Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Mire is jó a homeopátia?

Érdekességek2018. február 10.

Azt vettem észre mostanában, hogy akik hozzám fordulnak segítségért, egyre többen kezdik úgy, hogy nem is tudnak sokat a homeopátiáról. Mire, milyen betegségekre lehet alkalmazni és hogyan is hat valójában? Ezekre a kérdésekre szeretnék most válaszolni, mert valószínű, hogy sokakban felmerültek már ezek a gondolatok.  

Hogyan hat a homeopátia?
Talán ez a legérdekesebb kérdés, mert még mindig keresik rá a választ. A jelen tudomásunk szerint a homeopátia egy információ, mely utasítást ad az immunrendszernek az egészséges állapot visszaállítására. Egy homeopátiás gyógyszervizsgálat során, az egészséges emberben kiváltott műbetegség tüneteit jegyzetelik le a homeopata orvosok majd a klinikai tesztelésük során ugyan ezt a gyógyszert már a hasonló betegségben szenvedő alanyoknak adják be. Az előbb azt írtam, hogy műbetegség, mert tényleg műbetegséget produkálnak a gyógyszerkísérletben résztvevők. A homeopátia nem vált ki mellékhatást és nem okoz szervi elváltozást sem, csak betegségre jellemző tüneteket produkál, mely tünetek megegyeznek azzal a valós betegséggel, melyet gyógyítani kívánunk. Szóval ha megtaláltuk a legmegfelelőbb homeopátiás szert mely lefedi a beteg tüneteit, akkor ez a gyógyszer egy erősebb műbetegséget idéz elő a már hasonló betegségben szenvedő betegben, de az immunrendszerünk az erősebb betegség ellen fordul ezzel meggyógyítva a tényleges betegséget, mivel azok egy és ugyan azok a betegségek. 
 
Összegezve: a homeopátia egy információ, egy utasítás a szervezetünknek, hogy hogyan gyógyítsa meg önmagát.

Milyen betegségekre jó a homeopátia?
A homeopátia szinte minden betegségben alkalmazható. Legyen az egy akut betegség, egy megfázás, nátha, felfázás, menstruációs görcs, torokgyulladás, köhögés, ideg becsípődés, horzsolás vagy égés. Mivel a homeopátia a tüneteket nézi, hogyan és miként, mire javul, mire rosszabbodik, hol érzi, hova hat ki és még sok egyéb kérdés, így szinte bármely akut tünetre gyógyír lehet.
Ugyan így a krónikus folyamatokban is nagy segítség. Krónikus folyamat alatt azt a betegséget értjük, mely több időn keresztül áll fenn, vagy már többször, visszatérő betegségként diagnosztizálták.
 
Ilyen esetekben alkalmazhatjuk a homeopátiát mint önálló gyógymód, de alkalmazhatjuk kiegészítő terápiaként. Homeopátiát szedhetünk a már meglévő gyógyszereink mellé is. A homeopátia nem befolyásolja a másik gyógyszer hatását és nem is hatástalanítja.
De nem csak fizikai panaszokra lehet hatásos a homeopátia, sok olyan esetben is segítséget tud nyújtani, ahol a mentális probléma áll fenn vagy olyan esetekben, ahol a klinikai orvoslás már nem tud többet nyújtani. Mentális problémáknál, pszichológiai vagy pszichiátria panaszokban. Segítség lehet figyelemzavaros és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknél, autista gyermekeknél, demenciában vagy Alzheimer’s kórban szenvedő idősebb embereknél és a még számos más esetben. Terápiásan lehet alkalmazni daganatos folyamatoknál, szervi problémáknál, hormon zavar esetén és itt is folytathatnám még a felsorolást sok egyébbel.
Alkalmazhatjuk oltások kivezetésénél is, hogy az oltóanyagban lévő élő vírus ne károsítsa annyira a szervezetet és információt adjunk a szervezetnek a legyengített betegség leküzdéséhez. De ugyan ezzel a folyamattal az oltó anyagokban lévő nehézfémek kiválasztásában is segít.
Alkalmazhatjuk a homeopátiát diagnosztikai gépek által kibocsájtott terhelő anyagok kiválasztásához is és alkalmazhatjuk izopátiásan is. Izopátia alatt azt érjük, hogy az adott betegségből vagy méregből készített homeopátiás gyógyszer segítségével gyógyíthatjuk a mérgezést, gyulladásos folyamatot, vagy effektív az adott vírusos fertőzést.
 
