Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A mozgásszegény életmód a lúdtalp okozója

Érdekességek2020. december 20.

Fotó: unsplash.com

Felesleges megijednie a szülőnek, ha gyermekének szupinált lábbelit javasol a szakorvos. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy az óvodáskorúnak bokasüllyedése vagy lúdtalpa lenne. Sarokdőlése van. Az erre javasolt gyógycipő hasznos, de az igazi gyógymódot a megfelelő mozgás jelenti. Ez segíthet megelőzni a bokasüllyedés és a lúdtalp kialakulását is.

Sarokdőlés

Hatéves korig a státuszvizsgálatok alkalmával védőnő figyeli a gyermek általános fejlődését, így például 2-3 éves korban észleli a sarokcsont dőlését: a két bokát hátulról vizsgálja. Ha a sarokcsontok középen állnak, vagyis nem dőlnek túlságosan sem jobbra, sem balra, normál sarokállásról beszélünk. Azonban gyanús esetnél – vagyis túlzott csontdőlésnél – szakorvosi vizsgálatot javasol. Hároméves korban a legalább húszfokos dőlés már indokolja a szupinált (a sarokcsont tengelyét korrigáló) lábbeli használatát is, 10-15 fokos eltérésnél pedig szintén érdemes gyógytornát alkalmazni.

Ma már arra is van jogi lehetőség, hogy fénykép alapján állítson fel egyes esetekben hiteles diagnózist a szakorvos – magyarázza dr. Kovács Milán ortopéd traumatológus, sport- és mozgásszervi szakorvos, aki hangsúlyozza: az orvos által felírt szupinált cipő csak segédeszköz a sarokcsontdőlésre, az igazi gyógymódot a naponta végzett megfelelő mozgás és gyógytorna jelenti. Fontos hangsúlyozni, hogy a belső talpélt megemelő szupinált lábbeli nem lúdtalpcipő. Utóbbi ugyanis például a haránt- és hosszboltozati emelővel ellátott lábbeli.

Mit tehet a szülő?

Lakásban élő gyermek számára érdemes talpingerlő szőnyeget beszerezni: azzal, hogy egyenetlen felszínt biztosít, jól aktiválja a lábszár izmait. Olyan helyre tegyük, ahol biztosan rálép, például a fürdőszoba bejáratához. A járólapnál, parkettánál már a vastag szőnyeg is bizonytalanabb, aktiváló hatású felszínnek számít. 

Jó, ha a kertben, homokban, kavicsos udvarban sokat futkos mezítláb a kicsi. Játékos feladatok formájában tornáztassuk: kérjük meg, hogy a lépcsőn csak lábujjon járva menjen fel, lefelé pedig sarkon állva. Vegyük rá, hogy a legót a lábujjai segítségével pakolja el néha. A túlságosan is egyenes talajú lakásban azonban ne járjon sokat mezítláb, mert ez nagyon ingerszegény a lábizmok számára, és gátolja a boltozatok kialakulását.

Bokasüllyedés vagy lúdtalp?

A dimbes-dombos vidékhez szokott gyerekeknél kevésbé fordul elő lúdtalp, hiszen a lábszárizmot, illetve a csípőt folyamatosan stimulálja az egyenetlen talaj. Ha az izomzat és a csípő inaktív a talaj egyenletessége miatt, a csípő izmai rövidülnek, a boltozatok süllyednek. Hosszboltozat-süllyedéskor beszélünk bokasüllyedésről. A harántboltozati süllyedés is gyakori. Ha mindkét jelenség fennáll, akkor az már lúdtalp.

Iskolakezdés idejére alakulnak ki normálisan a boltozatok. Korábban a boltozatok csak kialakulóban vannak. A talp boltozatai felnőttkorban is változnak – ezt nagyban befolyásolja az életmód.


Van, ami tilos!

A hosszboltozatok és a harántboltozatok fenntartása érdekében változatosan kell stimulálni a különböző izmokat, az egyoldalú terhelés káros. Belső lábélen járatni TILOS a gyermeket! Ez ugyanis rontja a sarokbillenést és hosszboltozat-süllyedést okoz.

