Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Barátság az ellenkező nemmel?

Érdekességek2018. június 13.

Victor Hugo szerint: "A barátság nem más, mint testvéri viszony férfi és nő között. Két lélek közel jut egymáshoz, de nem olvad össze: akár két ujj egy kézen. Ez a barátság." De vajon mindennapjainkban létezik-e ilyen szoros már-már testvéri viszony férfi és nő között? Vajon képes-e arra a két nem, hogy minden vonzódás nélkül, pusztán színtiszta barátságból támogassák egymást, úgy, mint a lelki társak?  

Létezik-e férfi és nő között barátság?
Népes azoknak a tábora, akik hisznek benne és igenis azt vallják, hogy fenntartható nő és férfi között olyan jellegű kapcsolat, melyben nincs helye a szexuális vonzalomnak. Ahol a viszonyok korlátozódnak pusztán baráti szintre és ahol fontosabb az egymás őszinte meghallgatása és segítése, mint „holmi” egyéjszakás kalandba bonyolódni. Velük szemben állnak viszont azok, akik határozott elképzeléssel bírnak arról, hogy női- és hímnemű egyed között nem létezhet barátság. Szerintük ugyanis bizonyos idő elteltével az egyik fél úgyis többet fog érezni a másiknál és ez az érzés a későbbiekben alapjaiban dönti majd meg a barátságról szóló elméleteket. A tapasztalatok szerint és a kutatások alapján magasabb azoknak a száma, akik a második csoportba tartoznak és kitartanak amellett, hogy Ádám és Éva sem pusztán barátkozott a Paradicsomban.


Edina (28) gyermekkora óta baráti viszonyt ápolt Tomival. Kapcsolatuk egészen az óvodáig vezethető vissza, már akkor puszipajtások voltak. Mivel az általános, majd a középiskolát is egy helyen végezték, így a barátságuk egyre inkább elmélyülhetett. Egymás lelki társai voltak, tudtak a másik éppen aktuális kapcsolatáról, sőt ezeket rendre ki is tárgyalták egymás között. Viszont sosem merült fel bennük az, hogy több legyen közöttük a baráti viszonynál. „A főiskolás évek alatt viszont elsodort minket egymástól az élet - veszi át a szót Edina. Mivel külön városban folytattuk tanulmányainkat, így már nem tudtuk olyan intenzíven tartani a kapcsolatot. Szépen lassan eltávolodtunk egymástól. Ő élte az életét és én is a sajátomat. Évekkel később, véletlenül találkoztunk össze egy kiállításon. Ott, akkor valami megváltozott. Már nem úgy tekintettem rá, mint korábban. Szerencsére ezt Tomi is hasonlóképpen érezte. Azóta, immáron 4 éve vagyunk egy pár és úgy gondolom, hogy ha a kapcsolatunk még a gimiben elkezdődött volna, akkor ma nem lennénk itt mi ketten egymásnak.”

A fenti történet egy szimpla fiú és lány barátsággal kezdődik, mely hosszú ideig tényleg csupán testvéri szereteten alapult. Igaz, hogy az idő kereke megváltoztatta ezt a helyzetet, de a két fiatal kapcsolata hosszú ideig sokkal inkább szólt egymás támogatásáról jóban-rosszban, mintsem lángoló és szenvedéllyel fűszerezett szerelemről. A kérdés az, hogy mi az akadálya annak, hogy egy ilyen kapcsolatban legyen részünk? Miért ne ápolhatnánk olyan viszonyt az ellenkező nem képviselőivel, amelyben fel sem merül egy barátságnál szorosabb kötelék kialakítása?

A férfi és női barátság evolúciója

A mai kutatók nem csak arra a kérdésre szeretnék megtalálni a választ, hogy vajon létezik-e férfi és nő között barátság. Hasonló érdeklődéssel kutatják azt a területet is, hogy vajon milyen szempontok alapján választunk barátokat és melyek azok a befolyásoló tényezők, amelyeket figyelembe veszünk egy-egy cimbora kiválasztásakor.

Philippe Rushton kanadai pszichológus elmélete a genetikai hasonlóság elvén nyugszik. Szerinte az egymással szoros barátságban élő emberek genetikai állománya sokkal hasonlóbb, szemben azokéval, akiket nem köt egymáshoz semmiféle kapocs. Így azok, akik genetikai rokonságba állnak, ha rejtett módon is, de valamilyen mechanizmus segítségével felismerik egymást, legegyszerűbben például a szaglás segítségével. Az elmélet szerint tehát, akikkel jó barátságban vagyunk, azoknak minden bizonnyal az illatukat is vonzónak találjuk.