Összegezve: a homeopátia akut és krónikus betegségeknél, fizikai vagy mentális megbetegedéseknél, önálló vagy kiegészítő terápiaként alkalmazható.
 
Milyen homeopata kezelők vannak?
Magyarországon orvosi diplomához kötött a homeopátiás gyógyítás, de számos más európai országban találkozhatunk nem orvos homeopatákkal is. A nem orvos homeopatáknak nagyon szigorú szabálynak kell megfelelniük, folyamatos továbbképzéseken kell részt venniük, és az adott állam engedélyével gyógyíthatnak. 
Vannak a klinikai homeopaták, akik az adott betegségre fókuszálnak és csak azt a diagnózisnak megfelelően gyógyítják. Ebben az esetben a kezelés általában 15-30 perc közé esik. Nincs hosszú kikérdezés, csak és kizárólag az adott betegség tüneteit járják körül.
 
A klasszikus homeopaták, ide tartoznak a nem orvos homeopaták is, már jóval kiterjedtebb a kérdezési skálájuk. Itt több időt is szánnak ránk, általában 1-1,5 óra egy kezelés. Az adott betegségen kívül számos más kérdést is feltesznek, korábbi betegségek, szülők betegségei stb. és rákérdeznek még a személyesebb dolgokra is, hobbi, gyerekkor, élethelyzetek stb.. Ebben az esetben már szélesebb képet kap a kezelő és nem csak az adott betegséget gyógyítja, hanem segítséget ad a régebbi bajokra, valamint támogatást ad a szervezetnek a jövőre tekintve is. Ez egy komplexebb kezelés, itt már tényleg az egyén teljes egészében a gyógyítandó.
Új indiai irányzat is kialakult az elmúlt években. Itt már nem is annyira a fizikai panaszokra kíváncsi a kezelő, hanem mondhatni teljes egészében a mentális viselkedésre. Egy adott helyzetben miként reagál az egyén, milyen érzetei vannak, vannak-e visszatérő álmai stb. Ez sokkal inkább egy pszichológiai, önismereti beszélgetés.
 
A fent felsorolt három irányzat mindegyike nagyon hatékony és rengeteg gyógyult esetről számolnak be. Előre természetesen nem lehet megmondani, hogy milyen homeopatához kerülünk, de egy biztos, hogy mindegyik irányzat képviselője segíteni tud rajtunk.
 
Összegezve: különböző homeopátiás irányzatok vannak, klinikai, klasszikus és érzet/indiai módszer.
 
Milyen a homeopátia helyzete jelenleg?
Magyarországon magán praxisban lévő homeopata orvosokhoz tudunk fordulni, de egyes kórházban és magánrendelőkben is találhatunk olyan orvost, aki homeopátiás kezelésben tud minket részesíteni. Számos fogorvos is beépítette már a praxisába a homeopátiás szerek alkalmazását.
Európa több országában orvos és nem orvos homeopatához is fordulhatunk segítségért. A nem orvos homeopaták is részt vehetnek különböző ambuláns és járó beteg szakellátásban. Vannak klinkák, melyek kifejezetten a homeopátiás terápiára álltak rá, ezek főleg specifikus klinikák, mint pl: rák klinika, adhd gyermek klinika, gyermek klinika, szülészeti klinika, termékenységi klinika, kardiológiai klinika és rehabilitációs klinika is. Több kórház minősítette át pár osztályát, homeopátiás részleggé de vannak olyan kórházak is melyek felajánlják a betegeiknek az integrált kezelés lehetőségét. Ezalatt azt kell érteni, hogy a modern gyógyászat mellett az alternatív kezelést is kapja a páciens. 
 
Amerika legtöbb államában is hasonló a helyzet mint Európában, sőt még a kórházak homeopátiás kutató részleget is támogatnak és foglalkoztatnak. 
Ázsiában a hagyományos kínai orvoslás mellett a második legkeresettebb alternatív gyógymód a homeopátia. Több kórházban már a bejáratnál választhat a beteg, hogy modern gyógyászati- vagy homeopátiás kezelést szeretne.
 
Összegezve: a homeopátia nagyon elterjedt gyógymód a világban.
 
Merjük használni a homeopátiát. A homeopátiában nem hinni kell hanem megtapasztalni és gyógyulni vele. A homeopátia nem tartalmaz kémiai vegyületeket, nem toxikus és nem okoz mellékhatást.
 
