Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A fogágybetegség okozói

Érdekességek2022. november 26.

A fogágybetegséget elsősorban a rossz szájhigiéné okozza, de a dohányzás, a stressz, az elhízás, sőt a cukorbetegség is jelentősen befolyásolja kialakulását.

Fotó: pixabay.comA szájban folyamatosan baktériumok milliói képzik a foglepedéket, amelyek mérgező anyagokat, ún. toxinokat termelnek: ezek okozzák az íny megbetegedését. Kellő odafigyelés hiányában gyakori ínyvérzés, íny- és fogágybetegség alakul ki, valamint az íny- és a csontszövet is elpusztulhat. Mindezek végsősoron a fogak elvesztéséhez vezetnek.

Cukorbetegség esetén a fogágybetegség kialakulásának valószínűsége három-négyszerese, mint egyébként. A cukorbetegeknél gátolt a sebgyógyulás, ezért nagyobb a fogakat körülvevő szövetek vesztesége. A fogágybetegség kialakulása nemcsak a cukorbetegség következménye, hanem befolyásolja annak lefolyását is.

Ennek az az oka, hogy a baktériumok bekerülve a véráramba olyan sejteket aktiválnak, amelyek testszerte szövetek pusztulását okozzák, például a hasnyálmirigy esetében az inzulin – a vér cukortartalmáért felelős hormon – termeléséért felelős sejtek esnek áldozatául.

Amennyiben ez bekövetkezik, az ún. 2-es típusú cukorbetegség alakul ki, annak ellenére, hogy a páciens korábban egészséges volt, és nem mutatta cukorbetegség jeleit. Az íny betegsége emelheti a vér cukortartalmát és elfedi a cukorbetegséget, még a vér cukorszintjének kontrollja esetén is.

Mindezek ellenére a diabetológusok ritkán figyelnek betegeik szájhigénés szokásaira, és nem tájékoztatják őket a fogágybetegség megelőzésének és kezelésének lehetséges módszereiről. Ugyanakkor a diabéteszes páciensek sem osztják meg fogorvosaikkal általános egészségi állapotuk részleteit, sem a szedett gyógyszereikről nem adnak információt.

A cukorbeteg és nem cukorbeteg páciensek esetén a megoldás egyaránt a háziorvossal való folyamatos konzultáció, valamint a megfelelő és speciális szájhigiéné. A foglepedék naponta történő alapos eltávolítása a leghatékonyabb módja az ínygyulladás megelőzésének. Különösen fontos, hogy a szájhigiénés termékek speciálisak, egymást kiegészítők és egymás hatásait fokozók legyenek: teljes körű védelmet nyújthat a fogkrém, szájvíz valamint az ezekhez kifejlesztett fogkefe együttes használata.

Az ínygyulladás megelőzése és kezelése

Az ínygyulladás kialakulásának sok oka lehet: foglepedék, vírusok, vagy akár hormonális tényezők. Leggyakrabban a foglepedék baktériumai okozzák az ínygyulladást.

Az ínygyulladás megelőzésének leghatékonyabb módja a naponta történő rendszeres fogmosás és a foglepedék eltávolítása. Az ínygyulladás visszafordítható, nemcsak a korai szakaszában, hanem a későbbi, az ún. krónikus fázisában is. Elsődleges feladat a foglepedék megszüntetése, amely szakszerű fogorvosi kezeléssel vagy rendszeres precíz otthoni fogápolással eltávolítható (fogmosás naponta többször, megfelelő technikával, fogselyem és/vagy olyan fogkefe használata, amelyet kimondottan a fogközök tisztítására fejlesztettek ki).


Fotó: 123rf.com

Az otthoni fogmosás során történő mechanikus lepedék-eltávolítás sajnos nem minden esetben elegendő. Ezért célszerű egyéb készítmények használata is, amelyek megállítják a baktériumok aktívvá válását és megelőzik a foglepedék kialakulását – ez az ún. kémiai plakk kontroll. A kémiai plakk kontroll magába foglalja az olyan fogkrém és/vagy szájvíz használatát, amelyek antibakteriális összetevőket is tartalmaznak és ezzel kiegészítik a mechanikus fogmosást. A napi szájhigiéniát antibakteriális termékek használatával mindenképpen javítjuk.

A kémiai plakk kontroll során fontos, hogy a hatóanyag csak a káros baktériumokkal szemben legyen hatékony, és 7közben megőrizze a száj normál baktériumflóráját. Szintén fontos, hogy hatása hosszantartó legyen és ne okozzon káros mellékhatásokat.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Horkol? Ezért érdemes komolyan venni!

2025. december 03.

A horkolás kellemetlen hatásait sokáig erősebben érzékelik a hálótársak, mint maguk a horkolók. Az így megzavart alvást pedig igenis komolyan kell venni, hiszen nappali közérzetromlással, teljesítménycsökkenéssel járhat. A horkolásból kialakuló légzéskimaradás viszont már nem csak az alvás minőségét rontja, de számos egészségi kockázattal is jár. Ezt mutatta be dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica főorvosa, fej-nyak sebésze.

Az alvási apnoé miatti mikroébredések ellehetetlenítik a pihentető alvást

A horkoló hang a felső légutak lágy szöveteinek (torok oldalsó és hátsó falai, nyelvgyök, nyelvcsap, mandulák, lágy szájpadlás) vibrációja miatt jön létre. A garatfeszítő izmok ugyanis alvás közben ellazulnak, nem vesznek részt a garat nyitvatartásában, így az az erre hajlamos személyeknél felső légúti szűkület vagy akár elzáródás alakulhat ki. A ki-be áramló levegő megmozgatja a lágy szöveteket, így jön létre a horkoló hangot. Ez pedig nem csak kellemetlenséget jelent – elsősorban a hálótársnak, a környezetnek -, de veszélyes is lehet, különösen, ha a horkolás közben rövidebb-hosszabb légzési szünetek jelentkeznek. Ilyenkor az alvó személy rövid időre abbahagyja a horkolást, majd hangos „horkantás” kíséretében hirtelen levegő után kezd kapkodni. Ezt a jelenséget hívják alvási apnoénak.
Mivel minden egyes légzéskimaradás megszüntetése csak a központi idegrendszer éber állapotában, egy úgynevezett mikroébredés révén valósulhat meg, az alvás minősége romlik, az alvó nem fogja kipihenni magát, és az elegendő alvási idő ellenére is fáradtan ébred, valamint nappali tünetekkel is számolhat.

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.