Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:30
Szombat: 7:30 - 12:00

A sikeres nyaralás titka

Érdekességek2017. augusztus 08.

A sikeres nyaralás titka

Hogyan lehet sikeres a nyári szabadság? Kell-e a nyári, nagy családi közös nyaralás vagy sem? Ha vannak kétségei a fenti kérdésekkel kapcsolatban, mindenképpen olvassa el a pszichológus szakember, Makai Gábor írását! 

Mindenki számára, legyen az felnőtt vagy gyerek, ismerős az az érzés, amikor a nyári nagy szabadságolás előtt számoljuk vissza a napokat. Fél lábbal, már a Balaton partján vagy külföldön  a tengerparton ülünk. Bizonyított tény, hogy az utolsó hetekben a munkában a motiváció csökken és ezzel együtt a teljesítményünk is. Ez így van jól. A felnőtt és a gyermek nem tudatosan hangolja át magát arra az időszakra, amelynek elsődleges feladata a pihenés és a feltöltődés.

Érdemes kiemelnem, hogy önmagában az, hogy szabadságra megyünk, az nem pihentető és nem vonja magával a boldogságot.Tudatos tervezés nélkül kisebb az esély a feltöltődésre.

Noha valóban az is tud pihentető lenni, ha délután alszom egy órát vagy kiszakadok nyáron a munkahelyről egy hétre, de minőségi különbség tud lenni nyaralás és nyaralás között. Pszichológiai értelemben a pihenés, szabadságolás csökkenti a szervezet stressz-szintjét és növeli az elégedettség érzését, de magát az esetleges kedélybetegségből fakadó negatív érzéseket nem tudja eltüntetni, maximum enyhíteni, de azok újra felerősödnek, ha az ember visszatér a hétköznapi megszokott életbe.


Mit tegyünk a "boldogság" sikeréért?

Hihetetlennek tűnik, de a nyaralás megtervezésének élménye sokszor nagyobb örömmel jár, mint a visszaemlékezés vagy magának az eseménynek az átélése. A nyaralás előtt a tervezés és a fantáziálás egy olyan örömforrás, ami pozitív módon képes befolyásolni elégedettségünket. Ez a felvetés olyannyira igaz, hogy az előbb említett fantáziatevékenység tud minket kiszakítani abból a gondolatvilágból, ami nem hagy minket kikapcsolni. Tehát a stresszforrás csökkenni fog.

Mindenki válasszon a személyiségének megfelelő úti célt nyáron vagy annak a módját, ami őt képes ellazítani. Ha valaki egy eleve mozgó, nyüzsgő típus, az ne egy hegyi kisfaluban próbáljon "szerencsét".

Hangsúlyoztam a tervezést. Igen, ez elengedhetetlen annak érdekében, hogy ne csak benne találjam valamiben magam, hanem megéljem a kontrollt. Ezt részben azzal egészítem ki, hogy meg kell tudnunk élni a kontroll, tervezés ellenére a spontenaitást. Az aktuális élmények megéléséhez el kell tudnunk mélyülni és átélni a pillanatot.

A nyaralás akkor lesz utólag is sikeres és akkor éljük meg mindezt pozitívan, ha képesek vagyunk az átélt eseményeket, pillanatokat emlékek formájában elraktározni. Félreértés ne essék, nem azt mondom ezzel, hogy mindent azonnal fényképezni kellene és feltenni egy közösségi oldalra. Előtte éljem meg, élvezzem a jelent és utána jöhetnek a képmegosztások.

Maximalizmusunk leküzdése

A nyári hónapok együtt járnak az óvodai és az iskolai szünettel, ami ugyebár nem hátrány, ha mi vagyunk a gyerekek, ám kevéssé felhőtlen, ha mi vagyunk a szülők, akiknek meg kell oldani a gyerekek elhelyezését, vagy ki kell találni a programokat.

Higgyék el, hogy a gyerek jól tudja érezni magát a legegyszerűbb program közben is. Ami fontos, hogy a gyermek korának és mentális fejlettségének megfelelő játékot, kikapcsolódást találjunk. Ami egy 12 éves koraserdülőt kikapcsolja, azt egy 6 éves kisiskolást még nem. Rengeteg ingyen programok és lehetőségek vannak azok számára is, akik nem tehetik meg, hogy drága táborokba befizessék gyermeküket. Sőt tévhit, hogy ott boldogabb vagy hasznosabb lenne az időtöltés.

A maximalizmus láncát le kell vetni és nem keseregni kell, hanem aktívan megtervezni a gyerek "szabadságolását". ahogy ezt mi felnőttek is tesszük.

És, hogy kell-e nyáron "fejleszteni" a gyereket? NEM! Ön örülne, ha a főnöke maga után küldene egy paksamétát, hogy nézze át a szabadsága alatt? Jogosan ki lenne akadva, ahogy a gyerek is, aki ugyanarra vágyik, mint mi: feltöltődés, szabadságérzés, napi rutinból való kiszakadás.

