Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A diétás konyha 8 titka

Érdekességek2023. november 12.

Ha valakit diétára "ítélnek", az első gondolata általában az, hogy íztelen vagy akár rossz ízű, kevés mennyiségű étellel kell beérnie. Rosszul sejti. Milyen a finom diéta? 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Diétán innen, konyhán túl
A diétás tanácsadás során részletes tájékoztatást kaphatunk nem csak a helyes nyersanyag válogatásról, de a javasolt konyhatechnológiáról is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a dietetikushoz fordulók nem mindig vannak tisztában azzal, amit hallanak. Az egyszerű rántás, sütés, főzés ismerős, de ha azt halljuk például, hogy diétás rántás, dúsítás, talán nem mindig tudjuk, pontosan hogyan is kezdjünk neki a megvalósításnak.

1. A diétára ítélve
Ha valakit diétára „ítélnek”, az első gondolata általában az, hogy íztelen vagy akár rossz ízű, kevés mennyiségű étellel kell beérnie, míg mások jóízűen falatoznak körülötte.

Ha valaki nem kap megfelelő  tanácsot, vagy nem mer kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, esetleg panaszoktól félve túlságosan megszorítja a diétáját, valóban járhat így.

Legyünk hát nyitottak, kreatívak és hogy a főzés ne csak a rántásból és olajban sütésből álljon, ismerkedjünk meg a következőkben a diétás ételkészítési műveletekkel.

2. Diétás ételkészítési műveletek
A diétás konyhatechológiában az ételek biológia és élvezeti értékének megtartása ép olyan fontos, mint az egészséges emberek esetében. Sőt mivel számos betegség társul étvágytalansággal, ezért még jobban oda kell figyelni, hogy mi kerül a beteg tányérjára.

Olyan ételkészítési eljárásokat kell ezért alkalmaznunk ami megőrzi a tápanyagtartalmat, az ízeket, illatokat, zamatanyagokat és egyben könnyen emészthető.

3. Főzés, párolás, gőzölés
A főzés hatására az élelmianyagok rostjai felpuhulnak, az étel könnyebben emészthető lesz.

A párolás kevés zsiradékban és/vagy folyadékban történik, fedő alatt. A főzés és a sütés tulajdonságait egyesíti. A visszacsapódó párával a kioldódó tápanyagok, ízanyagok nem „vesznek” el.

A párolás különleges változata amikor zöldségekkel párolunk. Ennek előnye, hogy a kevésbé ízletes élelmianyagoknak kellemes ízt adnak a pároláshoz felhasznált aromás zöldségek, pl. gomba, zeller, sárgarépa. A zöldséges pároláskor nem vizet használunk, hanem csontlevet vagy zöldséglevet. A gőzölés során a víz párája átjárja a gőzölendő anyag rostjait így puhítva azokat, miközben kicsi a vitamin és ásványi anyag veszteség.


4. Sütés
A sütés közben ízletes pörzsanyag keletkezik, ami nem csak ízletes, de mintegy kérget képezve az ételből a nedvek kiáramlását megakadályozza. A sütést a sószegény diétában nagyon jól felhasználhatjuk, de mivel a keletkező pörzsanyag erős gyomornedv elválasztást okoz, ezért savtúltengésben, refluxos megbetegedésben nem javasolt.

A bő olajban vagy zsírban való sütés helyett a korszerűbb módszerek javasoltak.

Annak számít a sütőzacskóban vagy az alufóliában való sütés, amikor olaj nélkül lehet az ételeket elkészíteni. A teflon bevonatú serpenyőkben szintén olaj nélkül vagy minimális zsiradék felhasználásával lehet sütni.

Jól alkalmazható az elektromos grillen vagy a gáztűzhely grillsütő lapján történő sütés.

A mikrohullámú sütő  szintén jó szolgálatot tehet ha zsírszegényen, az ételek kellemes ízét megtartóan akarunk sütni.

5. Sűrítés
A hagyományos rántás helyett alkalmazhatunk kímélőbb sűrítési eljárásokat.

A habarás során tejet, tejfölt, tojást, tejszínt, joghurtot, kefirt használunk. Úgy készítjük, hogy tejben vagy tejtermékben elkeverjük a lisztet, majd a forró főzőfolyadékból hozzá - hozzá teszünk, közben kevergetjük, addig, amíg a habarásunk átforrósodik, majd folytonos kevergetés mellett az ételbe csurgatjuk. Ezt követően már ne főzzük sokáig az ételt, mert különben a habarás kicsapódhat. A habarást úgy is készíthetjük, hogy vízzel keverjük ki a lisztet és így adjuk az ételhez.

A diétás rántás úgy készül, hogy a lisztet szárazon pirítjuk meg és ezután adjuk hozzá az olajat, majd hideg vízzel felengedjük, vagyis az olajat nem hevítjük fel ezzel elkerülve, hogy a gyomrot izgató anyagok keletkezzenek benne.

A hintés során a zsiradékon párolt anyagot liszttel meghintjük, majd kevés vízzel felengedjük és felforraljuk.

6. Lazítás
Az ételek lazítása könnyebben emészthetővé teszi az ételt. A lazítás sok féle lehet. Ha alaposan elkeverjük az ételt akkor a levegővel történik, de a zsiradékok (margarin, vaj), a tojássárga, felvert tojásfehérje, tej és tejtermékek használatával is elérhetjük ezt a hatást. A sütőpor szintén lazítja az ételt.

7. Ízesítés
A fűszerek használata elengedhetetlen ha jó ízű étel akarunk feltálalni. A megfelelően fűszerezett étel jobban hasznosul a szervezetben.

A diétás konyhatechnológiában a gyomornyálkahártyát izgató hatású fűszereket (erős paprika, feketebors, torma, ecet stb.) ki hagyjuk, de számtalan más fűszer áll rendelkezésre.

Jó használható például a petrezselyemzöld, fahéj, köménymag, kapor, tárkony, bazsalikom, citromhéj, szerecsendió, vanília, babérlevél, metélőhagyma stb. A vöröshagyma, fokhagyma az ételbe főzve, kímélőbb, mint olajban pirítva.

Számos diéta kifejezetten sószegény, ilyen esetekben a sótalan ízt aromás zöldségekkel jól leplezhetjük pl, gomba, zeller, paradicsom, de a vasfű is jól felhasználható.

Fekete bors helyett pedig a borsikafüvet használhatjuk.

8. Tálalási mód
Bizonyos esetekben szükség lehet az ún. „széthúzott” tálalásra, amikor is a kisebb mennyiségű ételt megpróbáljuk nagyobbnak feltüntetni, így optikailag becsapva magunkat.

Fogyókúrában különösen jól jön amikor kisebb tányérra szedjük az étel, amitől az bőségesnek látszik.

Amikor kis mennyiségbe kell, minél több tápanyagok elrejteni nevezzük burkolt tálalásnak vagy dúsításnak.

Dúsítás például, ha a főzelékbe reszelt sajtot „rejtünk”, vagy ha a gyümölcslevest tej helyett tejszínnel habarjuk, vagyis növeljük a kalóriaértéket, hogy minél több tápanyagot vihessünk be.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.