A klimaxról újra - most csak nőknek
Érdekességek2018. március 09.
A klimaxról szóló múlt heti cikkünk - nagy örömünkre - számos kattintást, lájkot, megosztást és hozzászólást eredményezett. Köszönjük. A hozzászólásokból is kiderült, hogy hölgyek sokkal intenzívebben élik meg a változás korát, mint a férfiak - van közöttük aki feszülten, idegesen, és van aki türelemmel, bölcs nyugalommal. Sok mindentől függ, hogy mennyire visel meg minket a bennünk lezajló változás. Szerepet játszik ebben élethelyzetünk, családunk és környezetünk támogatása is, de leginkább a személyiségünk.
Akkor nézzük, hogy hogyan lehetnek segítségedre a személyiségedet megtestesítő Istennőid a menopauza idején:
Artemisz például nem attól fél, hogy veszít vonzerejéből, hogy nem tetszik többé a férfiaknak. Igen nehéznek élheti meg viszont az öregedéssel együtt járó testi, fizikai változásokat. Alig elviselhetőnek érzi azt, hogy testének ruganyossága, fizikai teljesítőképessége csökken, különösen akkor, ha elveszti fiatalos, sportos alkatát. A legfőbb baj az, hogy teste immár nem engedelmeskedik acélos akaratának. Az is problémát az okoz, ha a középkorú Artemisz már elérte céljait, és hirtelen üresnek érzi életét. Feltétlenül új kihívásokat, új célokat kell keresnie, hogy ahhoz, hogy lelki egyensúlyát fenntarthassa.
Athénét szépségének, ruganyosságának, fizikai erejének csökkenése, termékenységének elvesztése kevéssé viseli meg. Ezek ugyanis nem azok az értékek, amik a legfontosabbak a számára. Az öregedés tehát nem jár túl sok veszteséggel: eszét, bölcsességét talán még a korábbinál is jobban tisztelik. A baj akkor következik be, ha férjét jobban megviseli az életközép krízis, és az addig jól működő bajtársi szövetség immáron kevésnek bizonyul a számára. A férfi, aki Athéné segítségével eljutott a karrier csúcsára, most már teljes önállóságra, esetleg szenvedélyre vágyik. Talán a „kapuzárási pánik” riasztja és egy valódi Aphrodité csavarta el a fejét. Ám sokkal valószínűbb, hogy Hérára vagy Perszephonéra vágyik, aki nem vitatkozik, hanem aki teljesen és elkötelezetten felnéz rá, feltétel nélkül, ájultan csüng minden szaván. Athéné immár túl nehéz, túl fajsúlyos, még mindig további fejlődésre, új célok kitűzésére sarkallja. A férfi pedig már fáradt, és csak csodálatra, tiszteletre, teljes odaadásra vágyik. Vagyis arra, amit Athéné nem képes megadni.
Athéné ilyenkor nem hisztizik, nem rendez jelenetet. Híven korábbi önmagához, megpróbálja hűvösen, racionálisan szemlélni a történteket. A válás ilyenkor nyugodt, higgadt légkörben zajlik, s a volt házastársak barátok, sőt akár üzlettársak is maradhatnak. Athéné újra tanulni kezd, új célokat tűz ki. Ha sikerül Aphroditét segítségül hívni, akkor akár egy gyönyörű késői szerelem is várhat rá.
Aphroditét az öregedés, vonzerejének csökkenése megsemmisítő csapásként éri. Gyakran nem tudja, vagy hiszi el, hogy nem külseje, hanem személyiségének varázsa vonzza a férfiakat. És nem az öregedés, hanem önbizalmának, kezdeményezőkészségének csökkenése az, amitől megszűnik a varázs. Túl számos kapcsolaton, esetleg néhány házasságon is, Aphrodíté most kezd rádöbbenni, milyen gyakran választott rosszul. Ezért sok Aphrodíté összeomlik, és pszichológiai segítségre szorul. A cél ilyenkor más istennők aktivizálása. Hiszen szeretne végre megtelepedni, megállapodni, ehhez Héra segítségére van szüksége. Ha kreatív tevékenységet folytat, sikerülhet megőriznie fiatalságát, lelkesedését. Az új célok kitűzéséhez Artemisz, a kitartáshoz, céltudatossághoz Athéné siethet a segítségére.
Egy harmonikus házasságban, sikeres férj mellett a középkorú Héra számára ezek a legszebb évek. Sütkérezhet az erős és hatalmas férfi dicsőségének fényében, melyekben neki is elévülhetetlen szerepe van. A gyerekek kirepültek, anyagi gondok nincsenek, Héra a közösség rangos és megbecsült tagja. Mi hiányozna neki? Hiszen nem akar más férfiaknak tetszeni, az öregedés, a testi hanyatlás, termékenységének elvesztése nem riasztja. Az anyagi gondoktól mentes öregség a szeretett és megbecsült férfi oldalán még vonzó is lehet a számára, hiszen azt reméli, hogy öregségükben több időt tölthetnek együtt.