A pár tagjai együtt vagy külön?

Erre szabály nincs. A pszichológusok egyöntetűen azt hangsúlyozzák, hogy a páron múlik, hogy együtt vagy külön. Ha valamelyik félbe megfogalmazódik a külön nyaralás igénye, akkor azt ne megtorolja a másik, hanem támogassa. Gondoljanak bele, hogy az élet más területén vágyhat valaki olyan tevékenységre, ahol vagy egyedül van, vagy egy baráttal, barátnővel. A közös program viszont ugyanolyan fontos, hiszen megélni valamit, amiben ott van a "mi" érzés, az a kapcsolat építőköve tud lenni. Az egyensúlyt mindig a pár két tagjának kell meghúzni és esetleges eltolódás szélsőség irányába, az informatív tud lenni. Ilyenkor meg kell állni és behozni a kapcsolatba azokat az érzéseket, amelyek előtérbe kerülnek.

Megjegyzem, hogy a közös nyaralás sok konfliktust rejthet magában, ha arra gondolunk, hogy kiszakadunk a saját kis rutinunkból, a megszokott hétköznapokból és hirtelen a párommal találom magam 0-24 órában. A figyelmük a kapcsolatra és egymásra tevődik, amiben gyakran egy kényszert élnek meg és azt hogy nem tudnak mit kezdeni egymással.

Gyerekkel együtt vagy külön?

Ne gondolják, hogy a gyermekük először fogja megélni a szeparációt. Igen, a gyerek nélkül a nyaralás elszakadást jelent. De ez az elválás időszakos és visszafordítható. Önmagában az 1 hét külön szabadságolás nem traumatikus. A gyerekben is megvan az igény a külön tevékenységre, ahol az anya vagy az apa nem lehet jelen. Azaz a gyerek játszik és kezdi megélni, hogy egy különálló lény, aki független és kompetens akar lenni. Mindezt azért emelem ki, mert összhangban tud lenni a gyerek igénye a felnőtt igényével. Természetesen a gyereket fel kell készíteni arra, ha elmegyünk 2 napra vagy 1 hétre. Ahogy azt is elmagyarázzuk neki, hogy aznap mikor találkozunk, így a hosszabb időszakra is fel kell vázolni a gyermeknek. Ha sikerül a korának megfelelően átadni és megértetni, hogy mi fog történni, akkor csökken benne a bizonytalanság és az az érzés erősödik benne, hogy anya nem eltűnik, hanem biztonságban van. 

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
pszichoterapeuta
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

A világosbőrűeknek különösen oda kell figyelni!

2019. augusztus 14.

Van, akin egy sincs, van, akinek az egész testét beborítják ezek a különböző színű, felszínű és formájú jóindulatú elváltozások, az anyajegyek.

Az anyajegyek egy része már születésünkkor megtalálható rajtunk, de többségük később alakul ki. Vannak olyan betegségek is, amelyek pigmentált elváltozások megjelenésével járnak. Hogy milyen típusai vannak az anyajegyeknek, illetve mire kell figyelnünk azokkal kapcsolatban, dr. Tihanyi Lilla, a Budai Egészségközpont bőrgyógyász szakorvosa mondja el nekünk.

Az anyajegyek kialakulását a pigmenttermelő sejtek működési zavara okozhatja, amelyek általában a bőrtől eltérő színű, jóindulatú elváltozásokat eredményeznek. Az anyajegyeknek többféle osztályozása lehetséges. Eredetük szerint alapvetően két típusuk van: a veleszületett és a szerzett anyajegyek. Számukat részben genetikai tényezők, részben az elszenvedett UV sugárzás befolyásolja.

Ebből a szempontból a gyermekkori napégéseknek különösen nagy a jelentősége! Akin sok anyajegy található, annak célszerű fotón rögzíteni azt, hogy hol, hány darab és milyen pigmentszerkezetű az anyajegye. Ha bármilyen elváltozást vagy vérzést tapasztalunk, azonnal forduljunk szakorvoshoz. Felnőttkorban az évenkénti szűrővizsgálat akkor is javasolt, ha nincsen semmilyen panaszunk.

A veleszületett anyajegyek már születésünkkor megtalálhatók rajtunk, de legkésőbb egyéves korunkig kialakulnak. Ezek az elváltozások lehetnek kisméretűek, de egész nagyra, akár 20 cm nagyságúra is megnőhetnek.

A szerzett anyajegyek világos bőrszíntől kezdve egész sötétbarna színűek is lehetnek, általában kisméretűek, szabályosak és alakjuk jól körülhatárolható.

5 kérdés az antihisztaminok szedéséről

2019. augusztus 14.

