Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A pozitív életszemlélet jótékony befolyása

Érdekességek2023. szeptember 26.

Napjainkban szinte fénykorát éljük a különféle pozitív megerősítéseknek, az optimizmust fókuszba helyező életstílusnak. Kétségtelen, hogy egyéni meglátásunk és szemléletünk az egész életünkre hatással van. Melyek az optimizmus kedvező hatásai, hogyan aknázható ki ez a szervezetünkre nézve? Bizonyos mértéken túl lehet-e mégis romboló hatású másokra?

Manapság rengetegen érdeklődnek a pozitív életszemlélet iránt, ami nem is meglepő, hiszen mindannyian szeretnénk valamilyen módon kiutat keresni ebből a stresszes, túlhajszolt, teljesítménycentrikus világból. Egyesek egy nyugalmasabb életre vágynak, kevesebb feszített munkával, amelyben inkább a kreativitás kerül a középpontba, míg mások több időt töltenének szeretteikkel, hiszen éveken át háttérbe szorították a családi életüket. Egy azonban összeköt mindenkit, mégpedig a vágy, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, pozitívabban tekinthessünk a jövőbe, ez pedig alapjaiban megváltoztathatja a mindennapokat.

Egyre többen egyetértenek abban, hogy a pozitív gondolkodás előnyösen változtathat közérzetükön és életkörülményeiken.

Mit is fed valójában a pozitív szemlélet?

Erről ugyan megoszlanak a vélemények, azonban fontos elkülöníteni az álpozitív életszemléletet a valódi pozitivitástól.

– Előbbi esetében csupán „úgy teszünk, mintha” jól éreznénk magunkat, és minden rendben lenne, az önbizalmunk is inkább egy felfújt lufihoz hasonlítható.

– Utóbbinál a valódi pozitivitás az önmagunkba vetett hitből ered. Ez pedig tulajdonképpen a gondolataink minőségén múlik. Emellett az sem elhanyagolható, hogyan és miként reagálunk bizonyos helyzetekre, mennyire vagyunk képesek megküzdeni a fellépő nehézségekkel.

Az álpozitív szemléletűek csupán periodikusan, időről időre képesek úgy viselkedni, mint a valódi és mély optimizmussal megáldott egyének. Egy efféle állapotban az összeomlások is gyakoribbá válhatnak. Annak ellenére, hogy saját személyiségünk és habitusunk egyedi, szerencsére a pozitív hozzáállás fejleszthető.

Ahogyan a megküzdési technikáink is javíthatók, úgy idővel könnyebbé válik egy-egy nehezebb helyzetben is meglátni a kiutat.

Hogyan hat mindez a szervezetünkre?

Az optimista egyének kétségtelenül jobb megküzdési technikákkal rendelkeznek, mint negatív társaik. A kudarc számukra nem végzetes, éppen ezért hamarabb ki tudnak mászni a sötét veremből. Jellemző rájuk továbbá, hogy nagyobb erőtartalékkal rendelkeznek, mivel bíznak önmagukban, tisztában vannak vele, hogy egy-egy hiba még nem jelenti a világ végét. Jól tudják azt is, hogy miként fordítsák a javukra az elkerülhetetlen nehézségeket.


S amíg egy pesszimista személy képes egész éjjel rágódni a problémákon az alvás minőségének rovására is, addig egy pozitívabb személy inkább a mielőbbi megoldásra törekszik. Az ő mottója az, hogy „megoldani a gondot, amilyen gyorsan csak lehet, ha így nem megy, akkor majd másképp”.

Az optimisták a mihamarabbi megoldásra törekednek, nem mérgezik hosszú távon magukat, nem emésztődnek, nem kötik le őket a mételyező energiák, s ebből kifolyólag mentálisan sokkal szabadabbak, egészségesebbek.

Alkalmazkodóképességüknek köszönhetően hatékonyabb a stresszkezelési módszerük. Nem zárják ki a fellépő gondokat és a romboló stresszt, hanem szembenéznek vele, és ennek érdekében számos stresszlevezetési tevékenységet beépítenek a mindennapjaikba.

Az idő jelentős hányadában derűsebbek, ez pedig jótékonyan befolyásolja a közérzetüket, amelynek köszönhetően minőségibb, mélyebb kapcsolatokkal is rendelkeznek.

Nem csupán a munkahelyen boldogulnak könnyebben, a hatékonyabb problémamegoldás végett, hanem a magánéletükben is. Kisebb az esélye, hogy egy pozitív életszemléletű egyén elmagányosodik, kevésbé hajlamos a depressziós periódusokra.

Képes megélni a pillanat örömeit, rendszeresen kikapcsolódik, így elkerülve a kiégést.

Tudja, hogy mire van szüksége, és odafigyel a szervezete állapotára is. Ez természetesen megkövetel egy bizonyos fokú önismeretet.

Bátran kijelenthetjük, hogy az optimista életszemlélet jótékonyan hat szervezetünk állapotára, legfőképp azért, mert általa építő gondolatokat táplálunk, ill. a pozitív eseményekre helyezzük a fókuszt! Ugyanakkor számos olyan élethelyzet fordul elő, amelyben nem könnyű derűsen látni a jövőt, ilyenkor fontos megélni és tudatosítani magunkban a nehéz időszak mivoltát, hiszen a probléma felismerése nélkül aligha lehet a megoldásra törekedni.

Őszinte érzések, mély meglátások

Önmagunk fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kritikusabb szituációkban is észrevegyük a lehetőségeket. Az pedig, hogy egy-egy helyzetre hogyan reagálunk, valóban alakítható. A változáshoz idő szükséges, de gyakran segítség is. A szakemberekre viszont mindig számíthatunk, hogy ismét derűsebben, vidámabban telhessenek a megszokott hétköznapok.

Dr. Scheszták Dóra
gyógyszerész


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.