A nõiség csodája - Gyermeket várok

2026. október 07.

A terhesség, latinul graviditás, szó szerint nehézséget, nehézkességet, terhet jelent, s mint ilyen, elsõsorban a gyermekvárás fizikai tényezõire utal. A köznyelv bölcsessége azonban ezen túllépve a lelki-szellemi tényezõkre fekteti a hangsúlyt, amikor várandósnak, másállapotosnak, sõt áldott állapotban lévõnek nevezi a leendõ édesanyát. A terhesség a testi történéseken túlmenõen valóban a korábbiaktól eltérõ, "más" állapotot jelent, az áldásos várakozás idõszakát.

Hosszasan várni valamire és valakire olyan belsõ változások sorozatát indítja el, amely legalább akkora jelentõséggel bír, mint a fizikai folyamatok módosulása. Mágikus, sõt varázslatos állapot ez, hiszen egyidejûleg búcsúzunk valamitõl és köszöntjük az újat. Az élet különleges, spirális jellegû körforgása szinte tapinthatóvá válik a születés és elmúlás találkozásának rejtélyes felszikrázásával. Hol az univerzumhoz igazodó végtelenségig hatoló kitágulást, hol a legbelsõ világba való fordulás mikrokozmoszának egyetlen pontba való zsugorodását éljük meg ilyenkor.

Különleges esemény, amikor megtudjuk, hogy biztosan gyermeket várunk. Az elsõ pillanatok lelkileg gyakran hirtelen fellépõ ürességérzést hoznak magukkal, majd pár perc múlva ez a vákuum elementáris érzésekkel telítõdik meg. Mire az orvostól az utcára érünk, más emberek vagyunk. Ugyanazokat a jelenségeket és eseményeket másképp érzékeljük és értékeljük, mint akár egy órával korábban. Másképp süt a nap, más lesz az utca megszokott zaja, más íze van a levegõnek, és más színe a felhõknek.

Nem tudok kibékülni a külsõmmel

2026. október 07.

Elgondolkodott már azon, hogyan viszonyul a külsejéhez, és vajon kellõ jelentõséget tulajdonít-e neki? Elégedett vele, vagy folyton aggodalmaskodik miatta? Mennyire tartja fontosnak a szépséget vagy a jó megjelenést? A gyermekkorban meghatározó jellegû érzelmi kapcsolatoktól kezdve a felnõttkori késztetéseken át, egészen a divat diktálta ideálokig sok minden befolyásolhatja a válaszadást. A pszichoanalitikusok gyakran foglalkoznak a fizikai adottságok, a külsõ elfogadásának szerepével a személyiség alakulásában. Az alábbiakban az õ tapasztalataikból merítünk...

Vajon megtanulható-e, hogy külsõnket ne becsüljük alá, béküljünk meg vele, és helyes önértékeléssel leküzdjük gátlásainkat? Ha törekszünk rá, biztosan... de számos tényezõ befolyásolja. A siker kulcsa mindenekelõtt az emberi kapcsolatok szövevényében és gyakran egy adott kultúrkörnyezet által alkotott képben rejlik. De hogyan is alakul ki a külsõrõl alkotott (ön)kép? Elõször a gyermekre esõ tekintetek a meghatározók, ahogyan az anya és az apa értékeli csemetéje külsejét, figyeli testi adottságait, öltözteti, esetleg felcicomázza. Azután a gyermek maga is szembesül a róla alkotott képpel a szülõk, testvérek, közeli családtagok részérõl. Amíg azonban kicsi, nem fontos számára a szépség, nem is tudja, mit jelent valójában - inkább viccesnek találja a dolgot... Az õ kis világa akkor még csak a közeli hozzátartozók körére korlátozódik, és azokat a reakciókat érzékeli, melyek tõlük érkeznek és általában túlzóan pozitívak. Pedig ha azt mondják neki "milyen szép vagy", az semmit nem jelent a számára, mert csak akkor meríthet belõle erõt, önbizalmat, amennyiben a szeretet kifejezõdését fedezi fel az ilyen szavakban. Így attól sem szomorkodna, ha a szülõtõl azt hallaná: "hogy te milyen kis csúnya vagy, és én mennyire szeretlek"... A gyermekek önbizalma, magáról alkotott képe abból a kapcsolatból ered, amelyet mi, szülõk és felnõttek kialakítunk velük. Ha a szülõk nem aggódnak a gyermek (külsõbelsõ) tulajdonságai miatt, sõt lelket öntenek belé, ha valamilyen adottságot nem találnak tökéletesnek nála, a csemetéjük is helyes önértékeléssel indulhat neki az életnek.

Miért nem jár modern protézis a magyar amputáltaknak?

2026. október 06.

Eljött az idő, hogy a magyar művégtag-ellátás is belépjen a 21. századba!

Magyarországon évente több ezer ember szenved el végtagvesztést, ám a hazai ellátórendszerben tapasztalható hiányosságok miatt sokan nem jutnak hozzá a modern protézisekhez. A szakértő jelentős szemléletváltást sürget, a cél, hogy a páciensek az életminőség helyreállításának kulcsaként tekinthessenek a modern művégtagokra.



Egy tizenkét országot vizsgáló tavaly közzétett kutatás adatai szerint a boka feletti amputációk száma ma Magyarországon lakosságarányosan a háromszorosa a nyugat-európai átlagnak és az évente végzett amputációk számát tekintve Magyarország az európai lista élén áll. Az érintettek azonban sokszor csak gyenge minőségű eszközökhöz jutnak hozzá, ennek oka a tájékozatlanság mellett a rugalmatlan finanszírozási rendszer, a futószalagszerű gyártás és a szakértelem hiánya.

„Míg a közvélekedés sokszor csak egy élettelen műanyag eszközként tekint a protézisre, a valóságban a modern orvostechnika már a csúcskategóriás mikroprocesszoroknál és karbonvázaknál tart” – hangsúlyozza a piacvezető Reha-Corpus Kft. tulajdonosa és szakmai vezetője.

Kiemelte azt is, hogy a hazai támogatási rendszer sok esetben fix összegeket határoz meg egy-egy kategóriára, nem veszi figyelembe a páciens életkorát vagy aktivitási szintjét.

„Így előfordulhat, hogy egy 30 éves aktív fiatal és egy 70 éves nyugdíjas ugyanazt az alapszintű eszközt kapja, mert a gyártóknak ugyanabból a keretből kell gazdálkodniuk. Ezzel szemben például Szlovákiában is, egyedi, aktivitásalapú finanszírozás működik.”