Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Zene és spiritualitás

Érdekességek2018. február 17.

"Ha elcsendesíted értelmedet és kioltod a hangokat körülötted, akkor mit hallasz?" - a 11. század legnagyobb zen mestereinek egyike tette fel ezt a kérdést. Japánban a zen kolostorokban évszázadok óta kérdezik ugyanezt. A zene hangja és annak jelentése lesz a következő gondolatok tárgya, mégpedig egy lehetséges szellemi fejlődési út vonatkozásában.  

A zene, mint a makro- és mikrokozmosz leképződése

Mielőtt hangunkkal vagy valamilyen hangszerrel zenét, muzsikát szólaltathattunk volna meg, a hangzás hozott létre bennünket. A hangban vagy tónusban, akárcsak más jelenségeknél, a makrokozmosz tükröződik a mikrokozmoszban. Már Kepler felfedezte a 17. században, hogy a bolygók nem egy kör mentén, hanem elliptikus pályán mozognak.

Az elliptikus pályák végtelen mennyiségének lehetőségei közül a bolygók úgy tűnik, olyan pályákon mozognak, amelyek összhangban vannak a zenénkben megszólaló hangok egymáshoz való viszonyaival. Itt a bolygók keringési pályái látszatra a zenei felhangsor aspektusainak felelnek meg. A felhangsor a zenében a legtermészetesebb hanglétra.
Az egyes hangszerek hangzását az határozza meg, hogy több-kevesebb felhang is megszólal az alaphanggal együtt, és ezek közül egyik-másik néha előtérbe kerül. Amikor meghalljuk egy hangszer hangját, akkor mindig egy kiinduló hangot hallunk annak specifikus felhangsorával együtt. Minél magasabbra hatol ez a felhangsor, annál disszonánsabbak lesznek az intervallumok, a hangközök.


A sor elején a „legharmonikusabb” intervallumok állnak, mint az oktáv (rezgésarány 1:2), a kvint (2:3) és a kvart (3:4), a végén pedig, amelyeket disszonánsként érzékelünk, mint a szekund (7:8), a szeptim (12:23) és a tritónusz (12:27). Az intervallumokat számértékekként is megadhatjuk, amelyek aztán azoknak az arányoknak felelnek meg, melyeket a természetben és a kozmoszban találunk meg. A hangtani viszonyoknak tehát kozmikus jellegük van. A kozmoszban minden mozgás egy hangot hív fel, legyen az mégoly halk is.

Ezek a rendezési elvek alakítják ki a makrokozmoszt, a mikrokozmoszt és a zenét is. Így például a természetben és az építészetben is ismert aranymetszés (0,618) a zenében a szextnek felel meg (12:19=0,63 és 12:20=0,6).

Minden szerves forma, de még egy kristály is olyan felépítéssel rendelkezik, amelynek arányai a zenében előforduló, harmonikusan hangzó intervallumok szám-viszonyainak felelnek meg, s ezek egyszerű páros számokkal felírhatók, mint Pitagorasz és Platón is megállapították már.

Egy speciális vizsgálat keretei között kimutatták, hogy az ember a legmélyebb és legmagasabb hallható hang között több, mint 1000 különböző hangmagasságot képes megkülönböztetni. A zenében ennek csak töredékét használjuk. Így például a használatos zongorának „csak” 88 billentyűje van. Az általában használt hangok azok, amelyek a természet és a kozmosz fentebb említett törvényszerűségeinek megfelelnek.
Azokat a hangokat, amelyek nem felelnek meg ezeknek a törvényszerűségeknek, azokat „helyre-halljuk”. A zongorán nincsenek negyedhangok, erre itt vannak más egyéb hangszerek és az emberei hang. A keleti - 22 fokos - hanglétrák is olyan szerkezetűek, amelyekben már negyedhangok is vannak. Az abszolút hallás jelensége az oktávokra osztáson alapul, mint az egyszerű számokra alapuló hangvisszaadás. A „helyre-hallás” jelenségén alapul a temperált hangolás is mint egyszerű számokon alapuló hangvisszaadáshoz, hangzáshoz történő alkalmazkodás. Először is azáltal, hogy a hangközök egyenlő mértékben csökkennek, addig, amíg jól tagoltan nem hangzanak, amíg egy moduláció (váltás) 12 hangonként lehetővé válik. (Mind a 12 hangszín közötti váltakozásra - moduláció - csak azáltal van lehetőség, hogy a hangközöket egyenlő mértékben csökkentjük, úgy hogy jól temperáltan hangozzanak).
Enélkül a modulációs lehetőség nélkül nem alakulhatott volna ki az utóbbi évszázadok zenéje. Egy másik hangnembe történő átváltás, a transzpozíció, egy másik szférába való ugrás, elvileg bárhol az univerzumban lehetséges a zenén túl is.