Javában tart a pollenszezon, az allergiásoknál tüsszögés, orr- és szemviszketés, orrfolyás és orrdugulás jelentkezik. A tünetek enyhítésére több készítmény is létezik, nem mindegy azonban, hogy ezek közül ki melyiket szedi. Az antihisztaminokkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókról dr. Tárnok Ildikó tüdőgyógyász, allergológust, a Tüdőközpont orvosát kérdeztük.

Melyik antihisztamin jó a légúti allergiák kezelésére?
Az antihisztaminok lehetnek első, vagy második generációs készítmények. Légúti allergiák kezelésében a második generációs készítmények, ezeken belül is a korszerű, új típusú antihisztaminok váltak be leginkább. Ezek előnye, hogy nem korlátozzák a napi tevékenységeinket. Szedésük mellett ugyanis kevésbé jellemző az első generációsoknál  gyakran észlelt fáradtság, és álmosító mellékhatás is csak néhány készítmény esetében jelentkezik.

Milyen készítmények léteznek?
Az antihisztamin tartalmú készítmények több márkanév alatt kerülnek forgalomba. Azt azonban, hogy kinek melyik a jó választás, nem ez, hanem a hatóanyag tartalmuk és a tünetek döntik el. Tabletták, cseppek, szemcseppek, valamint orrspray és gél állnak rendelkezésre attól függően, hogy a beteg hány éves és milyen panaszai vannak.

Ha jobban vagyok, abbahagyhatom a szedését?

Ha pollenallergia miatt szedjük, akkor egész szezonban – az allergén növény pollenszórásának ideje alatt – alkalmazhatjuk a készítményeket. A legjobb eredményt is akkor tudjuk elérni, ha hosszú távon használjuk, nem csak magas pollenkoncentráció idején. Dr. Tárnok Ildikó hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek szedését akkor is a megadott módon javasolt folytatni, ha a beteg jobban érzi magát. Ha ilyenkor csökkenti a gyógyszerek adagját, a készítmények nem tudják megfelelően kifejteni a hatásukat.

Édes üdítők – felesleges kilók

2019. augusztus 13.


Az elmúlt két évtizedben a gyermekek között megduplázódott, míg a serdülők között megháromszorozódott a túlsúlyosak száma.


Két évvel ezelőtt végzett kiterjedt amerikai felmérés szerint a 12–19 éves serdülők között 15,9 százalék volt a kövérek aránya. Azaz minden hatodik serdülő elhízott, annak minden veszélyes következményével.

Jól tudjuk, hogy a kövér gyerekekből kövér felnőttek lesznek, akik között gyakrabban fordulnak elő szív- és érrendszeri, mozgásszervi, anyagcsere-betegségek (pl. cukorbetegség), máj- és vesekárosodás stb. És akkor még nem szóltam az elhízással járó lelki problémákról (gondoljunk csak azokra, akik egy életen át intenzíven fogyókúráznak, miközben egyre nő a testsúlyuk).

A kövérség betegség, és úgy tartják, hogy kialakulásában nagyon fontos szerepe van az örökletes tényezőknek. Azonban az ember génállománya (örökítőanyaga) nem változott meg néhány évtized alatt, mégis egyre gyakoribbá válik a kövérség. Ez is azt bizonyítja, hogy a környezeti tényezőknek (életmód, diéta) legalább akkora szerepe van az elhízásban, mint az örökleteseknek.

Mely változások miatt vált a kövérség népbetegséggé? A válasz nagyjából ismert. A testsúly akkor növekszik, ha megbomlik az energiafelvétel és -leadás közötti egyensúly, méghozzá az energiafelvétel javára. A fiatalok kevesebbet mozognak (kevesebb foci – több tévénézés, számítógépes játék); magas kalóriatartalmú ételeket, italokat fogyasztanak (zöldség-gyümölcs helyett sült krumplit, csipszet, hamburgert).

Az üdítők veszélye

A fiatalok táplálkozási szokásaiban az elmúlt évek egyik legjelentősebb változása az üdítőitalok hatalmas térhódítása. A különböző gyümölcsízű, szénsavas vagy szénsav nélküli üdítők, energiaitalok fogyasztása a fiatalok között egy évtized alatt megduplázódott. Az Egyesült Államokban a fiúk 74, a lányok 65 százaléka naponta rendszeresen iszik valamilyen üdítőt.

A tinédzser fiúk egyharmada több mint hat deci üdítőt fogyaszt naponta, s ez rengeteg felesleges cukrot és kalóriát jelent. A különböző gyors éttermekben, büfékben, mozikban is egyre gyakoribb a nagyobb, „extra” méretű üdítő, ami szintén a nagyobb fogyasztásra buzdít. Az üdítőt iszogató kamaszok egyébként sem spórolnak a lenyelt kalóriákkal, sőt inkább az a tapasztalat, hogy a kalóriadús, zsíros, cukros ételeket választják. Így nem csoda a súlygyarapodás.