Kíméletes és természetes gyógyulást kívánok mindenkinek!

forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Mitől lesz nyugodt a babavárás? Tippek, tanácsok a stresszmentes 9 hónaphoz

2025. január 05.



Egy gyermek érkezése izgalmakkal teli időszak, főleg, amikor az első babát várja a család. A bizonytalanság, a stressz, a felesleges idegeskedés azonban sem a kismamának, sem a kisbabának nem tesz jót, ráadásul a félelmek, aggodalmak legtöbbször abból adódnak, hogy a leendő szülők nem rendelkeznek elegendő információval, és túl sok a bizonytalanságot erősítő tényező.

Összegyűjtöttünk néhány tanácsot, amelyek segítenek, hogy nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban teljen ez a 9 hónap.

Készülj fel testileg és lelkileg is

Egy valóban nyugodt várandósság nem a fogantatással kezdődik, hanem az azt megelőző hetekben-hónapokban. 

A lelki ráhangolódás érdekében pároddal beszélgessetek sokat a családalapításról, a családbővítésről osszátok meg egymással gondolataitokat, keressetek együtt választ a felmerülő kérdésekre. A nyugodt fogantatás és babavárás egyik legfontosabb feltétele, hogy mindketten életeteknek abban a szakaszában legyetek, amikor nyitottak vagytok azokra a változásokra, amiket egy gyermek születése hoz magával.

Az egészségügyi alkalmasság felmérésére a leendő kismamának érdemes nőgyógyászati vizsgálatot, rákszűrést, citológiai vizsgálatot csináltatni, ill. célzott vér- és vizeletvizsgálattal jó előre kiszűrni, hogy esetleg fennállnak-e a várandósságot veszélyeztető és a fogantatást nehezítő egészségügyi problémák.

A leendő apukának andrológiai szakrendelésre és laborvizsgálatra érdemes bejelentkezni, az első a nemzőképességről, a második az általános egészségi állapotról ad információt.

A felkészülési időszakban a felesleges, ill. mellőzhető gyógyszerek szedését érdemes abbahagyni, természetesen orvosi konzultáció után.


Kerülni kell a dohányzást, a dohányfüstöt és az alkoholfogyasztást is. 


A tervezett fogamzás előtt három hónappal legcélszerűbb megkezdeni a magzatvédő vitaminok szedését, hiszen kutatások szerint a veleszületett rendellenességek egyharmada védhető ki a folsavtartalmú multivitaminokkal. A 12. hétig mindenképpen, de mai ismereteink szerint a várandósság teljes időtartamában javasolt a magzatvédő vitamin szedése, ugyanis így a koraszülés kockázata is csökkenthető.

5 gyakori tévhit a vérzékenységről

2025. január 04.

A vérzékenység kapcsán a legtöbben a súlyos hemofíliára gondolnak, ám az állapotnak több típusa is ismert. Dr. Ercsei Ibolyától, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusától megtudhattuk, vajon milyen tévhitek keringenek a vérzékenységről a köztudatban.

Hosszú vérzési idő a legfőbb tünet

Való igaz, sokaknak az tűnik fel, hogy a sebeik hosszan véreznek, nehezen áll el. De a vérzékenységnek egyéb tünetei is lehetnek, például gyakori orrvérzés, erős menstruáció, fogmosáskor gyakran vérző fogíny, valamint figyelemfelhívó jel az is, ha kék-zöld foltok tarkítják a bőrt, anélkül, hogy előzőleg beütöttük volna magunkat valamibe.

Mindig észrevehető tüneteket okoz

Bár sok esetben vannak a vérzékenységnek tünetei, ám ha igen enyhe a probléma, még az is lehet, hogy az illetőnek fel sem tűnik az állapot- mondja dr. Ercsei Ibolya, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusa.

Vérzékenység=hemofília

Nagy tévedés, amikor a vérzékenységet a hemofíliával azonosítják. A hemofíliai az a vérzékenység egy típusa, aminek több súlyossági fokozata is van. Legenyhébb esetben csak igen ritkán vérzik a beteg, míg súlyos formájában a spontán vérzés is igen gyakori (ez az izmokban, ízületekben is előfordulhat). Szintén a vérzékenységhez tartozik az ún. Von-Willebrand betegség, melyről bár kevesebbet hallani, ám igen sok embert érint. Enyhe esetben a beteg akár úgy is leélheti az életét, hogy nem is tud az állapotáról.