Amit hétköznapjainkban zenének nevezünk, az nem más, mint a harmónia egyik aspektusa és az univerzum ereje, amely minden mögött hat, és ez a természet eredete. A zene története nem más, mint új harmóniák felfedezésének története.
Mikor az ember elkezdett egyáltalán bárminemű zenével foglalkozni, csak az egyhangú melódiákat találták jól csengőnek. A hellenizmus korában fedezte fel a nyugati tudat elsőként az oktávokat, ami az első lépés abba az irányba, hogy két hang egyszerre szólaljon meg. Ezt követte a kvint és a kvart felfedezése. A korai középkorban a terc (4:5) még ördögi hangköznek számított, de 1300-tól kezdve bevonult a zeneművekbe.
A 15. század folyamán alakult ki a dúr-hanglétra (dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó). A következő évszázadokban felismerhető a kettős és többes hangzások egyre elterjedtebb használata, amelyeket nem sokkal azelőtt még disszonánsnak tartottak. A 19. században a szekundokat, a szeptimeket és a tritónuszokat még disszonánsnak találták, habár Bach és Mozart már felhasználták őket a harmonikus hangzások előtti feszültségfokozásra. Ma már ezeket a feszültséget keltő rezgésviszonyokat is önállósult hangzásoknak fogadja el a fülünk.

Az ember a 12 ismert hangot és ezek hangközeit folyamatosan integrálta a zenébe, ezzel egyre mélyebben összekötötte magát a világ törvényeivel, és eközben a legjobban hangzó hangközöket egyre jobban kiegészítette az eleinte disszonánsan hangzó intervallumokkal. Ez a fejlődés vezetett a 20. században a glissando-khoz (jelentése: csúszva; elmosódó hangok felfelé vagy lefelé), a zörejek és lárma beépüléséhez a zenei kompozícióba, amivel elértük a végfázist.

Zene és érzelem

Éppen manapság nyílik lehetőségünk arra, hogy a legkülönfélébb zenei stílusokat és irányzatokat hallgassuk és játsszuk.

De milyen alapon döntünk egyik vagy másik mellett? Mi például a blues zene alapja?

A „fehér ember nem tud bluest játszani” szólás a korai rabszolgákra utal, akik a gyapotföldön a legrosszabb körülmények között dolgoztak. Életérzésüket és hontalanságukat a megfelelő zenével fejezték ki. Ma azonban sok muzsikust ismerünk, akik nem rabszolgamódon, hanem igen jó anyagi körülmények között élnek, mégis meggyőzően játsszák a bluest. Az életérzés, amit kifejeznek, esetleg szenvedésen, frusztráltságon és egy határozatlan érzésen alapul, azon, hogy a dialektikus életrendben a belső vágyakozást nem tudják csillapítani. A blues elnevezés a „blue” (=kék) szóból ered, és melankolikus hangulatot idéz. Ez a szenvedés származhat a dialektikus világgal való elégedetlenségből, alapját képezheti azonban a szerelem, vagy egy ideális állapottal való egybefonódás utáni vágyakozás is. De a bluesnál is, akárcsak a popzenénél, lehet szó beteljesületlen vagy nem beteljesedő szerelemről is.

A zene sok esetben az aktuális korszak életérzését tükrözi. Azok a fiatalok, akik nem találják az élet értelmét ebben az anyagi és intellektuálisan tájékozódó világban, például olyan zenét alkotnak, amely egy megfelelő életérzést fejez ki. Ritmusba és hangzásba áthelyezett tudatállapotról is beszélhetünk. Aki hallgatja, annak akkor tetszik a zene, ha a tudatállapota és életérzései a zeneszerzőéhez és a zenészéhez hasonlóak, ugyanúgy, mint amikor egy húr egy hangszeren akkor rezonál igazán szépen, ha egy másik hangszer is ugyanazt a hangot játssza, amire a húr hangolva van. Hogy melyik zene tetszik, az attól függ, hogy van-e rezonancia a zeneszerző és zenész, valamint a hallgató között. Ez a rezonancia lehet dialektikus szintű, de lehet a lélek szintjén is.

