Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A karácsonyi ajándékozás buktatói

Érdekességek2023. december 23.

Általában ők kérik, sírnak érte a (webes) játékboltban, vagy mi találjuk ki, és van, amelyik a család többi tagjának az ötlete… Játékok, amelyek az év végén megtöltik a gyerekszobát. Később nehezen emlékszünk rájuk? Valószínűleg a gyermekek is…

Fotó: pixabay.comHa nálunk is évről évre ez a helyzet, a karácsonyi vásárlási időszak közepette álljunk meg egy pillanatra, hogy számba vegyük e játék-bőségnek a hatásait gyermekeinkre. És amennyiben hasznosnak gondoljuk, tanácsos megkeresnünk a módját, hogy határt szabjunk a lehetőségeknek. Íme a pszichológusok tanácsai hozzá.

Karácsony ünnepének része az ajándékozás: a csomagok kézről kézre járnak, sóhajok keveredhetnek igazi örömujjongással – kicsiknek és nagyoknak öröm adni és kapni ebben az év végi időszakban. Hagyomány, amelytől nem térünk el, bármilyen, megváltozott világban élünk is. Külön probléma, hogy mit vegyünk a gyereknek: ha tudjuk, ha nem, hogy az általunk vett ajándékra vágyott-e, végül izgatottan várjuk a reakcióját. És persze kíváncsiak vagyunk arra is, hogy nem vittük-e túlzásba az ajándékozást…

Ami vásárlásra késztet

De miért van rajtunk ilyen „nyomás” pl. a Jézuskának írt levél, vagy a játékkatalógusok láttán, a boltok polcai és kirakatai előtt, főleg, ha velünk van a gyerek? Aki sokszor már a webáruházak játékkínálatát is tanulmányozza… És a végén úgy látjuk, túl sok ajándék került neki a karácsonyfa alá.

A pszichológusok szerint a szülőknek gyakran bűntudatuk van, mert időhiányban szenvednek, és úgy vélik, nem foglalkoznak eleget a gyerekükkel. Emiatt rossz apának/anyának tartják magukat, és a túlzásba vitt ajándékozással próbálják az ebből adódó hiányérzetüket megszüntetni. Tudatosan vagy öntudatlanul, de igényük van arra, hogy vásárlással „igazolják” szeretetüket. Közben az az érzés is ott rejtőzködik bennük, hogy ha a gyermeknek nincs meg mindene, amire vágyik, akkor nem fogja elhinni, hogy mennyire szeretik a szülők.

Eközben a gyermek maga is „szociális nyomásnak” van kitéve (pl. amikor a barátai vagy mások a környezetében megkérdezik, mit kapott ajándékba a szüleitől), és a játékreklámok is hatnak rá. Nehéz tehát megtalálni a középutat, és minden fajta igényt kielégíteni – tiszteletben tartva anyagi lehetőségeinket.


Fotó: pixabay.com

Amikor a gyermek „elvész” az ajándékok közt

A legfiatalabbak óhatatlanul korlátlan vágyait nem lehet, és nem is szabad kielégíteni.– mondják a pszichológusok. Hiszen az öröm megköveteli a vágy fenntartását. Amikor azonnal teljesítjük a gyermek kívánságait, a vágy elmúlik – magyarázzák a szakemberek. A gyermekeknek is meg kell tapasztalniuk a korlátaikat, közben fokozatosan megtanulva, hogyan kezeljék érzelmeiket. A csalódás előnyükre fog válni, a legtöbbször konstruktív lesz számukra.

Ha engedünk annak a kísértésnek, hogy azonnal mindent megadjunk a gyermeknek, amire vágyik, az kiábrándító hatásokat eredményezhet. A túl sok ajándék láttán a gyermek nem tudja, merre induljon, tanácstalan, és végül nem is tud az új játékokkal igazán játszani. Amellett, szélsőséges esetekben azt gondolja, hogy ő hozza a karácsonyt az életünkbe, szerinte minden neki köszönhető – vélik a szakemberek.