Környezetünkben körbenézve jól megfigyelhető, hogy a fiúk általában nagyobb társaságba verődve bandáznak, például a kocsmában vagy éppen csapatostul nézik a focimeccseket, míg ezzel szemben a lányok csoportosulását inkább a kisebb létszám jellemzi. Plázázni vagy csajos programokat csinálni ketten, maximum négyen szoktak. A számbeli eltéréseknek jól magyarázható evolúciós oka van. Az ősidőkben ugyanis a férfiak vadászni is többen keltek útra. Együttműködésre volt szükségük ahhoz, hogy elejthessék a vadat. Az egymásrautaltság miatt pedig megszokták azt, hogy mindig nagyobb csapatokba verődve mozogtak. A nők feladata ezzel szemben a gyűjtögetés és a gyermekfelügyelet volt. Számukra adott esetben még hátrány is lehetett a magasabb létszám, hiszen minél többen indultak útnak, annál kevesebb élelmet vihetett haza valaki. Az ő tevékenységük tehát sokkal individuálisabb életformát követelt meg.

Mindent összevetve a nők és a férfiak barátkozási típusai minőségükben térnek el egymástól. Az erősebbik nem képviselői szeretnek együtt lenni, közös programokat csinálni, viszont találkozóikból az esetek többségében kimarad az ún. lelkizés. A nőknél ezt már sokkal inkább megfigyelhetjük. Valószínű azért van ez így, mert a női nem sokkal emocionálisabb és szociálisan érzékenyebb mások problémáira. Magunk elé képzelve a Szex és New York egy jelenetét, ahogy Carrie csacsog barátnőivel a pasikról és az élet nagy dolgairól, máris jól érthető a különbség.

Tényleg nem létezik? Vagy mégis?

A tradicionális férfi-férfi és női-női barátságoktól eltérően a vegyes kapcsolatoknak számos buktatóval kell szembenéznie már maga az ismerkedés szakaszában. Don O’Meara szerint az első és egyik legnagyobb kihívás az érzések definiálása, vagyis hogy két ellentétes nemű ember milyen indíttatásból kíván egyre több időt eltölteni egymással, pusztán barátságból vagy éppen azért, mert vonzódnak egymáshoz? Ennek meghatározása mindkét fél számára nagy feladat, ez ugyanis alapjaiban határozza meg kapcsolatuk későbbi alakulását. Emellett nem hanyagolható el egy másik fontos szempont sem, ez pedig nem más mint a szexuális vonzalom kizárása. Ha vonzó emberek közelében vagyunk, akkor óvatlanul fennáll annak a lehetősége, hogy egyik pillanatról a másikra fellobbanjon a szikra. Külön nehézséget jelent az egyenlőség fenntartása is, hiszen a barátság alapjaiban két egyenlő ember viszonyáról szól. Vegyes barátságokban viszont azért nem könnyű ez - a sztereotípiákból kiindulva, ahol a férfi az erős és a domináns, a nő pedig a gyenge és az alávetett- , mert előfordulhat, hogy egy alá- fölérendeltségi viszony alakul ki. Nem mellékes természetesen a környezet megítélése sem. Sokan szkeptikusan, sőt gyanakvóan tekintenek a férfiak és nők közötti barátságra, ez pedig megmérgezheti az addig tökéletesen működő kapcsolatot.

Nem szabad természetesen egyből elvetni annak a lehetőségét, hogy vegyes típusú barátságra tegyünk szert. Kutatók szerint a két nem eltérő tulajdonságai miatt olyan vonzóak ezek a kapcsolatok. A férfiak ugyanis megkaphatják az intimitást és a megértést egy női baráttól, pont azt, amit egy hasonló nemű havertől nem. Ráadásul a gyengébbik nem előtt nem kell megjátszaniuk magukat, bátran felvállalhatják érzéseiket. A nők számára pedig az a legmotiválóbb egy ilyen jellegű kapcsolatban, hogy egy férfi barát mellett felszínre törhet racionális énjük is, az, ami egy tradicionális viszonyban nem biztos.

Láthatjuk, hogy igenis származhat előny abból, ha férfi és nő között alakul ki barátság. Folyamatosan fejlődő és egyre nyitottabb világunkban ez a fajta, vegyes barátság már egyre több ember számára elfogadott. Nem sokban, csupán a nemek összetételében különbözik ez a típusú kapcsolat a többitől. Ahhoz azonban, hogy fennmaradjon és jól is működjön, igenis tenni kell. Véleményem szerint teljesen felesleges szabályokat felállítani a kapcsolat működése érdekében. Minden halad úgyis a maga rendjén. A lényeg az, hogy mind a férfi, mind pedig a nő jól érezze magát a barátság keretein belül. Teljesen felesleges azon izgulni és görcsölni, hogy esetleg a kezdeti barátság szerelemmé alakul. Ha mégis így lenne, annak is van pozitív oldala, ugyanis két legyet ütöttünk egy csapásra, nem csak egy igaz barátot, hanem egy őszinte szerelmet is nyertünk.