Mozgásra születtünk

Dr. Kovács Milán szerint a mozgásszegény életmód, a kevés gyaloglás szintén megágyaz a lúdtalpnak. Manapság a gyerekek többnyire autóval, esetleg biciklivel járnak iskolába, óvodába. Ha a lábszár izmai nem megfelelően terheltek, nem jó a lábszár húzási iránya és az izomerő, előbb-utóbb ennek hatása lép fel: ha testnevelésórán csak lassan tud futni a gyermek a kevésbé rugalmas lábszárizomzat miatt, elmarad a sikerélmény, és elmehet a kedve a sporttól. Pedig az első 25 év rendszeres sport nélkül behozhatatlan hátrányokkal jár…

Fotó: 123rf.comHosszú távú következmények

Mint a legtöbb egészségügyi probléma esetén, a lúdtalp tekintetében sem szabad a genetikára hivatkozva belenyugodni a lábdeformáció tényébe. Bár a lúdtalp fiatalkorban nem jár azonnali fájdalommal, az évek múlásával megérkeznek a komolyabb tünetek is: a térd-csípő panaszok, a fiatalok körében is egyre gyakoribb deréktáji fájdalom – különösen a fizikai munkát végzők körében. A térd- és csípőkopás, a gerincbántalmak részben sokszor szintén a gyermekkorban elhanyagolt lúdtalpnak köszönhetőek.

A harántboltozat-süllyedés hosszú távon bütykösödést és kalapácsujjat okoz, hiszen ilyenkor a lábközépcsontok végei teljesen lent fekszenek a földön, vagyis nincs boltozat. Erre utal a talp lábujjak alatti részén megfigyelhető, visszatérő bőrkeményedés is.

Amikor a lábujjakat összefogó ív szétlapul, a csontok széttartanak, a nagylábujj befelé fordul, a szomszédos lábujjnál pedig karomtartás is megfigyelhető, kalapácsujjról beszélünk. Bütykösödést jelent az, amikor a befelé forduló nagylábujj töve kiszélesedik, kipirosodik, érzékennyé válik. Bár utóbbira számos gyógyászati segédeszköz ismert, hosszú távon torna nélkül nem segítenek. Bár a kalapácsujj és a bütyök súlyos esetben több mint 30-féle műtéti beavatkozással bizonyos fokig korrigálható, tökéletes megoldást nem mindig adhat – már csak azért sem, mert minden ember egyedi adottságokkal rendelkezik.

A túlsúlyos gyerek nem lúdtalpas

Bár a túlsúly számos betegség előidézője lehet, a lúdtalp kialakulásáért kivételesen nem okolható, sőt! Az elhízott gyerek szép boltozati ívekkel büszkélkedhet – ennek oka pedig a testtartásban rejlik: súlypontját nem helyezi előre, így ugyanis könnyebb tartania a felsőtestét.

Megelőzhető a baj

A már említett gyógytorna, az otthon is végezhető játékos feladatok mellett remek preventív tevékenység a sport szinte valamennyi válfaja, különösen az úszás, a korcsolya, a jégkorong. A teremsportokat nem érdemes túlzásba vinni, nagy intenzitás mellett több kár származhat belőle, mint haszon. A mezítlábas életforma fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni!


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Ütõs téma: a stroke

2026. július 27.

A stroke kialakulásának okairól és a megelõzés lehetõségeirõl



Becslések szerint évente 40-50 ezer beteg kerül kórházba szélütés miatt és jelenleg körülbelül 250-300 ezer stroke-on átesett beteg van ma Magyarországon. Minden megelõzött stroke-esemény, minden megmentett élet nemzetgazdasági jelentõséggel bír, hiszen a stroke a második leggyakoribb halálok, emellett a rokkantság legfõbb okát, azaz a független életvitel megszûntét jelenti. A stroke-ra különösen illik az a megállapítás, hogy a legjobb kezelés a megelõzés, ezért fontos, hogy ismerjük a kialakulásához vezetõ okokat, illetve a veszélyeztetõ tényezõk csökkentésének lehetõségeit.

Azokat a tényezõket nevezzük stroke-kockázati tényezõknek, vagy másképpen stroke-rizikófaktoroknak, melyek fontos szerepet játszanak a kialakulásában.

