Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A férfiszív egészségét a munka és a magánélet is befolyásolja

Érdekességek2024. február 18.

A munka kapcsán fellépő stresszen túl az is régóta bizonyított tény, hogy a magánéleti státusz, a magány és a párkapcsolati nehézségek is növelik a szív-érrendszeri betegségek rizikóját. Dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont szakorvosa az összefüggésekre és a kivizsgálás lehetőségeire hívta fel a figyelmet.

Fotó: 123rf.comKétirányú kölcsönhatások

Évek óta köztudott, hogy a jó házasság kifejezetten egészségvédő hatású, de egy nemrégiben készült tanulmány szerint most már az is feltételezhető, hogy a kapcsolati hullámvölgyek és – hegyek is befolyásolhatják az szív-érrendszert – különösen a férfiakét.

Az eredeti elmélet támogatói szerint az összefüggés abban keresendő, hogy a partnerek támogatják egymás pozitív viselkedésmintáit és segítenek a stressz leküzdésében. A Journal of Epidemiology & Community Health szaklap cikke azonban egy új megközelítéssel fordult az összefüggések felé.

A kutatók egy 19 éven át tartó követéses kutatás adatait vették górcső alá és a középkorú nős férfiak kardiovaszkuláris egészségének hosszú távú alakulását tanulmányozták.

Azért éppen a szív-érrendszeri rizikót vizsgálták, mert ez egy nagyon gyakori és meglehetősen jól feltérképezett terület, és azért a középkorú férfiak lettek a célcsoport, mert náluk nagyobb ez a kockázat, mint a középkorú nőknél. A 19 éven át rendszeresen kitöltött kérdőívekben az egészségi státuszra és a kapcsolati státuszra is rendszeresen rákérdeztek, ez utóbbit az alábbi kategóriákba sorolva: „tartósan jó”, „tartósan rossz”, „javuló” és „romló”.  

A változások hatnak legerősebben

Az összegzésekből kiderült, hogy azoknál a férfiaknál, akik tartósan rossz vagy jó kapcsolatban éltek, nem voltak nagy változások a szív-érrendszeri rizikófaktorok tekintetében. A jelentősebb eltérések inkább az egyes javuló és romló időszakokban voltak megfigyelhetők. 

A javuló kapcsolatban élőknél például csökkent az LDL (vagyis a „rossz” koleszterin) szintje és a BMI (vagyis testtömeg-index). Azoknál viszont, akik romló házasságról számoltak be, határozottan emelkedett a diasztolés (második) vérnyomásérték. Vagyis a kapcsolatban beálló változás volt az, ami az értékek változását leginkább kiváltotta. Hogy mi következik mindebből? Annyi egészen bizonyosan, hogy negatív stressz esetén – legyen szó munkahelyi vagy magánéleti mélypontról -, a férfiaknak érdemes rendszeresen kivizsgáltatniuk magukat, esélyt adván a komolyabb betegségek megelőzésének.  


Fotó: 123rf.com

Mire kell felfigyelniük a férfiaknak?

A férfiakra többnyire jellemző, hogy sokáig nem veszik komolyan a tüneteiket és gyakran csak jelentősebb problémák „kényszerítik” őket orvoshoz – ismerteti dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont kardiológusa.  – Holott érdemes lenne felfigyelni az olyan, látszólag jelentéktelenebb jelekre is, mint a teljesítménycsökkenés, alvászavar, tartós kimerültség, szorongás. Különösen a középkorú férfiaknak és persze a nőknek is ajánlatos kivizsgáltatni magukat, hiszen ez az életszakasz, amikor talán a legnagyobbak a terhek az ember vállán. A rendszeresen jelentkező stressz pedig közismerten erős rizikófaktora a szív-érrendszeri betegségeknek is. És hogy miért kell fokozottabban vigyázni ebben a korban a „férfiszívre”? Mert a nők a menopauzáig bizonyos mértékben védettebbek a kardiovaszkuláris betegségekkel szemben, bár később ez a viszonylagos védettség megszűnik.  

Vaskó doktor ugyanakkor azokra a tünetekre is felhívja a figyelmet, amelyeket nemtől függetlenül mindenképpen ki kell vizsgáltatni. Ezek többek közt a mellkasi fájdalom vagy szorítás, a légszomj, a szívdobogás-érzés, az emelkedett vagy ingadozó vérnyomás, a szexuális problémák.  Mindazoknak pedig, akiknek a családjában már előfordult szív-érrendszeri betegség, a középkorba lépve tünetmentesség esetén is fontos a kardiológiai kontroll!


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

„E gyönge nő tisztább lelkülete”

2026. április 16.