Somoskői Nóra

Fotó: Unsplash


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Mitől lesz nyugodt a babavárás? Tippek, tanácsok a stresszmentes 9 hónaphoz

2025. január 05.



Egy gyermek érkezése izgalmakkal teli időszak, főleg, amikor az első babát várja a család. A bizonytalanság, a stressz, a felesleges idegeskedés azonban sem a kismamának, sem a kisbabának nem tesz jót, ráadásul a félelmek, aggodalmak legtöbbször abból adódnak, hogy a leendő szülők nem rendelkeznek elegendő információval, és túl sok a bizonytalanságot erősítő tényező.

Összegyűjtöttünk néhány tanácsot, amelyek segítenek, hogy nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban teljen ez a 9 hónap.

Készülj fel testileg és lelkileg is

Egy valóban nyugodt várandósság nem a fogantatással kezdődik, hanem az azt megelőző hetekben-hónapokban. 

A lelki ráhangolódás érdekében pároddal beszélgessetek sokat a családalapításról, a családbővítésről osszátok meg egymással gondolataitokat, keressetek együtt választ a felmerülő kérdésekre. A nyugodt fogantatás és babavárás egyik legfontosabb feltétele, hogy mindketten életeteknek abban a szakaszában legyetek, amikor nyitottak vagytok azokra a változásokra, amiket egy gyermek születése hoz magával.

Az egészségügyi alkalmasság felmérésére a leendő kismamának érdemes nőgyógyászati vizsgálatot, rákszűrést, citológiai vizsgálatot csináltatni, ill. célzott vér- és vizeletvizsgálattal jó előre kiszűrni, hogy esetleg fennállnak-e a várandósságot veszélyeztető és a fogantatást nehezítő egészségügyi problémák.

A leendő apukának andrológiai szakrendelésre és laborvizsgálatra érdemes bejelentkezni, az első a nemzőképességről, a második az általános egészségi állapotról ad információt.

A felkészülési időszakban a felesleges, ill. mellőzhető gyógyszerek szedését érdemes abbahagyni, természetesen orvosi konzultáció után.


Kerülni kell a dohányzást, a dohányfüstöt és az alkoholfogyasztást is. 


A tervezett fogamzás előtt három hónappal legcélszerűbb megkezdeni a magzatvédő vitaminok szedését, hiszen kutatások szerint a veleszületett rendellenességek egyharmada védhető ki a folsavtartalmú multivitaminokkal. A 12. hétig mindenképpen, de mai ismereteink szerint a várandósság teljes időtartamában javasolt a magzatvédő vitamin szedése, ugyanis így a koraszülés kockázata is csökkenthető.

5 gyakori tévhit a vérzékenységről

2025. január 04.

A vérzékenység kapcsán a legtöbben a súlyos hemofíliára gondolnak, ám az állapotnak több típusa is ismert. Dr. Ercsei Ibolyától, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusától megtudhattuk, vajon milyen tévhitek keringenek a vérzékenységről a köztudatban.

Hosszú vérzési idő a legfőbb tünet

Való igaz, sokaknak az tűnik fel, hogy a sebeik hosszan véreznek, nehezen áll el. De a vérzékenységnek egyéb tünetei is lehetnek, például gyakori orrvérzés, erős menstruáció, fogmosáskor gyakran vérző fogíny, valamint figyelemfelhívó jel az is, ha kék-zöld foltok tarkítják a bőrt, anélkül, hogy előzőleg beütöttük volna magunkat valamibe.

Mindig észrevehető tüneteket okoz

Bár sok esetben vannak a vérzékenységnek tünetei, ám ha igen enyhe a probléma, még az is lehet, hogy az illetőnek fel sem tűnik az állapot- mondja dr. Ercsei Ibolya, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusa.

Vérzékenység=hemofília

Nagy tévedés, amikor a vérzékenységet a hemofíliával azonosítják. A hemofíliai az a vérzékenység egy típusa, aminek több súlyossági fokozata is van. Legenyhébb esetben csak igen ritkán vérzik a beteg, míg súlyos formájában a spontán vérzés is igen gyakori (ez az izmokban, ízületekben is előfordulhat). Szintén a vérzékenységhez tartozik az ún. Von-Willebrand betegség, melyről bár kevesebbet hallani, ám igen sok embert érint. Enyhe esetben a beteg akár úgy is leélheti az életét, hogy nem is tud az állapotáról.

