A gyógyszerészet szíve a gyógyszertárban dobog – 4. rész
Érdekességek2024. május 30.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) egyike a 12 hivatásrendi köztestületnek, s mint ilyen, kötelessége, hogy a gyógyszerészi hivatás egészének szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeit képviselje, és mindezt a közérdekkel összhangban, a társadalom – és kiemelten a betegek – jogos érdekeinek mentén érvényesítse.
Megkérdeztük az MGYK megyei szervezeteinek elnökeit, hogy ők mit tartanak fontos üzenetnek elmondani a betegek, az olvasók, a lakosság részére.
Dr. Szalay Annamária PhD, MSc.
MGYK vármegyei elnök
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Szakmaiság és szeretet évszázadok óta!
Többgenerációs gyógyszerészcsaládból származom (több évszázadra visszanyúlva öröklődik hivatásunk a családban); én magam szüleim, nagyszüleim példáját követve folytatom a gyógyszerészi hagyományokat.
Szakmai pályám alatt igyekeztem minél szélesebb gyakorlatra szert tenni: kórházi gyógyszerészként, majd főgyógyszerészként bekapcsolódtam az egyetemi oktatói-kutatói munkába, iparban dolgozó minőségügyben tevékenykedő szakemberként, és – ami szívemhez legközelebb áll – a közforgalmú gyógyszerellátás területén: előbb a karcagi Betánia Gyógyszertárban, édesanyám helyetteseként. Édesapám betegségét, majd halálát követően vettem át a tiszafüredi Pátria Patika, vezetését, személyi jogosként. Az évek során széles körű szakmai és társadalmi-közéleti munkát vállaltam.
Több ciklusban vezettem a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetét, és 2023 októberétől a Magyar Gyógyszerészi Kamara vármegyei elnökévé választottak vármegyénk gyógyszerészei.
Munkám során vallom az alábbiakat:
A történelem során a gyógyítás története egyidős az emberiséggel. A „gyógyító” mindig megbecsült tagja volt a társadalmaknak, olyannyira, hogy a Szent Koronát díszítő elemek között ott találjuk Szent Damján (orvosok védőszentje) és Szent Kozma (gyógyszerészek védőszentje) alakját.
Az orvosi és gyógyszerészi hivatás európai szétválása (1241, II. Frigyes szász fejedelem rendelete) után is mindkét hivatást tisztelet övezte.
A patika, a gyógyszertár minden korban szentély volt, mely a gyógyulás reményét hordozta. Az orvos megállapította a betegséget, felállította a diagnózist, páciense számára „gyógyszert rendelt”, és utasította a patikáriust, miből készüljön a gyógyszer, mely a tényleges gyógyulást eredményezte, vagy a tünetek enyhülését (jobb esetben).
A gyógyszerészi hivatás ma is érték, orvostudományi egyetemek gyógyszerésztudományi fakultásain szerzünk diplomát, majd kellő gyakorlati idő birtokában, többféle szakágban szakgyógyszerészi képesítést szerzünk, vagy akár doktori iskolák kutató-oktató tevékenységébe kapcsolódhatunk be.
A gyógyszeriparra leginkább jellemző a K+F-besorolás; a magyar gazdaság egyik húzóágazata. Ide is nagyon várják a jól képzett gyógyszerész szakembereket. Egyetemeink a világ rangsorában élen járnak, ami nagy büszkeség a magyarok számára!
Évek óta közismert, hogy az egészségügyi munkakörök – melyek valódi értékére, jelentőségére a Covid-világjárvány igazán rámutatott, hiányszakmák (orvosok, nővérek, gyógyszerészek, gyógyszertári szakdolgozók). Országosan probléma, hogy sok a betöltetlen háziorvosi körzet, viszont ezeken a településeken általában a gyógyszertár még üzemel, a lakosság nincs magára hagyva egészségét érintő gondjaival. Biztatom önöket mindennek tükrében, ragadják meg ezt a lehetőséget, amit a gyógyszertári szolgáltatások, a gyógyszerészi gondozás keretében igénybe vehetnek: prevenció, egészséges életmódra nevelés, egészséges életmód promóciója, szervezett szűrővizsgálatok, patikanapok.
Hangsúlyozom: a gyógyszer egy különleges „áru”, sok kutatás-tudás áll mögötte, és a gyógyulás lehetőségét hordozza! Fogjunk össze – mindannyiunk jobb egészségéért –, és vigyázzunk egymásra!
forrás: Patika Magazin