Amikor tehát a kisgyermeket elveszettnek látjuk a karácsonyfa előtt, anélkül, hogy tudná, mit tegyen, valószínűleg felesleges ajándékokat kapott. A jelenség az ajándékokkal zsúfolt, feldíszített szobában minden évben megismétlődhet: a túl sok választási lehetőség előtt álló gyermek végül nem tud dönteni.

Ezért, ha úgy véljük, hogy idén kevesebb csomag lenne kívánatos a fa alatt, akkor azt előre jelezzük az egész családnak.

Neheztelések feloldása 

Amikor azonban határt szabunk az ajándékozás mértékét illetően, sokszor az idősebbek és a fiatalabbak bosszankodásának, neheztelésének is kitesszük magunkat – az ünnep kellős közepén! Ismert karácsonyi jelenet: az idősebb családtag azt morogja magában, hogy az ő idejében elég volt egy narancs karácsonyra, míg a legfiatalabb duzzog, mert kevesebb ajándékot kapott, mint az unokatestvére.

Az utóbbi esetben, ha lehetséges, vonuljunk félre a gyermekkel – tanácsolják a pszichológusok – és próbáljuk megbeszélni vele, miért érez így. Mondjuk el véleményünket is, pl. „úgy látom, csalódott vagy „, „úgy tűnik számomra, hogy inkább egy másik játékot szerettél volna.” Az empátia gyakran feloldja a nehéz helyzeteket, különösen, ha megoldásokat keresünk, pl. hogy a vágyott ajándékot kérheti a születésnapjára, de spórolhat is rá, és akkor beszállhat az ajándék árába.

Maradjunk nyitottak, de határozottak, majd lehetőleg koncentráljunk ismét a kapott ajándékokra. Ezáltal segítjük gyermekünkkel megértetni, hogy nem lehet meg egyszerre mindene, amire vágyik. Egyúttal tudatosítsuk benne azt is, hogy a kapott játékokkal nem mérhető az iránta érzett szeretet, és így a konfliktusok lecsendesednek. 

Fotó: 123rf.com

Tippek az ésszerű ajándékozáshoz

A pszichológusok szerint a családtagok az ünnepek előtt tippeket adhatnának egymásnak a túlzott ajándék-bőség, a felesleges ajándékok elkerülése érdekében. Pl. a szülők megbeszélhetnék, hogy olyan „szabályokat” állítsanak fel (javaslatokkal élve), mint pl. milyen legyen az ajándékok maximális száma vagy fajtája (különösen különválás és ezért kettős karácsony esetén). Tehetik ezt megosztva a nagyszülőkkel, nagybácsikkal és nagynénikkel is.

Az is hasznos ötlet, amely a karácsonykor távol lévő családtagoknak, akik gyakran hajlamosak „kompenzálni” a távolságot többlet játékokkal, kevesebb ajándékot javaslunk, és inkább több, egymással megosztott ünnepi pillanatot ajánlunk a személyes találkozást pótló eszközökön, pl. Skype-on

Ami pedig a gyermekünk által előzetesen összeállított listát illeti a kért ajándékokról, 6-8 éves kortól kezdve megkérhetjük őt, hogy inkább válasszon egyetlen nagy ajándékot, ami a legfontosabb lenne a számára. Ily módon gondolkodásra késztetjük az igényeiről, hogy rájöjjön, a dolgok nem egyforma jelentőségűek számára az életben” – mondják a pszichológusok.

Érdekes próbálkozás lehet az is, ha hagyjuk a kisgyermeket elrévedni. Kérdezzük meg pl. „Biztos, hogy piros autót szeretnél, nem más színűt? Távirányítósat vagy másfélét? Mekkorát? ” Majd gondolkodik rajta, elképzeli, kreatív lesz – és talán újabb játékot választ.

Kevesebb játék, több kreativitás

Egy amerikai egyetemnek a foglalkozás terápia területén dolgozó kutatói nemrégiben érdekes kísérletet végeztek. Két menetben játékokat kínáltak 36 kisgyereknek, egyenként négy, majd tizenhat játékkal. Az eredményről szóló tanulmány készítői arra a következtetésre jutottak, hogy a kisgyermekek jobban összpontosítottak és kreatívabbak voltak, amikor kevesebb játékot kaptak a kezükbe.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.