Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Egy visszér története

Érdekességek2019. március 06.

Egyik nap csörgött a telefonom, és egy hölgy mutatkozott be a vonal másik oldalán, hogy időpontot kérjen. Nem sokat mondott, csak annyit, hogy visszérproblémája van. A rendelőbe belépett egy magas, csinos, középkorú hölgy. Szinte még le sem vette a kabátját, már elkezdett kérdezni a homeopátia felől. "Hogyan hat? Van-e mellékhatása? Mennyire ártalmas? Mikor tudok meggyógyulni?" Záporoztak felém a kérdései, hirtelen azt sem tudtam, melyikre feleljek. De ahogy láttam, választ nem is várt. Végül helyet foglalt, majd elmondta a panaszát.  

Visszérproblémája a terhesség alatt jelentkezett először. Az első gyermekénél nem volt semmi probléma, csak a második várandóssága alatt. Fáslizta a lábát, ahogy az szokás, majd amikor megszült és túl volt a szoptatási időszakon, elment érsebészhez. Addigra már annyira fájt a lába, hogy délutánra lábra sem tudott állni. Azonnal műtétre írták ki, ami jól sikerült. Két évre rá meg is szűnt minden baja, de aztán újra előjött. A sebész újabb műtétet javasolt, de tájékoztatta a hölgyet, ha egyszer már kiújult a visszér, akkor nagy valószínűséggel megint ki fog újulni, a műtéttől függetlenül. Ekkor úgy döntöttek, hogy nem lesz műtét, csak injekciós kezelés. Minden évben elment a szúrásra, ami nem volt fájdalmatlan. Három éven keresztül csinálta, de belefáradt az eredménytelenségbe. Saját döntése alapján abbahagyott mindenféle kezelést és elhagyta a felírt gyógyszereket is. Életmódot változtatott és az étrendjét is teljesen átalakította. Egy ideig minden jó volt, de aztán újra előjöttek a panaszok.
 
Nehezek lettek a lábai, délutánra már annyira fájt, hogy rá sem tudott állni. Úgy érezte, mintha forró lenne a lábfeje és mintha ez a forróság azon keresztül szeretne kitörni a testéből. Ezzel ellentétben a keze pedig állandóan hideg. Az állás, az borzasztóan rontott az állapotán. De két gyerek mellett nem volt sok ideje ücsörögni. Annyira forrónak érezte a lábfejét, hogy otthon le kellett vennie a zokniját. Nem bírt elviselni semmit a lábfején. Napközben még jobban volt, de estére elviselhetetlenné vált. Ezeket a tüneteket viszonylag megszokta már, hiszen visszatérő panaszok voltak, de ami új keletű, az nagyon zavarta. Az erek mellett mind a két lábon vér göbök, nagyobb vér hólyagocskák jelentek meg. Nem voltak  fájdalmasak, de esztétikailag nagyon zavarta. Nem mert felvenni nyáron rövidebb szoknyát, vagy fürdőruhát, mert így mindenki láthatta volna ezeket a vér buborékokat.

Feltettem neki természetesen több más kérdést is, ahogy ez egy homeopátiás találkozásnál szokás (egyéb szokások, más problémák, korábbi betegségek, szülők betegségei stb.. ), de mindenféleképpen a jelenlegi problémára fókuszáltam. 
 
Felírtam neki egy homeopátiás szert. Elmondtam az adagolást és azt is, hogy mikor szeretnék visszajelzést kapni tőle, de ha bármi kérdése van telefonon el tud majd érni. 
Egy hónap múlva találkoztunk újra. A délutáni könnyebb, és az estére már teljes lábnehezedése 60%-ban elmúlt. A hőt sem érzi már annyira intenzíven, de azért még jelen van. A vérbuborékok sajnos még mindig ott vannak mind a két lábon. Azok semmit sem javultak.
 
Ahogy láttam, ez egy kicsit elszomorította a hölgyet. Nagyon bízott benne, hogy a homeopátia azonnal el fogja mulasztani az összes baját, de megértette, hogy a javulás nem megy egyik napról a másikra varázsütés szerűen. Annak azért örült, hogy már nem fáj annyira a lába. Tovább szedte a szert, amit legelőször ajánlottam neki.

Újabb egy hónap után kaptam tőle egy üzenetet, hogy jól van. Nem fáj a lába, már este sem, és a hő teljesen elmúlt. Úgy este 22:00 óra körül érzi, mintha nyomna a lábfeje, de nem is tudja, hogy ez most mi. 
 
A kezelés harmadik hónapjában találkoztunk újra. Nagyon vidáman lépett be rendelőm ajtaján és boldogan tolta le nadrágját, hogy megmutassa a lábát. A vérbuborékok eltűntek. Gyönyörűen felszívódtak, nyomtalanul. Az erek kékes elszíneződése is a hólyagok eltűnésével elhalványultak.
 
A hőérzet azóta sem jött vissza, és a lábnehezedés is - köszöni szépen - jól van. Elmondása alapján 90%-os javulást tapasztal magán. Javasoltam, hogy ne hagyjuk abba a kezelést. Folytatjuk a legelső szerrel, és kapott mellé még egy alkati szert is.

forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Hőguta: Hogyan ismerjük fel?