A zene olyan érzéseket fejezhet ki, mint bánat, öröm, agresszió, belső vágyakozás, vagy kifejezhet sok minden mást is, és ezeket a hallgatóból is előhívhatja. A zene erős hatása azon alapul, hogy anyagtalanul hat. A hatásában a legtöbb esetben nem a hangok maguk meghatározóak, hanem a köztük lévő viszony.

A zene lehetséges jelentősége egy szellemi ösvényen

Hol tartunk ma, mi a következő lépés fejlődési utunkon, mint zeneszerző, zenész és zenehallgató?

„Minden dologban,

mi álmodni képes, alszik egy dal,

és a világ felemelkedik hozzá és énekli,

ha megtalálod a varázsszót.”

(J.v. Eichendorff)

Nem hallhatjuk meg a Szent Föld teljes dallamát, a tökéletes éneket anélkül, hogy ismernénk a varázsszót, az egyetlen hangot.

Olyan ponthoz érkeztünk, ahol már nem arról van szó, hogy az univerzum törvényeit vagy saját érzéseinket leképezzük, hanem arról, hogy összekössük magunkat az egyetlen hanggal, az őserővel, mellyel együvé válhatunk, és azt így rajtunk keresztül hallja meg a világ.

„Ha elcsendesíted értelmedet és kioltod körülötted a hangokat, mit hallasz akkor?” Ha hallásunk nem működik, és egyetlen hang sem csendül fel, ha tehát teljesen üresek vagyunk, akkor csendülhet fel bennünk az isteni hang és hozhatja rezgésbe a mikrokozmoszt. Akkor hallunk igazán, és magunk vagyunk a csend hangja.

„A zenélés mindennél erősebb, mivel a ritmus és a harmónia megtalálja útját a lélek legbelsőbb zugaiba is, ahová aztán befészkeli magát” - írja Petri asszony „Levelek” című könyvének 42. fejezetében.

A zeneszerző és a zenész feladata szellemi értelemben ezért az, hogy önmagukat kiürítsék, hogy ezáltal az isteni rezgéseket képesek legyenek felvenni magukba, és ezáltal saját rendszerükben egyfajta továbbvibrálást tegyenek lehetővé. A hallgató, aki a rezgés alapján válaszolni és együtt rezegni képes, szintén összeköttetik ezzel az energiával.

Ha több, szellemi utat járó ember ebben az irányulásban összejön és ennek a belső egymásra hangolódásnak az alapján együtt énekel, akkor a hang, a csengés és a szavak által egy vibráció jön létre, amely összekapcsolódik a Föld rezgésterével. Erre a speciális rezgésre egy hasonló, az univerzumban jelenlévő vibrálás érkezik és a kettő együtt rezeg. A hang, amely a mikrokozmoszból indul ki, felerősíti az ennek megfelelő rezgést az univerzumban és a jelenlévő emberekben, és ezáltal újra a saját rendszerében is.

A zene tehát egy komplex jelenség nagyon sok különféle nézettel. A kozmikus alaptörvények leképeződése. Érzéseket hívhat fel és fejezhet ki bennünk, melyek a legkülönfélébbek lehetnek. A zenében kifejeződhet a vágy egy isteni életterülettel történő újraegyesülés után. A zene főleg lelki szinten hat, miközben azonban a stílustól függően más területeket is megérinthet. Ezért számunkra végül is az a döntő, hogy milyen tudatállapottal hallgatjuk vagy játsszuk a zenét, és milyen céllal használjuk fel.

Felhasznált irodalom:

Joachim Ernst Berendt: Nada Brahma, Die Welt ist Klang (A világ hangzás), Frankfurt, 1983.

Catharose de Petri: Levelek

Forrás: Pentagram > 2012-es évfolyam


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

12 tipp a boldog hétköznapokért

2025. március 24.

Zavaró tényező a túlterheltség. A probléma elsősorban, hogy túl sok dolog köti le egyszerre az ember figyelmét. Telefonon, e-mailben és személyesen keresik egyszerre egymást az emberek.