Csak férfiak lehetnek hemofíliások

A tévhit onnan származik, hogy férfiaknál lépnek fel tünetek, ám a nőknél is fennállhat hemofília, viszont rendszerint ők csupán hordozók, mivel van nekik egy egészséges X kromoszómájuk még. (hemofíliásoknál a hibás gén az X kromoszómán helyezkedik el).

A vérzékenyek nem sportolhatnak

Mivel a vérzékenységnek több súlyossági formája is létezik, ezért nem lehet kijelenteni, hogy nem sportolhatnak. A kérdés inkább a hemofíliások esetén érdekes, főleg azoknál, akiknél súlyos formában van jelen. Általánosságban azonban elmondható, hogy a megfelelő kezelésben részesült hemofíliások nem csak hogy mozoghatnak, de javasolt is, ugyanis a jól felépített izomzat még védelmi funkciót is ellát, így csökkenti a bevérzések kockázatát. Előtte természetesen ajánlott szakorvossal egyeztetni, valamint a balesetveszélyes/küzdősportok kerülendőek.

A sokszínű kisebbség: fogyatékosság és társadalmi helyzet

2025. január 04.

Az emberi társadalmak, jóformán korszakoktól függetlenül, mindig valamilyen egyértelműnek gondolt többségre vannak szabva, arra az „ép” vagy „normális” emberre, aki a többiekhez képest hasonló módon tud működni az élet legkülönbözőbb területein. Pedig valójában mindannyian eltérünk ettől az ideáltipikus „normalitástól” egy vagy több területen, kisebb vagy nagyobb mértékben.

Alapvető meghatározása szerint a fogyatékosság olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes társas működését, szerepvállalását. Nem feltétlen azért, mert aki valamely képességében korlátozott, az ne lenne képes más területeken teljes értékű, akár átlag feletti teljesítményre, hanem mert az egész civilizációnk az általánosan elterjedtet tekinti (sokszor még mostanában is) normálisnak. És bár ez a leegyszerűsítés ma már megdőlni látszik.


A fogyatékkal élőkhöz a jelenben is sok tévképzet, előítélet, és az ezekből adódó társadalmi hátrány kapcsolódik.


Legyen szó fizikai vagy mentális korlátozottságról, bár, mint látni fogjuk, a fizikai-érzékszervi fogyatékok (pl. vakság, siketség, mozgáskorlátozottság) azok, melyeket a közösség elsősorban annak tekint, miközben az értelmi fogyatékosságot, vagy, mondjuk, az autizmust gyakran már kevésbé. Mintha azok már (kisebb-nagyobb részben) az egyénen múlnának…

Régen sem volt jobb

A nyugati világban már az ókorban sem tekintették a közösség teljes jogú tagjának a fogyatékkal élőket, sőt a rabszolgatartó társadalmakban gyakori volt, hogy büntetésből okoztak fizikai fogyatékokat az engedetlen rabszolgáknak, megcsonkítva vagy épp megvakítva őket.

És bár azt gondolnánk, hogy a keresztény Európában javult a helyezet, az isteni elrendelés által létrejött társadalmi rend eszméje legtöbbször oda vezetett, hogy a fogyatékosokat egyben bűnösöknek is tekintették, akikre nem véletlenül mérte ezt a sorsot a felsőbb hatalom.

A reneszánsztól kezdve aztán – bár megmaradt ez a szemlélet – a fogyatékos ember már nem mint megvetésre, inkább mint szánalomra szoruló, elesett személy jelent meg. Ez persze nem jelentett valamiféle feltétlen elfogadást, hisz az 1600-as évek elejétől megjelenő intézetek gyakran inkább a fogyatékosoknak az ép többségtől való elkülönítését szolgálták, mint (az ehhez képest másodlagos) a gondoskodást.

És ahhoz már tényleg a XX. század második fele kellett, hogy megjelenjen az ún. szociális modell (főleg angolszász területen), melynek lényege az volt, hogy a fogyatékosság olyan állapot, mely nem vagy csak részlegesen gyógyítható. Úgyhogy ne a fogyatékosok alkalmazkodjanak a többséghez, hanem fordítva, hisz az előbbiek – helyzetükből adódóan – sokkal kevésbé képesek erre az alkalmazkodásra. (Ha, mondjuk, mindenhol lépcsők vannak, egy kerekesszékes nem képes közlekedni, és nem azért, mert nem akar.) És a szociális modell már alapvetően a társadalmi szerepekről, a többség kisebbséggel szembeni felelősségvállalásáról szól.