2026. augusztus 09.

A hőgutáról lesz szó, mely hirtelen bekövetkező, percek alatt eszméletvesztéssel járó rosszullét.

Az ún. bevezető, figyelmeztető időszak, a koncentrálóképesség csökkenésével, kábultsággal, fejfájással, szédüléssel, hányingerrel, hányással jelzi a veszélyt. Figyelmeztető tünet a törzsön a verejtékezés kifejezett csökkenése. A test gyors túlfűtöttségére utal a forró, kipirult és száraz bőr. 41 °C-ot meghaladó láz esetén az agykárosodás és egyéb szervek (máj, vese, szív) működészavara végzetes lehet.

A leglényegesebb elsősegélynyújtói feladat a testhőmérséklet lehető leggyorsabb csökkentése. Hűvös helyre vinni a beteget, eltávolítani róla minden ruhát. Testét becsavarni hideg vizes lepedőbe, melyet 2–3 percenként cserélni kell, vagy közvetlenül a testfelszínre locsolni hideg vizet. Amikor a lázmérő higanyszála 38 °C alá csökkent, a nedves lepedőt szárazra kell cserélni.

Fogyókúra: Nem a koplalás a cél

2026. augusztus 09.

Az elhízás nem egyik napról a másikra kialakuló betegség (!), hanem hosszabb idő alatt lassan, szinte lappangva kialakuló folyamat eredménye. Ennek megfelelően nem lehet egyik napról a másikra „meggyógyítani” sem!



Alapigazságok


A legnagyobb tévedés, amit a beteg elkövethet, hogy nemcsak az egyszerre elfogyasztott ételek mennyiségét, hanem a napi étkezések számát is minimálisra csökkenti. A koplalás azonban nem fog segíteni. A test – szerencsére – úgy van beprogramozva, hogy az ilyen hiányállapotot veszélyként észleli, és ezért úgy viselkedik, mint extrém helyzetekben, például, mint amikor éhezik. Ekkor teste minden egyes kalóriához, így a zsírokhoz is ragaszkodni fog, és amit alkalomszerűen elfogyaszt, az szinte rögtön a zsírraktárakba fog kerülni, ezáltal biztosítva a „túlélést”.
A fokozatosság elve a testtömegcsökkentésben nagyon fontos. Nem szabad drasztikus módszerekkel kezdeni, ez túl nagy „sokkot” fog előidézni. Először a „selejt” élelmiszerektől (egyszerű cukrok, túl zsíros ételek és fehér lisztből készült termékek) célszerű megszabadulni, és az étkezések közötti nassolásról „leszokni”.
Kezdetben a diéta ideje alatt – a fogyókúra okozta nehézségek megkönnyítése érdekében – hetente egy alkalommal „félre ehet” a fogyókúrázó. Ezt célszerű hétvégére beiktatni. Ilyenkor ehet, amit megkíván, de arra azért ügyeljen, hogy az energiabevitel ne sokkal haladja meg az addigiakat.
Naponta szükséges nagy rosttartalmú élelmiszereket fogyasztani! A zöldségek, darák és korpák fokozzák a telítettségérzetet, segítik a gyorsabb emésztést és a méregtelenítést.

Ki tanít kit?

2026. augusztus 08.

Kokas Katalin hegedűművésszel, négy gyermek édesanyjával tabutémákat feszegetünk.



A veszteségekről a nők nem beszélnek. Négygyermekes családként a színpadon látnak bennünket, nagyobb gyermekeinket is. Ez egy ideális kép. De vannak olyan dolgok, amiket tabuként kezel a társadalom. Pedig akkor, amikor abban az élethelyzetben vagyunk, az nagy szenvedés, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek sorstársai. Én kifejezetten azért beszélek erről, mert fontosnak tartom, hogy másnak segítsek, aki hasonló élethelyzetben van.

18 éves korunk óta férjemmel, Kelemen Barnabással tudtuk, hogy nagy családot, sok gyermeket szeretnénk. A legnagyobb boldogság az, amikor az ember gyermeket vár. Én ugyanakkor hét alkalommal is megéltem a veszteséget, hogy a magzat meggondolta magát.

Első gyermekünk, Hanna születése nem úgy zajlott le, ahogy szerettük volna, pedig csak egy picit érkezett korábban. Előtte való nap fejeztem be a diplomadolgozatomat, és másnap megszületett, amikor már éppen nem számított koraszülöttnek. Otthonszülést szerettünk volna, de Kaposváron folyt el a magzatvíz, ezért az ottani kórházba vittek.
Én kifejezetten nem kértem fájdalomcsillapítót, mert érezni akartam, hogy mi történik. Oxitocint sem szerettem volna, de azt kötelezően adtak, izomba.
A szülést követően Hanna nem lélegzett fel, és ezért azonnal elvitték tőlem Pécsre. Saját felelősségre azonnal robogtam utána apukámmal autóval, és a koraszülött intézetben leszidtak, hogy mit keresek ott, a kisbabámnak nem rám, hanem rájuk van szüksége.
Ez óriási trauma volt!