A dolgok azonban ritkán alakulnak ilyen jól. A férfi élet-közép krízise gyakran veszélybe sodorja a házasságot. A férfi, aki éveken át nagyon élvezte, hogy asszonya csüng minden szaván, egyszerre úgy érzi, hogy nem ugyanaz a nő él mellette, akinek udvarolt. Szürkének, színtelennek unalmasnak kezdi érezni társát – és kifelé tekinget. Hérában pedig féltékenység ébred, és örökös gyanúsítgatásaival tönkreteszi a kapcsolatot. Ily módon valóra válik a mondás: a sikeres férfi karrierét feleségének, második – ifjú – feleségét pedig karrierjének köszönheti. Az elhagyott és elhagyatott Héra teljesen kifosztottnak, kisemmizettnek érzi magát, és elsöprő bosszúvágya pedig mindent szétrombol maga körül.
Másfelől az is igaz, hogy a nem kiugróan sikeres férfi számára, aki egy Artemisz vagy egy Athéné oldalán élte le életét, az élet-közép krízis idején nehézzé, fárasztóvá válik az élet. A túlságosan öntörvényű, fajsúlyos nő, aktivitásával, dinamizmusával, eszével, éleslátásával egyszer csak teherré válik, s a férfi immár egy ifjú – vagy tán nem is olyan ifjú – Hérára vágyik. Aki odaadással csüng minden szaván, nem mond ellent, nem sarkallja új meg új célok felé. Akinek számára a feleség státusz cél, emelkedés. Akinek nincsenek saját céljai, aki beéri azzal, hogy a férfi kényezteti, gondoskodik róla, aki mellett a férfi Zeusznak érezheti magát. Így talál számos idősödő Héra párt magának, akivel azután harmóniában töltheti további éveit.
A menopauza, a termékenység elvesztése súlyos csapás a legtöbb Déméter számára. A menzesz elmaradása fájdalmasan figyelmezteti arra, hogy élete értelme, az anyaszerep többé nem elérhető, nem beteljesíthető. Néhány előrelátó Déméter úgy védekezik az öregedés ellen, hogy negyvenes éveinek derekán még egy késői gyermeket vállal, ezzel meghosszabbíthatja a maga számára az anyaság időszakát. Mások – ha leányuk idejében megajándékozza őket – unokájukkal vigasztalódnak. Ezek a Déméter-nagymamák hajlamosak kisajátítani az unokát, ami gyakran vezet súrlódáshoz, olykor erős konfliktusokhoz.
Igen sok Déméter nő szenved utolsó gyermekének kirepülése után az úgynevezett „üres fészek” depressziótól. Ilyenkor ugyanis úgy érzi, hogy élete értelmetlenné vált. Déméter nehezen talál magának új célt, hiszen korántsem önérvényesítő képességéről híres. Nem haragszik, nem dühöng, hanem magába fordul, összezuhan. Férjét, munkáját, háztartását, sőt önmagát is elhanyagolja. Csak ül, és gyászol naphosszat. Vagy agresszióját önmaga ellen fordítja, és súlyosan megbetegszik. Hogy mindezeket elkerülje, Déméternek először is azt kell megtanulnia, hogy merjen, tudjon haragudni, és haragját nyíltan kifejezni. Másrészt – életében először – használhatja anyáskodó, gondoskodó hajlamát önnönmaga kényeztetésére is. Végül – de nem utolsó sorban – Artemisz vagy Athéné segítségével új célokat is találhat. Déméter-tulajdonságai, tápláló, gondoskodó hajlama nagy segítségére lehetnek ha részt vesz jótékonysági szervezetek, alapítványok munkájában, sőt, kellő önbizalommal kitűnő vezető, akár menedzsernő vagy üzletasszony is lehet.
A középkorú Perszephoné még mindig fiatalos, kislányos, idősebb éveiben is mindig fiatalabbnak látszik koránál. Az öregedés azonban megviseli, rettegve figyeli a tükörben a ráncok megjelenését. Előfordul, hogy kétségbeesetten küzd az öregedés ellen, plasztikai sebészhez fordul, ráncait felvarratja, frizurájával, öltözködésével a húszévesek divatját követi. A középkorú Perszephoné hajlamos a depresszióra, mely esetében súlyos és tartós lehet.
De ez a kor lehet az, amikor beérik, és az „alvilág úrnőjévé” változik. Látszólag úgy tűnik, hogy késő: végzettség és gyakorlat híján intuitív beleérző képességei már nem érvényesíthetők. Pedig a középkorú Perszephonékból válnak a legjobb önkéntes segítők, telefonos tanácsadó hálózatok, hoszpisz-szolgálatok, családsegítő központok munkatársai, vallási csoportok lelki vezetői, tanácsadói. Ha pedig Perszephoné művészi képességeket fedez fel magában, sikeres, eredeti író vagy festőnő válhat belőle.
