2024. április 13.
Az élet: magány. Ha az ember magányossága miatt szenved, annak az az oka, hogy nem ismeri önmagát, mert nem érti az élet igazi struktúráját. Majdnem mindenki szenved a magánytól, sokan szinte állandóan. A magányosság és az egyedüllét azonban két teljesen különböző dolog.
„Egyedül születünk, egyedül élünk, és egyedül halunk meg..."
Általában, aki a magányosságtól szenved, az olyasvalami hiányától szenved, amit nem saját magában keresett. Sokan azért vágynak társra, hogy megértésre találjanak, amit nem képesek megadni önmaguknak. Ahhoz, hogy egyedül tudjunk maradni önmagunkkal, hogy elfogadjuk magunkat, az önismeret által juthatunk el. Ha magunkat ismerjük, a világot ismerjük.
Majdnem mindenki szenved a magánytól, sokan szinte állandóan.
A magányos embernek nincs kivel kapcsolatot teremtenie semmilyen szinten, legyen az csupán ismeretség, barátság vagy tartós szerelem. Ha sikerül is kapcsolatot teremtenie, esetleg nincsenek eszközei arra, hogy azt fenntartsa, és ne szenvedjen tovább a magánytól. Az emberi kapcsolatok segítenek saját értékeink megítélésében és abban, hogy életünk eseményeit megfelelően tudjuk kezelni, hogy összhangba hozzuk a tőlünk függetlenül létező külvilág hatásait belső érzéseinkkel.
A magány akkor következik be, amikor az ember nem tudja megítélni ezeket az értékeket, ami következménye annak, hogy nincs akivel megbeszélje, akitől megerősítést kaphatna. A kommunikáció azért játszik fontos szerepet a mindennapi kapcsolatokban, mert segítségével informálódhatunk folyamatosan arról, hogy mennyire fontos a személyünk a másik számára.
A magány érzése a másik ember társasága, közelsége utáni vágyakozás miatt alakul ki. Azért van szükség a másik emberre, hogy megerősítsen minket önmagunk értékelésében és segítsen eligazodni a körülöttünk történő dolgokban, segítsen felismerni valódi jelentőségünket. Egyes személyeken könnyebben lehet úrrá a magány mint másokon, ilyenkor sok függ attól, hogy elég erős-e az illető személyisége, vannak-e lelki tartalékai, hogy megküzdjön a magánnyal. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki magányosnak érezze magát.
A legnagyobb kár, amit a magány okozhat, hogy egyes elfojtott szorongások elhatalmasodhatnak, és súlyos rombolást okoznak a személyiségben. Az embereknek szükségük van a szerelemre, a szeretetre. Ezek nélkül nem képesek normális, egészséges személyiségként leélni az életüket.
2024. április 13.
A kardiológiai rehabilitáció célja nem csak az, hogy megelőzhető legyen egy második szív-érrendszeri esemény, például szívinfarktus, de az is, hogy a fizikai változtatásokon túli szakértői támogatással érhető, fenntartható, sőt élvezhető legyen az új életmód. Dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa szerint így lehet a kényszer szülte igényből előnyt kovácsolni.
Milyen betegségek, állapotok esetén fontos a kardiológiai rehabilitáció?
A kardiológiai rehabilitáció többet jelent annál, mint egy szív-érrendszeri esemény, például szívinfarktus után a kórházban történő kezelés. A hosszú távú kardiológiai gondozás célja ugyanis nem csak az esemény utáni felépülés támogatása, de az is, hogy az élet hátralévő része jó minőségű legyen és jelentősen visszaszoruljanak azok a kockázati tényezők, amelyek a szív-érrendszeri betegséghez és esetleg a műtéthez vezettek. Éppen ezért minden jelentős hazai és külföldi szakmai szervezet támogatja a kardiológiai rehabilitációt, beleértve az American Heart Association-t is.
Különösen ajánlott a hosszú távú program az alábbi események után, illetve állapotok megléte esetén:
– szívinfarktus,
– szívkoszorúér betegség,
– szívelégtelenség,
– perifériás artériás betegség (PAD),
– mellkasi fájdalom (angina pectoris),
– bizonyos örökletes szívbetegségek,
– szívizomgyulladás,
– bypass műtét, sztent beültetés, angioplasztika,
– szív- vagy tüdőtranszplantáció,
– szívbillentyű beültetés,
– pulmonális hipertónia.
2024. április 12.
Az Alvás Világszervezete (World Sleep Society) 2008 óta minden évben a tavaszi napéjegyenlőség előtti pénteken rendezi meg az Alvás világnapját, hogy felhívja a figyelmet az alvás fontosságára, az alvászavarokra és az egészséges alvás pozitív hatásaira. A szervezet szerint az alvás legalább olyan fontos az egészséges élethez, mint a táplálkozás és a testmozgás. A megfelelő alvás támogatja az emlékezetet és a tanulást, erősíti az immunrendszert, és a test energiaszintjének fenntartását. Ennek ellenére sokan nem alszanak eleget vagy jól, ami káros hatással van az egészségükre és a teljesítményükre.
A Huawei és az Ipsos tavalyi, nyolc európai országban végzett kutatása szerint éppen az alvás okozza a vezető egészségügyi problémát a válaszadók körében: a megkérdezettek 35 százaléka szenved alvási nehézséggel, és ugyanennyien szeretnének változtatni rajta2.
Három és fél óra közösségi-média használat alvás előtt
Sok tényező játszhat szerepet abban, hogy miért nem alszunk jól, ezek közül az egyik leggyakoribb az intenzív közösségimédia-használat. Egy tavalyi felmérés szerint az amerikai felnőttek naponta 3,5 órát töltenek közösségi média-oldalakon lefekvés előtt, vagy sok esetben alvás helyett, a túlnyomó többség a YouTube-on (73,8 százalék) és a Facebook-on (72 százalék) szörfözik.
A helyzetet súlyosbítja, hogy sokan épp ezektől remélnek megoldást, holott a kutatások szerint az elektronikai eszközök által kibocsátott kék fény stimulálja az agyat, és gátolhatja az alvási ciklusban fontos szerepet játszó melatonin nevű hormon természetes esti termelését.
Az okosórák segíthetnek jobban odafigyelni az alvásra
Az alvásmonitorozásban nagy segítséget nyújthatnak a viselhető okoseszközök, amelyek alvásfigyelő funkciója széles körben elterjedt, ám sokan még mindig nem ismerik ezt a lehetőséget kellő mértékben. A Huawei fentebb idézett felmérése szerint a válaszadók átlagosan csak két és fél okosóra-funkciót tudtak megnevezni, és ezek között ritkán szerepel az alvásfigyelés. Holott az okosórát használók pozitív hatásról számolnak be: a megkérdezettek jóval több mint fele, 61 százaléka használja az alvásfigyelő funkciót, és a válaszadók 39 százaléka állította azt, hogy eszközük hatására jobban figyelnek alvásukra.
Tizenkilenc százalékkal kisebb valószínűséggel lépett fel Parkinson-kór azoknál, akiknek fiatalon kivették a vakbelét, pontosabban a féregnyúlványát – állapította meg egy nagyszabású kutatás.