Léteznek befolyásolható és nem befolyásolható kockázati tényezõk. Nem befolyásolható tényezõ a beteg kora, neme és a már bekövetkezett TIA vagy elszenvedett stroke. A rizikófaktorok nagyobb csoportját a befolyásolható tényezõk adják, melyekre kellõ hangsúllyal figyelve jelentõsen csökkenthetõ a stroke kialakulása. Ezen befolyásolható tényezõkhöz tartoznak az életmóddal összefüggõ rizikófaktorok és a stroke rizikóját növelõ betegségek.

Egészségünkre

2026. július 27.

Ügyeljünk a megfelelõ folyadék-utánpótlásra

A testünk több mint felét (50-60%) alkotó folyadék nem alkot zárt rendszert. A vízfelvétel és a vízleadás állandó egyensúlyban van, melynek eredményeként a test folyadékmennyisége csak szûk határok között ingadozik, kb. 500 ml határon belül. A szervezet állandóan üríti magából a folyadékot, melynek összemennyisége normális hõmérsékletnél, megerõltetés nélkül 2,5 liter naponta, kánikulában, sportolás közben akár 4-5 literig is felmehet. Az elvesztett folyadékot - amely vizelet (1300 ml), széklet (150 ml), verejtékezés (500 ml) illetve légzés (450 ml) útján távozik szervezetünkbõl - folyamatosan pótolnunk kell.

Normális körülmények között testünk szomjúságérzettel jelzi, mikor van szüksége folyadék-utánpótlásra. Erre azonban sajnos nem mindig lehet hagyatkozni, mivel ez a szabályozás csak 1% vízveszteség után lép fel. Jobb tehát ha állandóan gondoskodunk utánpótlásról, akkor is, ha nem vagyunk szomjasak. Szervezetünk maga is termel folyadékot az anyagcsere-folyamatok eredményeként a tápanyagok elégetésekor, melynek mennyisége mintegy 300 ml naponta. A maradék másfél litert táplálék és folyadékfelvétel útján kell pótolnunk. A szükséges folyadékmennyiséghez italok, folyékony ételek és élelmiszerek közvetítésével jutunk.

Állás vagy járás közben fáj a dereka? Ez lehet a megoldás

2026. július 26.

A derékfájás az egyik leggyakoribb ok, ami miatt a páciensek szakorvoshoz fordulnak, sokan azzal a panasszal, hogy járás vagy állás közben a legrosszabb. Dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos a fájdalom hátterében álló leggyakoribb okokat vette számba.

Ezért fájhat a dereka állás vagy járás közben 

Izomfáradtság
A hosszú álldogálás vagy gyaloglás feszítő hatást gyakorolhat az alsó háti szakasz izmaira, ami fájdalmat eredményezhet. Ez a fájdalom enyhül, ha leülünk vagy lefekszünk. (A túlsúly ebből a szempontból kiemelt kockázati tényezőnek számít.)

A kezelés alapja is maga a pihentetés, szükség esetén borogatás, majd kis idő után az izmok finom nyújtása. Hosszú távon pedig a testsúlyrendezés és a stresszkezelés is fontos lépés lehet.

Gerinccsatorna szűkület
A gerinccsatorna beszűkülése extra nyomást helyez a gerincvelőre és az idegekre, és ez a probléma igen gyakran az alsó háti szakaszt, a derekat érinti. Sokan azt tapasztalják, hogy a fájdalom erősödik leüléskor vagy előre hajoláskor. Emellett olyan tünetek is előfordulhatnak, mint a lábak elgyengülése, a zsibbadás, érzéskiesés a derékban, a fenékben vagy a lábakban, illetve éles, a lábak felé sugárzó fájdalom. Súlyos esetben a bél- és húgyhólyag problémák is jelentkezhetnek, illetve a szexuális funkció is sérülhet. Bár létezik veleszületett gerinccsatorna szűkület is, leggyakrabban azonban az 50 feletti populáció találkozik a betegséggel.

A gerinccsatorna szűkület kezelésének első lépéseként a nem műtéti megoldások jönnek szóba, minta a fizikoterápia, a gyulladáscsökkentő injekciók és gyógyszerek, valamint esetleg olyan komplementer módszerek, mint az orvosi akupunktúra.  Ha az állapot nem javul, vagy romlik, olyan műtéti megoldást szokás választani, ami stabilizálja a gerincet és csökkenti az idegeket érő nyomást.