Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A paracetamol: csak óvatosan!

Érdekességek2023. december 11.

A paracetamol széles körben alkalmazott, vény nélkül is kapható láz- és fájdalomcsillapító. Terápiás dózisban biztonságos, azonban véletlen túladagolásból vagy gondatlan alkalmazásból mérgezések is előfordulhatnak. Ha valaki nem úgy szedi a gyógyszert, ahogy kellene, annak súlyos májkárosodást is okozhat.

Fotó: 123rf.com2001-ben megjelent cikk alapján egy kórház adatai szerint már akkor 30–50 paracetamol okozta gyógyszermérgezés fordult elő. Tanulságos annak a betegnek az esete, aki panaszaival először elment a háziorvoshoz, majd később a patikába, végül az éjszakai ügyelethez. Mindháromszor paracetamoltartalmú gyógyszert vett be, de egyiknél sem említette a már előzőleg beszedett készítményt. Szerencsére a kialakult májkárosodásából fel tudott épülni. A szervezetben a túladagolt gyógyszerszint elérhet egy olyan kritikus határt, ami fölött már májkárosodás léphet fel, sőt akár májelégtelenség is kialakulhat. Az italozástól meggyengült máj akár már néhány szem paracetamolkészítménytől is mérgezést szenvedhet.

De pl. 12 db tabletta már normál esetben is okozhat mérgezést. Ennyit nagyon könnyen be lehet venni egy nap alatt, ha pl. valaki a megfázásra szed valamit, ha mellette lázcsillapítót is bekap és a fejfájás-csillapítót is szükségesnek véli. Ha történetesen mindegyiknek paracetamol az alapanyaga – amire megvan az esély – már komoly baj származhat belőle.

Le kell szögezni, hogy valójában nem a gyógyszer, hanem a gyógyszer nem megfelelő szedése okoz károsodást. Azoknál a gyógyszereknél, amelyeknél a hatásos adag és a mérgező adag között viszonylag kicsi a különbség, különösen fontos a használati utasítás pontos betartása.

A szakemberek már régóta figyelmeztetik a lakosságot, hogy az öngyógyszerelésnek megvan a felelőssége, de ennek fontosságát csak kellő információ tudatában lehet belátni.

Ezt az információt a gyógyszer szakértője: a gyógyszerész és a terápia meghatározója, az orvos tudja megadni a beteg részére. Ha a vásárló megkérdezi, hogy mely gyógyszereket lehet együtt szedni, vagy mely recept nélküli szer javasolható az adott krónikus betegségére felírt gyógyszere mellé, a gyógyszerész szakszerű információt tud adni mindezekre.


Fotó: 123rf.com

A laikus a betegségét illetően és annak kezelése kapcsán nincs valódi döntési helyzetben, hisz nincs minden információ birtokában. Ezeket csak az orvos és a gyógyszerész tudja. Mindenkinek az egészsége forog kockán, ha kellő szakértelem nélkül történik az öngyógyszerelés. Való igaz, kiszolgáltatott helyzet ez, de még inkább az, ha valaki a lehetőségtől is megfosztja magát, hogy szakszerű felvilágosítást kapjon, hogy kikérdezhesse a szakembert, hogy információt kapjon a patikustól az együtt kiváltott gyógyszerek kölcsönhatásairól, hogy kérdéseire választ kapjon, sőt kérdezés nélkül is figyelmeztessék a kockázatokra. Adott esetben a gyógyszerész is elmegy az orvoshoz, sőt az orvos is a kellő szakorvoshoz, ha saját betegségéről van szó!

Miért szalasztaná el pont a laikus azt a lehetőséget, hogy minden esetben a gyógyszertárban vásárolja meg a gyógyszerét, ahol biztos lehet, hogy kérdéseire megkapja a szakszerű választ. Túl nagy a tét ahhoz, hogy az öngyógyszerelés kockázatát bárki felelőtlenül, szakember tanácsa nélkül felvállalja!

A gyógyszertárak lefedettsége tökéletes, mindenkinek elérhető közelségben van legalább egy patika és egy diplomás gyógyszerész.

Hazánkban sokkal nagyobb probléma a gyógyszerfüggőség (gyógyszerabúzus): 15–18 ezerre tehető a benzodiazepin-függő személyek száma. Közöttük nem ritka, aki már 30 éven át szed altatót. Másik probléma, ha nem a szakember, hanem a „szomszédasszony” tanácsára történik a gyógyszerszedés, s ezért is különösen veszélyes, ha nem csak patikában lehet gyógyszerhez jutni. Ezzel eltűnik a szakember által kontrollált utolsó ellenőrzési pont.

Mindig kérje ki gyógyszerésze tanácsát, ha vény nélküli gyógyszert vásárol!


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.