Nagyobb hatással vagyunk egymásra, mint hisszük
Érdekességek2020. április 11.
Sokkal nagyobb hatást gyakorlunk egymásra, mint azt elsőre gondolnánk. Miért ne használnánk ki ezt arra, hogy életörömet, pozitivitást sugározzunk magunkból - hátha átragad másokra is?
Egyedül állok a buszmegállóban. Magam vagyok. Elsétál mellettem egy nő, akinek
kissé össze van szorítva a szája. És szinte azonnal észrevettem magamon, hogy én is összeszorítottam a számat. Meglepődtem, hogy ilyen hamar átragadt rám a feszültség.
Magamra figyeltem és újra magam voltam. Azonban ez a rövid kis interakció végigszáguldott a gondolataimon.
Tudjuk-e, hogy mennyire hatással vagyunk egymásra?
Amikor valakivel sokszor találkozunk, esetleg együtt élünk, akkor egyértelműbb, hogy idomulunk, igazodunk egymáshoz, átveszünk viselkedési mintákat, szokásokat.
Azonban idegenektől is észrevétlenül magunkra veszünk hatásokat. Némelyik csak pillanatokra vagy rövid időre marad velünk, mások akár egész életünkön át elkísérhetnek.
Tömegben minden érzés, gondolat, energia felerősödik
Mindenki hallott már arról, amikor az egyének tömegben egészen másként tudnak viselkedni, mint egyébként az szokásuk. Ha nem figyelnek, ha hagyják, hogy a tömegtudat ennyire hasson rájuk, hogy esetleg még a cselekvéseikben is megmutatkozzon.
Ez lehet jó is! Amikor sok lelkes sportoló ember között vagyunk, nekünk is kedvünk támad mozogni. Amikor sok segítőkész ember vesz körül, mi is hamarabb fordulunk a másik ember felé segítő szándékkal. Lehet ugyanez a hatás negatív is. Például egy elvadult futballszurkoló-tábor közepén, vagy egy tüntetni kivonult tömegben, vagy akár egy zsúfolt bevásárlóközpontban, ahol a szerzés vágya és a türelmetlenség lebeg a levegőben.
A külső a belsőnkre is hat
Egy testtartás, arckifejezés felvétele nemcsak a külvilág felé közvetít üzenetet a testbeszéddel, hanem befelé is, önmagunk számára is érzeteket, információt hordoz. Hiszen a fenti példában egy összeszorított száj feszültséget mutat, zárkózottságot, esetleg haragot vagy töprengést. Ugyanígy egy mosolygó arckifejezés felvétele azonnal örömet, vidámságot vagy felszabadultságot kelt bennünk.
Válaszd mindig azt, ami neked megfelelő
Amikor egyedül vagyunk, esetleg a természetben - talán akkor a legegyszerűbb igazán önmagunknak lennünk. Ugyanakkor a háttérben ott működnek bennünk a régi lenyomatok, a tanult minták, a gyerekkorban ellesett viselkedések és kifejezések. Lehetünk-e valóban egyediek? Igen. Még ha bizonyos mintázatokból is állunk össze, amint tudatossá kezdünk válni mindezekre, már megvan a lehetőségünk arra, hogy saját magunk döntsünk arról, hogy mi az, amit megtartunk és mi az, amin változtatunk, vagy elhagyunk.
A környezetünktől függően szerepekbe bújunk - amivel nincs semmi gond, ha tudjuk, hogy ez egy szerep. Egy köntös, amit magunkra öltünk, hogy az adott szituációban a megfelelő kommunikációban legyünk a körülöttünk lévő világgal.
Miért érdemes a tudatosság felé fordulnunk?
Minél inkább ismerjük önmagunkat, a mozgatórugóinkat, az egyediségünket, annál inkább vagyunk tisztábban, békésebben jelen a világban. És annál több a mosoly az arcunkon, amit továbbadhatunk egymásnak akár a buszmegállóban...
Kis tudatossági házi feladat kíváncsiaknak:
Tedd fel magadnak a kérdést: “Ki vagyok én, amikor nincs senki a közelemben?”
És ne gondolkodj a válaszon. Inkább érezd meg, éld meg!
forrás: Harmonet.hu
