Beléd fojtották a szót? A szorongás oldható!
Érdekességek2018. július 18.
A félelem egy anyagba zárt érzelem. Az az állapot, amikor a sokféle bennem rejlő tehetséget, szeretetet elfojtom. Miért? Mert amikor gyerekkorban meg akarom élni, nincs rá válasz. Elutasítanak vagy nem vesznek róla tudomást. És "leszoktatom" magam róla. Azt gondolom gyerekként, hogy "nem jó" ez a megélésem. Hiszen a szülők a példaképek, ők csinálják jól.
Amikor felnőttként önmagunkat szeretnénk megélni, a testben már fut a program, hogy "nem lehet". A kettő konfliktusa a szorongás. Amikor akarsz vmit, de mégsem indulsz el. A jelenben kereshetsz magyarázatokat, hogy miért... de a gyökere a "nem lehet" bevésődés. Ez nem a szülők hibája. Ez a társadalmi változások következménye. Egyrészt a sok impulzus és teljesítmény ránk nehezedő nyomása, melyek elviszik a figyelmünket önmagunkról. A szüleinknek is nehéz volt. Szerencsés vagy, ha felnőtt korodra még nem felejtetted el a gyerekkori álmaidat. Persze ha nem emlékszel, akkor is ott van, csak elő kell keresni.
Amikor a szorongás vagy a pánikroham tüneteit észleled, a tested "keresi önmagát". Egy belső harc dúl benned a gyerekkori elfojtott érzéseid és a jelenbeni vágyaid között.
Ha úgy éled meg, hogy minden rendben van az életedben, és mégis rosszul vagy, akkor is ez a folyamat zajlik benned, csak mélyebben van.
Az életet nem lehet sterilen élni. Történik veled jó is, rossz is. Fontos az, hogy mit kezdesz vele. Tehát ha a szülő "megkeseredik", nem látja át a probléma lényegét, és a megoldásban is haragot vagy igazságtalanságot él át, a gyermekbe ez beépül. Akármilyen "csodagyerekünk" van, "igaznak" fogadja el a szülei helyzetértékelését. Később rájövünk ugyan, de a múltbéli program megmarad. Ebből a kettőből lesz a lélekben egy konfliktus: amikor a jelenbe belekerülök egy helyzetbe, el is tervezem a megoldást, de mégis pontosan ugyanazt fogom tenni, mint a szüleim. Csípőből.
Ennyire erősek a múltbéli tapasztalatok.
Szoktam mondani, a test nem felejt. Hasonló helyzetben pontosan ugyanazt ismétli, amit egyszer már rögzített. Ő nem ítélkezik. Végrehajt. Persze ezeken lehet oldani, csak fel kell ismerni. Tudatos és következetes "munka". A test pedig meghálálja.
A lényeg a megismerés: egy helyzet alapos feltérképezése. Nem azért, hogy hibást keressünk. A megismerés segít önmagam megértésében (mi zajlik bennem), valamint a döntéseim meghatàrozója. Onnantól, hogy megszülettél, közös ügyünk van. Bekapcsolódtál a létbe.
Az élet választások sorozata.
Aki nem választ, az valakit másol.
Az is egy döntés.
Az is egy választás, hogy másnak adom át a felelősséget.
Van egy fontos dolog, amit tudnod kell!
Mindenki tisztában van azzal, mi az oka a problémájának! Ha nem is tudja, de sejti. Akik hozzám jönnek, ők is tudják vagy érzik. Én csak segítek kimondani. Olyan dolgokat, amiket egyedül nem mersz.
- Mert túl nehéz.
- Túl régi ügy.
- Nagy a seb.
- Igazàból mindegy is.
- Te mondod ki.
- Tudod.
- Még akkor is tudod, ha nem emlékszel.
- Mert így vagyunk megteremtve.
Nincs rejtve előtted semmi. Mindenre választ kapsz, ha "odaértél".
A szorongás egy tünet. A lelked megtelt. Nem bírja tovább azt, amit nem mondasz ki, amit nem teszel meg!
Mindenkinek van egy életfeladata, egyéni célja az életben
Ahogyan egy fán sincs két egyforma falevél, úgy az emberek is egyediek. Azonban ez az egyediség semmit sem ér közösség nélkül. A rendszer, a tàrsadalom, a család, mind közösségi energiák. Csakis ebben a közõsben nyeri el minden egyed az "értelmet", a megvalósulást. Így a családi energiák mindig kihatnak ránk, akárhol is vagyunk. Ha túlzottan feszültek vagyunk, a család minden tagja feszült lesz. Nem egyforma mértékben, de mindenki érzi. Ha valaki szorong, a család minden tagja szorong vagy az életének egy meghatározó része szorongással telt.
Ahogy változtatsz, változnak ők is. Ez nem mindig látványos, viszont még ha ez egy icipici sugallat is, ott lesz. Átmegy. A többi a másik választása. Egyetlen ember oldása, az egész családnak egy lehetőség. És egy döntés. Nem baj, ha azt látod, anya/apa maradt a "régi". Egy pillanatra felemelted őket. Mint amikor a gyermeked emeled a magasba. Ha egy pillanatra is, de örök élmény marad.
Ha valakinek fáj, az mindenkinek fáj. Ha változol és kitartasz a lelki munkában, akkor is megérzed a rokonok fájdalmát, de egészen máshogy. Felemelkedve. Mintha fentről figyelnéd. Érzed, de a saját életedről nem veszed le a figyelmed. Már "nem ő vagy."
Megjelenik az Egyedi Én.
Nem osztozol mások fájdalmában, de segítesz. Ott vagy, ha kell.
Megjelenik az Egyedi Én.
Nem osztozol mások fájdalmában, de segítesz. Ott vagy, ha kell.
Benne vagy a közösbe.
Itt kezdődik a tudatos élet.
A gyógyulás útja: a földi és az égi energiák egyesítése
Önmagában egyetlen természetgyógyászati irányzat sem hoz eredményt. Még ha mindennap gyakorlod, akkor sem. Csak a földi gyökereiddel együtt van értelme. Olyan ez, mint amikor mindig imádkozik valaki. Nem elég. Tenni is kell. Nem elég különböző módszerekkel felhozni az információkat, el is kell indulni.
Az információ önmagában nem ér semmit, ha nem követi 100 lépés. Az emberek amikor lélekben megérzik ezt a lépcsőt, rohannak, szinte kettesével szedik a lábukat. Mint egy fájdalom csillapító, "legyünk túl rajta". Úgyis visszazuhansz! Minek rohanni? Amíg lélekben nem vagy kész, visszaesel.
Igen, a gyógyulásod folyamán lesznek rosszulléteid. Igaz, egyre kevésbé, egyre tudatosabban éled meg. Majd ahogy lépésről lépésre haladsz, átalakul minden.
Tudod, mi a legcsodálatosabb?
Mire átalakul, már nem is olyan érdekes. Ràjössz, hogy a lépcsőn haladni nemes feladat volt. Tenni, küzdeni, lépegetni. Közelebb kerülni magadhoz! Amikor pánikolsz, nem megismerni akarsz, hanem túllenni valamin.
Ne siess!
Most ez van.
Itt tartok.
És nap, nap után, teszem a dolgom.
És nap, nap után, teszem a dolgom.
forrás: Harmonet