Sok olyan téma van a televízióban, az újságban és az interneten, amelyből tanulni lehet. A rádióból, tévéből szűrődő háttérzajok, a gyerekek és a kollégák állandó duruzsolása sokszor zavaró tényezők. Hirdetések ugranak fel a legvalószínűtlenebb helyeken a monitoron. A berendezések fütyülnek, csörögnek, berregnek, zörögnek.

Ez épp elég ahhoz, hogy őrületbe kergessen valakit. Elveszíti az ember a gondolatmenetét, elfelejti, mit is csinált éppen, és bajba kerül a feladatok újrakezdése miatt.

Azonban van megoldás, hogy lecsendesítsük az állandó zajokat az agyban, akár meditáció nélkül is. Ha nyugodtabbnak és koncentráltabbnak érzi magát valaki, akkor hatékonyabb is. Kiderült ugyanis, hogy nem tudnak egyszerre két dologra koncentrálni az emberek. Egy felmérés kimutatta: tizenöt percig tart visszarázódni a félbehagyott feladatba, ha e-maileket vagy leveleket kell írni munka közben.

A felsorolt javaslatok meglehetősen drákóinak tűnnek, de mindenki észre fogja venni a különbséget a saját hétköznapjaiban, aki kipróbálja!


Ha bekapcsolva szoktad hagyni a tévét, például reggeli készülődés közben, kapcsold ki.
Tegyél így a rádióval is, még az autóban is.
Ne vigyél magaddal iPodot.
Legyen egy cetli a szobában azzal a felirattal, hogy „nyugodt elme”. Valahányszor ránézel majd, leereszt egy picit, és elsimítja a gondolataitad. Ez valóban működik.
A családdal töltött idő közben osszátok el a gyerekeket a felnőttek között. Ha lehetséges, minden felnőttre egy gyerek jusson.
Ne végezz egyszerre több feladatot. Ne beszélj telefonon főzés közben, ne nézd meg az e-mailjeidet konferenciahívás közben, és ne rendezgesd a leveleidet, míg a gyerek a házi feladatát magyarázza.
Némítsd le a telefont. 
Pihenj az elintéznivalók között. Készíts egy listát a teendőkről. Ha nem fér bele, ne próbáld meg bezsúfolni őket egy napra.
Ne nézz tükörbe egy hétig.
Csak információszerzés céljából használd az internetet. Ha kész, ne nézelődj tovább. Így nem ugrálsz majd linkről linkre.
Twyla Tharpnak van egy érdekes megközelítése: alkalmanként, egy hétig nem nézi a számokat. Nem néz rá az órára, a szerződésekre, a banki kimutatásokra, a fürdőszobai mérlegre, vagy bármi olyanra, aminek köze van a számokhoz. Mindezt azért, hogy az agyának a másik részét is használja egy kicsit.
Ne ess kísértésbe. Ha otthon dolgozol, a család, a telefon, az internet elcsábíthatnak a munkától. Ilyenkor menj egy csendes helyre, például egy könyvtárba, ahol nemvagy kitéve az efféle csábításoknak, és csend van.

Tejcukor érzékenység és tejfehérje allergia - Melyikkel állsz szemben?

2025. március 23.

A tejcukor érzékenység valójában nem allergia, hanem tejcukor(laktóz)bontási zavar. Hasonló tünetei vannak, mint az allergiának. Az örökölhetőség mindkét esetben előfordulhat, de a későbbiekben is kialakulhat bármelyik betegség. Az időben történő felismerés óriási jelentőségű, mivel ezen zavarok a tápanyagfelvételt is befolyásolják, és megelőzhető a vitaminhiány és más hiányállapotok.

A tejcukor

A tejcukor (laktóz) egy természetes cukor, ami a tejben és egyes tejtermékekben fordul elő. Felszívódásához a szervezet laktáz enzimet termel és így alakítja glükózzá és galaktózzá. A tejcukor- érzékenység esetében ennek a bontó enzimnek a hiányáról vagy csökkent működéséről van szó.

Vitaminhiány kialakulás lehet a következmény

A tejcukor érzékenység nem allergia, hanem a bélfalban levő tejcukor bontó enzimek kisebb mennyiségben történő jelenlétének vagy ezek csökkent működésének következtében létrejövő tejcukorbontási zavar. Ennek következtében a tejben lévő tejcukornak csak kisebb-nagyobb mennyisége bomlik el, amit pedig nem tud lebontani a szervezet, az erjedni kezd. Természetesen ennek következtében kialakulnak a bélben a bomlástermékek gázok és savas anyagok. Ezek egyenes következménye a hasmenés, puffadás, hasfájás. További problémákat az okoz, hogy egyéb tápanyagok emésztési zavara is kialakulhat, vagy tápanyag felszívódási zavar lép fel. Azaz nem jut megfelelő vitaminhoz ásványi anyagokhoz, nyomelemekhez stb, a szervezet.