Bencze Ilona Jászai Mari-díjas színésznő, előadóművész, rendező, érdemes és kiváló művész. A Magyar Köztársasági Érdemkereszt lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa, egy nemzet kedvenc „Évája”. Mint szabadfoglalkozású színésznő számtalan színházi előadásban szerepelt, sőt évekig tanította a fiatal színészeket a Madách Színház musicalstúdiójában. Nem utolsó sorban két önéletrajzú ihletésű könyvet is írt és a Patika Magazin oldalain is visszatérően szerepel örökérvényű gondolataival.

Szeretem az ünnepeket. Régebben a nőnap nagy ünnep volt, mostanra mintha megkopott volna a fénye, talán azért, mert manapság az év minden napjára jut valaminek vagy valakinek a „napja”, sőt „világnapja”. Kár. Azt remélem, hogy azért az egyéni ünneplés nem maradt el, partnerek, férjek nem feledkeznek meg arról, mit jelent számukra a hozzájuk tartozó nő.

Mindig is érdekeltek a női sorsok. Sok nő vett körül. Nagynénik, három lánytestvér, középiskolában lányosztályba jártam, leánykollégiumban 400 kamaszlánnyal összezárva, és nem mellékesen: leánygyermekes édesanya lettem. Volt alkalmam a megfigyelésre, a tapasztalásra, a sajátom is tartogatott nem kevés fejtörést.

Milyen idegrendszeri tüneteknél javasolt EMG vizsgálat?

2026. április 15.

Az EMG (elektromiográfia) vizsgálat az izmok elektromos aktivitását méri, és az ENG-vel (elektroneurográfia) együtt alkalmazzák a perifériás idegrendszer: idegek, az ideg-izom kapcsolat és az izomszövet betegségeinek diagnosztizálására. Éppen ezért sokszor ez a vizsgálat szükséges az olyan jellegű panaszok okának kiderítéséhez, mint az izomgyengeség, izomgörcsök, izomsorvadás. Dr. Szabó Boglárka, a Neurológiai Központ – Prima Medica neurológusa mutatja be az eljárást.

Mit vizsgál az EMG?

Az ENG és az EMG vizsgálatok az idegrendszer környéki vagy más néven perifériás részének vizsgálatára alkalmasak, tehát a központi idegrendszer problémái ezekkel az eljárásokkal nem felderíthetők.

– Az ENG (elektroneurográfia) vizsgálat a perifériás idegek működésének mérésére szolgál. A módszer lényege, hogy enyhe elektromos impulzusokat adnak az idegnek, és az izom felett a  bőrre helyezett elektródán keresztül rögzítik a válaszreakciót, a vizsgálatot elsősorban a végtagokon végzik.

– Az EMG (elektromiográfia) vizsgálat az izmok elektromos aktivitását méri fel, miközben egy vékony tűelektródát vezetnek az izomba a nyugalmi, valamint akaratlagos izommunka alatti elektromos tevékenység rögzítésére. Az eljárással tehát az izmok és az őket irányító idegek működése vizsgálható. Azt méri, hogy az izmok milyen elektromos aktivitást produkálnak nyugalomban és összehúzódáskor.

A gyerekek háromnegyedének van valamilyen harapási rendellenessége

2026. április 15.

Miközben a fogszuvasodás előfordulása évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat Európában, egy kevésbé ismert, ám annál súlyosabb jelenség robbanásszerű növekedésnek indult. A harapási rendellenességek aránya ma már eléri a 65-75 százalékot a gyermekek és fiatalok körében, és bár minden második vagy harmadik gyermek érintett, a szülők és az egészségügyi rendszer jelentős része mégsem fordít elegendő figyelmet a problémára. A felismerés így gyakran éveket késik, miközben a szakértők szerint az eltérések nagy része már 6-8 éves korban észlelhető lenne, és korai kezeléssel elkerülhetők lennének a későbbi, akár élethosszig tartó egészségkárosodások.

Habár a szülők számára gyakran tűnik úgy, hogy egyre többet „szájalnak” a gyerekek, valójában érdekes tendenciát figyelhetünk meg a mai ember arcszerkezetében: a modern állkapocs átlagosan 30-40%-kal kisebb, mint őseinké volt 300 évvel ezelőtt. A modern életmód – a puha ételek térnyerése és a csökkent rágásterhelés, a szoptatás időtartamának rövidülése, vagy éppen a tartós cumihasználat – olyan fejlődési irányba tolta el a fogívek és az állkapocs fejlődését, amelynek következményei messze túlmutatnak az esztétikai kérdéseken. A probléma gyökerét jól szemlélteti, hogy még Európában a gyerekek 75%-a küzd valamilyen harapási rendellenességgel, ez a természetes táplálkozást folytató őslakos közösségekben csupán 5-15%-ra tehető.