás túlműködése lép fel, gyakran depressziósak.

3. Az immunvédelem az életkor előrehaladtával csökken

IGAZ

 A többi sejtünkhöz hasonlóan az immunsejtek is természetes öregedési folyamaton mennek keresztül, ami csökkenti hatékonyságukat. A sejtöregedés 40 éves kortól jelentkezik, és 65 éves kor után gyorsul fel, ami megváltoztatja az immunsejtek működését (míg azok számát nem). Különösen csökken az immunitás azon képessége, hogy megkülönböztesse sejtjeinket az idegen testektől, elpusztítsa pl. a tumorsejteket, és emlékezzen egy adott antigénre. Ezért az életkor előrehaladtával fokozott a kockázata egyes autoimmun betegségeknek (amikor az immunrendszer megtámadja saját sejtjeinket), a ráknak vagy a szövődményeknek fertőzések esetén.

4. Miután felépültünk egy fertőzésből, immunissá válunk vele szemben egy életen át

IGAZ ÉS HAMIS

Ez számos betegségre igaz (pl. bárányhimlő, kanyaró, mumpsz), de nem mindegyikre. Egyes vírusok, pl az influenza vagy az AIDS vírus, olyan gyorsan mutálódnak, hogy ha az immunrendszerünkben ún. T-limfociták alakulnak ki, a kezdeti formájukkal szemben (a T-limfociták vagy T-sejtek fontos szerepet játszanak a sejtes immunválasz működésében), ezek a limfociták nem ismerik fel új formáikat. Ami pedig az egy baktériumhoz vagy bakteriális anyaghoz kapcsolódó fertőzéseket illeti (pl. diftéria, tetanusz), minthogy nem stimulálják erősen a T-limfocitákat, csak néhány hónapig vagy évig tartó, de nem egy életre szóló immunmemóriát tesznek lehetővé. Ami a Covid-19-et illeti, a távlat hiánya miatt ma nem lehet tudni, hogy átmeneti vagy egész életen át tartó immunitást vált ki.

5.  A fokozott immunműködés mindenképpen jó dolog

HAMIS

A lehető legjobb védelem érdekében immunrendszerünknek egyensúlyban kell maradnia, így az alul- vagy túlműködése is veszélyes. A túlműködő immunrendszer autoimmun betegségeket idézhet elő, amellett allergiához is vezethet, amelynek az oka a látszólag ártalmatlan antigének elleni túlzott immunreakció. Végül a túl aktív immunitás szövődményeket is eredményezhet, amelyek károsíthatják a szerveket. Csakúgy, mint a Covid-19 súlyos formáinak esetében, amikor az immunválasz annyira fokozódik („citokin-vihar”), hogy életveszélyes légzési elégtelenséget okozhat (ez az akut respirációs distressz szindróma – ARDS).

6. A higiénia mindig hasznos az immunitás szempontjából

HAMIS

Bár a jó kézhigiéné elengedhetetlen a járvány esetén a fertőzés kockázatának csökkentésére, óvakodjunk a túlzott higiéniától a korai gyermekkorban. A kapcsolatok a külső ágensek és az immunrendszer között –  pl. amikor a gyermek megérinti a földet vagy az állatot – lehetővé teszik az immunitás „edzését” a kórokozók és az ártalmatlan anyagok (pollen, állati szőr stb.) megkülönböztetésére, és ezáltal a tolerancia kialakítására velük szemben. Ez lehetővé tenné az allergiák és az autoimmun betegségek elkerülését, amelyek a túlzott immunválaszhoz kapcsolódnak. Ez a higiénés hipotézis magyarázza az elmúlt évtizedek allergiás megbetegedéseinek fellendülését, számos tanulmány által is alátámasztva.

7.  A terhes nők immunvédelme gyengébb

IGAZ

Emiatt megnövekedik a szövődmények (generalizált fertőzés) kialakulásának kockázata terhes nőknél, ha bizonyos, általában enyhe fertőzéseket kapnak, beleértve a bárányhimlőt vagy a Listeria fertőzést. Az immunitás ezen csökkenése egy biológiai jelenségnek köszönhető, amelyet még nem sikerült teljesen tisztázni („magzati-anyai tolerancia”). Ezt a méhlepény (placenta) által kiválasztott molekulák váltják ki annak megakadályozására, hogy az anya immunvédelme megtámadja a magzatot, egy idegen testet, amely genetikailag eltér az anyától, 50% -ban, mivel génjeinek fele apai eredetű. Eredmény: 9 hónapig az anya szervezete tolerálja a születendő babát – bizonyos immunérzékenység árán.

8. Az üresség fölé állva erősödne immunvédelmünk 

IGAZ és HAMIS

Ha a krónikus, munkával vagy a túlterheltséggel kapcsolatos stressz gyengíti az immunitást, az akut (átmeneti) stressz, amelyet pl. több tíz méteres vákuum feletti állás okoz, épp ellenkezőleg, erősítheti! Erre utal egy érdekes kínai állatkísérletről szóló tanulmány, amelyet ez év áprilisában tett közzé a világszerte elismert, természettudományos szakfolyóirat, a Nature. A kísérlet során kimutatták, hogy a magasságtól való félelem által generált stressz serkentette a patkányokat, amelyről kiderült, hogy közvetlenül kapcsolódik két agyi stresszkezelő területhez: az amygdalához és a paraventrikuláris idegmaghoz Igaz, további munkára van szükség, hogy megerősítsék ezeket az eredményeket az emberek esetében.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.