Hesztia általában érett korára teljesedik ki, ilyenkor mutatkoznak meg személyiségének előnyei. Ebben az életkorban ugyanis már sok nő él egyedül, elváltak, özvegyek, és nem annyira kirívó a magányos asszony. Hesztia pedig, ha nem megy férjhez, köszöni szépen, jól megvan magában. Ha válás vagy megözvegyülés miatt marad egyedül, a veszteség nem rendíti meg annyira, mint Hérát, az „üres fészek” sem teszi értelmetlenné életét, mint Déméternek. A magány egy cseppet sem zavarja, szép, kerek, befelé forduló életet él.
Láttuk tehát, hogy szinte minden nőtípus életében nehézségeket okoz az életközép-krízis. Ilyenkor megmutatkozhatnak a bennünk élő domináns istennők előnyei – gyakoribb azonban, hogy rossz oldalukat mutatják. Szerencsére azonban ebben az életkorban – talán a hormonális változások hatására – gyakran aktivizálódnak, vagy legalábbis könnyebben előhívhatók az eddig láthatatlan vagy háttérbe szorult istennők.
Fogadjuk el tehát a változást! Gyászoljuk meg – ha erre van szükség – az elvesztett ifjúságot, de engedjünk utat a fejlődésnek. Ne mondjuk: „Ilyen vagyok, és kész. Most már ilyen is maradok!” Ahogy kamaszkorunkban változtunk, fejlődtünk, most itt az idő személyiségünk újabb oldalának, oldalainak kibontakoztatására. Gondoljuk meg: még 30-40 év áll előttünk!
Csak rajtunk múlik, hogy úgy éljük meg a változás korát, mint egy új élet kezdetét, életünk második felének kapuját. Életünk delén, amikor túl vagyunk számtalan nehézségen, és összegyűjtöttünk jó-néhány tapasztalatot, lehetőségünk nyílik végre úgy alakítani életünket, hogy belső értékeink kiteljesedjenek, napvilágra kerüljenek.
Azok a nők, akiknek a személyiségében Héra, Déméter vagy Perszephoné dominál, esetleg éppen az élet-közép válságban fedezhetik fel magukban Artemisz vagy Athéné erejét. Egy késői válást vagy megözvegyülést követő – szinte törvényszerűen bekövetkező összeomlás után – talán felfedezik, átélik azt az élményt, amit az jelent, hogy önmagukban, férfi nélkül is „egész” emberek, hogy képesek megállni a saját lábukon.
Artemisz vagy Athéné pedig a karrier csúcsán megértheti, hogy élete nem teljes az igaz szerelem, a teljes elköteleződés nélkül. Nekik Aphrodíté és Héra tudatos megjelenítésére van szükségük.
Aphrodité ezen felül segíthet felfedezni a pillanat örömét, azt hogy meglássuk a világban a szépet, egy szál virágot, a napkeltét vagy a naplementét. Azt hogy teljes lelkünkkel el tudjunk merülni egy vers vagy a zene élvezetében. Abban is segíthet, hogy fenntartsuk érdeklődésünket mások iránt. Peszephonétól tanulhatunk egy kis passzivitást. Azt, hogy ne akarjunk görcsösen cselekedni, hanem kíváncsian várjuk: mit hoz még az élet. Déméter gondoskodó hajlamát pedig magunk felé fordíthatjuk: kényeztessük önmagunkat is egy kicsit.
A legtöbb nő személyiségében Hesztia nem játszik túl nagy szerepet. Jól tesszük tehát, ha időnként hozzá fordulunk, vagyis szánunk egy csepp időt önmagukra, saját belső céljaik megfogalmazására, kimunkálására. Legfontosabb ez abban az esetben, ha a nő élete során egyedül marad, magányossá válik. Ilyenkor a veszteség, a gyász kínzó fájdalmát enyhítheti azzal, ha megpróbálja előhívni Hesztiát. Ha ez sikerül, akkor nem kínozza elviselhetetlenül a magány, és nem kezd – pusztán az egyedüllét elkerülése miatt – méltatlan kapcsolatot.
Álljon itt újra a múlt heti záró gondolat, érdemes megfontolni! Addig is, Hölgyeim, ne féljetek tehát az öregedéstől! Fedezzétek fel, alkossátok újra önmagatokat. Találjátok meg igazi, belső értékeiteket, tűzzetek ki új célokat. Ha kihasználjátok és a magatok javára fordítjátok az élet-közép krízist, akkor nagy esélyetek van arra, hogy teljes testi és szellemi frissességben érjetek bölcs, idős (nem öreg!) emberekké. Az a nő, aki tudatosan és jövőorientáltan éli meg életének ezt a rendkívül fontos korszakát, nemcsak bölcs és erős, hanem szép is lesz.
forrás: Harmonet
