A stressz káros hatása II. rész
Érdekességek2025. március 06.
A stressz folyamata
Ahhoz, hogy érthető legyen, hogyan vezethet a stressz csontritkuláshoz, először át kell tekinteni azt is, hogyan befolyásolja a stressz a szervezet működését. Az állatvilágban, de még a primitív emberi társadalmakban is az életben maradás feltétele az, hogy az egyén azonnal felismerje a veszélyt és eldöntse: küzd vagy menekül. Veszélyhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer azonnal adrenalint és mellékvesekéreg-hormonokat (kortizolt) mozgósít, s minden szerv működését a küzdés vagy a menekülés szolgálatába állítja.
Mi is játszódik le a szervezetben? A belső szervek működését a vegetatív idegrendszer irányítja. A vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus oldalból tevődik össze. A szimpatikus idegrendszer szakosodott a vészhelyzetek elhárítására, míg a paraszimpatikus elsősorban a táplálkozás, a regenerálódás szolgálatában áll. A „vészhelyzet” hatására a szimpatikus oldal aktiválódik, ennek hatására gyorsul a légzés, a szívműködés, emelkedik a vérnyomás, fokozódik az izomfeszülés. A szimpatikus idegrendszer „kihelyezett tagozata,” a mellékvesevelő nagy mennyiségű adrenalint termel, ami fokozza az izmok vérellátását, és biztosítja a megfelelő „üzemanyag-ellátásukat” is: a májban található raktárakból cukrot szabadít fel, növelve ezzel a vércukorszintet. Mindehhez a hormonrendszer megfelelő hátteret biztosít. Az agyalapi mirigy közbenjárására a mellékvesekéreg kortizolt termel, ami segíti és stabilizálja a szimpatikus hatásokat: részt vesz a vérnyomás emelésében, tovább növeli a vércukor szintjét, elősegíti a kalcium kiáramlását a csontokból – és ezzel segíti az izmok és idegek közötti kommunikációt és az izmok összehúzódását.
Mindezen hatások összességeként a szervezet készen áll a veszély elhárítására. Az érzékszervek kiélesednek, a gondolkodásunk tisztul, a reakciók gyorsulnak, az izmok erőtől duzzadnak, s elegendő cukor és oxigén áll rendelkezésre a hatékony, gyors, erőteljes működéshez. Minden az izomműködés – a menekülés vagy a küzdelem – szolgálatában áll.
Mindez roppant hasznos, sőt elengedhetetlen a nyúl számára, ha farkas elől menekül, a macskának, ha kutyával kerül szembe, két vetélkedő szarvasbika küzdelme esetén, sőt az ősembernek sem volt más választása, ha mamuttal találkozott, mint elfutni vagy harcba szállni vele. A mai stressz természete azonban nagymértékben változott. Ritkán kerül szembe az ember olyan szituációval, ahol a fizikai harc vagy a menekülés megoldást jelentene.
Ha a stresszhelyzetet testi reakció – küzdés vagy menekülés – követi, akkor a szervezet egyáltalán nem, vagy alig károsodik. Akkor sincs veszély, ha a harag, bosszúság, indulat csak átmeneti, könnyen lereagálható. Ha azonban az élettani válasznak – a társadalmi következmények miatt – nincs szabad tere, túl erős, túl tartós, vagy túl gyakran ismétlődik, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri.
Tartós stresszhatás esetén egy bizonyos ideig a szervezet képes alkalmazkodni a stresszhez, ez az alkalmazkodóképesség azonban véges, és túlzott igénybevétel, megterhelés esetén kimerül.
A stressz hatására kialakuló kortizoltúltermelésnek számos következménye lehet: magas vérnyomás, károsodhat az immunrendszer, fekélyek keletkezhetnek a gyomorban és a nyombélben. A tartós vércukorszint-emelkedés következtében kialakulhat a cukorbetegség. A kortizol csökkenti a bélből a kalciumfelszívódást, csökkenti a csontképzést és fokozza a csontbontást. A tartósan magas kortizoltermelés következtében tehát folyamatosan oldódik ki a kalcium a csontokból, megbomlik a csontépítő és -bontó folyamatok egyensúlya, mindez pedig nagymértékben elősegíti a csontritkulás kifejlődését.
Selye János, a világhírű magyar tudós írta le ezt a szindrómát, mely Általános Adaptációs Szindróma szerint az alkalmazkodásnak három egymástól elkülöníthető szakasza van. 1. Alarm reakció: a szervezetben a stresszorral való találkozás jellegzetes tünetei jelentkeznek. 2. Ellenállási szakasz: ha a stresszor folyamatos hatása mellett lehetséges az alkalmazkodás, akkor kifejlődhet a megfelelő ellenállás. Az alarm reakció jelei látszólag eltűnnek, és az ellenálló képesség a normális szint fölé emelkedik. 3. Kimerülési szakasz: az alkalmazkodási energia kimerül, ha a szervezetet túlságosan hosszú ideig túlságosan erős stresszor hatása éri (és/vagy ha a stresszorokkal szembeni cselekvés lehetetlen). Újra megjelennek az alarm reakció jelei, megnagyobbodnak és túlműködnek a mellékvesék, és túlságosan sok kortizolt termelnek. Ennek következtében különböző betegségek alakulhatnak ki, végül – segítség nélkül – akár halál is bekövetkezhet.
Mindehhez számos más tényező is hozzájárul. A felgyorsult és stresszhelyzetekkel telített világban az emberek egyrészt igyekeznek megfelelni a kihívásoknak, a teljesítménykényszernek, másrészt sokféle módon próbálják megoldani vagy legalább ellensúlyozni a stresszt. Ezek között az eszközök között pedig sok olyan is található, amelyek sokkal többet ártanak, mint használnak. Ide tartoznak a káros szenvedélyek: a koffein – aminek segítségével igyekeznek felpörgetni magukat, a nikotin – hiszen a dohányos stresszhelyzetben azonnal rágyújt, és az alkohol – amit sajnos sokan fogyasztanak a stressz vagy szorongás oldására. Ezek pedig tovább növelik a csontritkulás kockázatát.
A koffeintartalmú italok (kávé, tea, kóla) pedig fokozzák a kalcium kiválasztását a vizelettel, vagyis megnövelik a kalciumürítést. A nikotin csökkenti a kalciumbeépülést a csontokba, ezért a dohányosok csúcscsonttömege 5–10%-kal kisebb. Az alkohol pedig gátolja a D-vitamin aktivitását, ezáltal csökken a kalcium felszívódása és beépülése a csontokba.
Dr. Valló Ágnes
belgyógyász
forrás: Patika Magazin
