A közös játék, mint önismereti kulcs
Érdekességek2017. november 24.
Amikor a felnőttek meghallják a "játék" kifejezést, hajlamosak arra, hogy egy alapjaiban véve céltalan, a gyermeki fantázia világában zajló, mélyebb következtetésekre igényt nem tartó fogalommal azonosítsák azt, vagy az ugrálásnak, rohangálásnak, sikítozásnak a gyakran idegesítő és fárasztó érzetével társult képe villanjon be elsőként a szó hallatán. Kevesen képesek felfedezni a közös játékban azokat az önismereti kulcsokat, melyeket a gyermekek a játék során tükröznek vissza számunkra.
Szülőnek lenni a legteljesebb élmény, a legmélyebb életfeladat. Magában hordozza az élet egyik legnagyobb csodáját, ugyanakkor a folyamatos tanulás, változások, kihívások, valamint a döntés – következmény körforgását is.
A játék valójában a lelki szabadság, a saját belső változások tudatos megélése. Ha megfigyeljük a gyermekeket, kreatív ám mégis kötetlen foglalkozások közepette, megláthatjuk, hogyan tükrözik le a játékban a hétköznapi történések hatásait, miközben beleszövik minden apró megmozdulásukba személyiségük egyszeri és megismételhetetlen mintáit.
„Anya, játsszunk!” „Apa, játsszunk!” – hangzik végtelen számban a kérés. Ilyenkor egy szülő vagy jókedvűen és teljes odaadással kezd bele egy közös, önfeledt időtöltésbe, vagy olyannyira kimerült az egész napi mókuskerék után, hogy szörnyen nehezére esik részt venni bármilyen aktív tevékenységben. Ekkor szembesülünk azzal, hogy magunkat megerőszakolva, kényszeresen próbálunk eleget tenni „jó szülői” kötelességeinknek, vagy nemet mondunk, és a lelkiismeret-furdalás és önmarcangolás miatt szintén nem tudunk kikapcsolódni a minket körülvevő rohanó világból.
Célszerű fokozatosan, de mind nagyobb tudatossággal megfigyelnünk a reakcióinkat, amikor a gyermek játékba invitál minket. Mik azok a kifogások, és valódi okok, amik miatt nem tudunk felszabadulni és feltöltődni a játékidőben. Ilyenkor érdemes újra és újra belemenni a szituációba, és kívülre helyezkedve szemlélni az eseményt. Minden felnőttben a lelke mélyén ott rejtőzik egy kisgyerek, aki még emlékszik arra, hogy a könnyedség és az önfeledtség a legmagasabb szintje a belső harmónia megtalálásának és az egyensúly fenntartásának. A bennünk élő belső gyermek ilyenkor szárnyra kap, és ha engedjük, akkor újra tud repülni a Játékba.
A Játékba, vagyis önmagával szinkronba
A közös időtöltésnek azt a formáját kell tudatos szülőként megtalálnunk, ami egyaránt tölti a gyermeket, és bennünket is. Ezért, ha felfedeztük magunkban, hogy akkor és ott mi az a tevékenység, amivel a bennünk lévő feszültségek is feloldódnak, abba kell bevonni gyermekünket.
A játék valójában terápia a szülőnek és terápia a gyermeknek is.
Ilyenkor tanulják az egymásra hangolódás, a kölcsönös energiacsere mechanizmusát, illetve a lelki szabadság megélését.
A szabad játék ezért a létező legtökéletesebb közös élményforrás.
Minden szabályát, egész világát a gyermek, és a gyermeki képzeletvilág határozza meg. Mivel elhatárolódik a fizikai tér és idő fogalmától, a maga egyszerűségével mutatja meg nekünk azt, hogy hogyan tudunk az ITT és MOST – ban jelen lenni.
A gyermek a játékkal tanít, megmutatja azt a görbe tükröt, amin keresztül a világot szemléljük; a felnőtt pedig lehetőséget kap arra, hogy megélje a jelen pillanatait, megismerje gyermeke legbensőbb érzéseit, élményeit, világképét, ezáltal erősítve a kötődést, a bizalmat és az egyensúlyt kettejük kapcsolatában. Ha a gyermek azt érzi, hogy a játék során teljes értékű jelenlétet, tudatos figyelmet kap, akkor nem számít, hogy a gyakorlatban ez a tevékenység meddig tart. Lehet húsz perc, lehet akár másfél óra, vagy egy egész nap, élesen megfigyelhető a különbség a gyermek viselkedésében rövidebb, de tudatos figyelemmel töltött együttlét után, illetve hosszabb, ám a szülő kényszeres, elkalandozó magatartását követően.
Az érzelmi, – hangulati zavarokat, a félelmeket és a szorongásokat úgy tudjuk önmagunkban és a gyermekünkben a leghatékonyabban oldani, ha a játékot úgy képzeljük el, mint egy páros táncot, amely által egymást kölcsönösen vezetve találjuk meg az olykor nehéznek tűnő fordulatokat áthidaló könnyed lépéseket.
De ne feledkezzünk meg a bennünk élő gyermekről sem, hiszen a felnőtteknek ugyanúgy szüksége van a játékra.
forrás: Harmonet