Tejcukor-érzékenységet hidrogén kilégzési teszttel lehet vizsgálni

A kilélegzett levegő hidrogén koncentrációját mérik. Az eredményből pedig a vékonybél bakteriális viszonyaira, szénhidrát felszívódási zavarokra, illetve a vékonybél mozgászavarára lehet következtetni. A normál anyagcsere-folyamatok során hidrogén egyáltalán nem keletkezik, így ennek bármilyen mértékű megjelenése a kilélegzett levegőben kóros állapotra utal. A vizsgálat során a páciens szájfertőtlenítővel öblöget, majd éhgyomri kilégzést végez a műszerbe (belefúj egy csőbe) ezután pedig meg kell inni egy folyadékot mely tejcukrot tartalmaz és megadott időközönként ismét fújni kell. Ezek után lehet a tejcukor érzékenységet megállapítani.

Örökölhető vagy később alakul ki?

A tejcukor érzékenység lehet veleszületett, vagy szerzett, azaz a későbbi élet folyamán kialakuló. Ez utóbbi minden olyan betegség után előfordulhat, ami károsította a bélfalat és az ott található bélflórának az egyensúlyát felborította. Gyakori például bakteriális, vírusos, vagy ún. protozoonok, férgek által okozott fertőzés, lisztérzékenység, ételallergiák vagy bizonyos gyógyszerek, sugárkezelés után. A veleszületett, korai forma rendkívül ritkán előforduló probléma. Az idősödés folyamatával egyre gyakrabban fordulhat elő. Iskolás korban kb. 9.2%, 30-50 évesek között kb. 36.6%-ban fordul elő Magyarországon.

A böjt spirituális oldala

2025. március 23.

A vallási böjt jelen van minden vallási irányzatban, évezredek óta: célja a testi-lelki-szellemi harmónia megtalálása és felállítása, az év meghatározott időszakában.

A természet közeli népeknél ma is természetes velejárója az életnek a böjt, csakúgy mint ahogyan a ki,- és belégzés, az alvás és az ébrenlét, úgy a böjt és a táplálkozás is szorosan összefügg.

A vallási böjt célja mindig a benső magasztosság elérése, vagyis a böjtölőket nem egészségügyi szándék vezérli, hanem általában áldozatvállalás, vezeklés vagy elszakadás a testi síktól a mély lelkiség felé, az Istenhez vezető úton.

A böjt megtörése a vallásos hagyományokban mindig valamilyen szent dologhoz kötődött. Az újra befogadott ételből azonban nem lehetett sokat és mértéktelenül enni, így megóvták szervezetüket a hirtelen túlevéstől.

A régi vallásos népek, köztük a magyarok is, sokáig elfogadták a gyógyító embereket, kenőasszonyokat, hályogkovácsokat, a javasasszonyokat és a szent embereket, táltosokat, véleményüket, segítségüket kérték, amikor szükségük volt rá.

A vallási böjt számos kultúrában és vallási hagyományban jelen van, és általában a testi megtisztulás mellett a lelki és szellemi harmónia elérését célozza. A böjt során az ember megtapasztalhatja az önuralom és az önfegyelem gyakorlását, amely az önismeret fejlesztésének fontos eszköze lehet. Az ételről vagy bizonyos tevékenységekről való lemondás segíthet felfedezni belső erősségeinket és gyengeségeinket, valamint rávilágíthat az életünkben jelen lévő függőségekre vagy automatikus mintákra.

Lelki szempontból a böjt lehetőséget ad a befelé fordulásra és az elcsendesedésre, ami lehetővé teszi, hogy jobban megértsük saját érzelmi világunkat és alapvető szükségleteinket. A böjt gyakran mélyebb kapcsolatot tesz lehetővé önmagunkkal és a minket körülvevő világgal, ami hozzájárulhat a spirituális növekedéshez és az életcél tisztázásához. Az ilyen mélyebb önismeret segíthet abban, hogy tudatosabban és hitelesebben éljünk, jobban összhangban saját értékeinkkel és elveinkkel.