Csak férfiak lehetnek hemofíliások

A tévhit onnan származik, hogy férfiaknál lépnek fel tünetek, ám a nőknél is fennállhat hemofília, viszont rendszerint ők csupán hordozók, mivel van nekik egy egészséges X kromoszómájuk még. (hemofíliásoknál a hibás gén az X kromoszómán helyezkedik el).

A vérzékenyek nem sportolhatnak

Mivel a vérzékenységnek több súlyossági formája is létezik, ezért nem lehet kijelenteni, hogy nem sportolhatnak. A kérdés inkább a hemofíliások esetén érdekes, főleg azoknál, akiknél súlyos formában van jelen. Általánosságban azonban elmondható, hogy a megfelelő kezelésben részesült hemofíliások nem csak hogy mozoghatnak, de javasolt is, ugyanis a jól felépített izomzat még védelmi funkciót is ellát, így csökkenti a bevérzések kockázatát. Előtte természetesen ajánlott szakorvossal egyeztetni, valamint a balesetveszélyes/küzdősportok kerülendőek.

A sokszínű kisebbség: fogyatékosság és társadalmi helyzet

2025. január 04.

Az emberi társadalmak, jóformán korszakoktól függetlenül, mindig valamilyen egyértelműnek gondolt többségre vannak szabva, arra az „ép” vagy „normális” emberre, aki a többiekhez képest hasonló módon tud működni az élet legkülönbözőbb területein. Pedig valójában mindannyian eltérünk ettől az ideáltipikus „normalitástól” egy vagy több területen, kisebb vagy nagyobb mértékben.

Alapvető meghatározása szerint a fogyatékosság olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes társas működését, szerepvállalását. Nem feltétlen azért, mert aki valamely képességében korlátozott, az ne lenne képes más területeken teljes értékű, akár átlag feletti teljesítményre, hanem mert az egész civilizációnk az általánosan elterjedtet tekinti (sokszor még mostanában is) normálisnak. És bár ez a leegyszerűsítés ma már megdőlni látszik.


A fogyatékkal élőkhöz a jelenben is sok tévképzet, előítélet, és az ezekből adódó társadalmi hátrány kapcsolódik.


Legyen szó fizikai vagy mentális korlátozottságról, bár, mint látni fogjuk, a fizikai-érzékszervi fogyatékok (pl. vakság, siketség, mozgáskorlátozottság) azok, melyeket a közösség elsősorban annak tekint, miközben az értelmi fogyatékosságot, vagy, mondjuk, az autizmust gyakran már kevésbé. Mintha azok már (kisebb-nagyobb részben) az egyénen múlnának…

Régen sem volt jobb

A nyugati világban már az ókorban sem tekintették a közösség teljes jogú tagjának a fogyatékkal élőket, sőt a rabszolgatartó társadalmakban gyakori volt, hogy büntetésből okoztak fizikai fogyatékokat az engedetlen rabszolgáknak, megcsonkítva vagy épp megvakítva őket.

És bár azt gondolnánk, hogy a keresztény Európában javult a helyezet, az isteni elrendelés által létrejött társadalmi rend eszméje legtöbbször oda vezetett, hogy a fogyatékosokat egyben bűnösöknek is tekintették, akikre nem véletlenül mérte ezt a sorsot a felsőbb hatalom.

A reneszánsztól kezdve aztán – bár megmaradt ez a szemlélet – a fogyatékos ember már nem mint megvetésre, inkább mint szánalomra szoruló, elesett személy jelent meg. Ez persze nem jelentett valamiféle feltétlen elfogadást, hisz az 1600-as évek elejétől megjelenő intézetek gyakran inkább a fogyatékosoknak az ép többségtől való elkülönítését szolgálták, mint (az ehhez képest másodlagos) a gondoskodást.

És ahhoz már tényleg a XX. század második fele kellett, hogy megjelenjen az ún. szociális modell (főleg angolszász területen), melynek lényege az volt, hogy a fogyatékosság olyan állapot, mely nem vagy csak részlegesen gyógyítható. Úgyhogy ne a fogyatékosok alkalmazkodjanak a többséghez, hanem fordítva, hisz az előbbiek – helyzetükből adódóan – sokkal kevésbé képesek erre az alkalmazkodásra. (Ha, mondjuk, mindenhol lépcsők vannak, egy kerekesszékes nem képes közlekedni, és nem azért, mert nem akar.) És a szociális modell már alapvetően a társadalmi szerepekről, a többség kisebbséggel szembeni felelősségvállalásáról szól.