Az elmúlt 3 hónap komoly kihívás elé állította a szülőket azzal, hogy sok családban gyakorlatilag át kellett venniük a pedagógusok és az iskola szerepét. Felmérésünk azt mutatta, hogy a legtöbb helyen sajnos az iskola nem volt teljesen felkészülve a digitális oktatásra, így a tanár helyett leadhatta az anyagot a szülő (ha tudta), és a gyermeknek többnyire egyedül kellett megbirkózni a tanulással.
Mi ezzel a baj?
Ha a szülőnek volt/van is kellő ideje arra, hogy foglalkozzon a gyermekkel, ő maga nem pedagógus. Nem ismeri az oktatás alapjait, sokszor ő maga sem érti az anyagot, ráadásul esélyesen nincs semmilyen tapasztalata a tanításban.
Másrészt a pedagógus egy másik személy. Szülőként sokaknak gondot okoz az, hogy felvegyenek egy másik feladatkört, és a gyermek sem tanárként, hanem anyaként és apaként tekint rá.
Sajnos, a szülőkkel való beszélgetések azt mutatták, hogy az iskolák jó része nincs felkészülve (honnan is lehetne?) a digitális oktatásra:
- sokszor nem tudták kihasználni az online világ eszközeit,
- nem tudták videós vagy chates sem formában leadni az anyagot. Így jobb híján csak elküldték az elolvasandó – megtanulandó – részeket a könyvből és így vagy úgy számon kérték a diákokon.
Ez ugye azt hozta magával, hogy a szülőre hárult a feladat, hogy segítse a gyermeket a tanulásban.
Ez az otthontanulási, oktatási próbálkozás sok frusztrációt, veszekedést és egyéb problémákat hozott magával.
Mondhatjuk, hogy Nem baj, letudtuk, vége!, de sajnos több felől halljuk a híreket a járvány újabb hullámáról, így nem tudjuk teljesen megnyugtatni magunkat, hogy nem lesz többet „otthontanulás”.
Arról nem is beszélve, hogy ha vissza is térünk a szokott mederbe, számos gyermeknek van szüksége a „megszokott” iskolai rend mellett is segítségre az iskolán túl. Ezt pedig ki más, mint a szülő biztosítja számára?
Sajnos, azzal kell szembenéznünk, hogy a szülőnek szüksége van arra, hogy kicsit tanár is legyen. Méghozzá jó tanár. Tetszik, nem tetszik, hacsak nincs lehetőségünk arra, hogy gyermekünk mellé folyamatosan magántanárt fogadjunk fel, nekünk magunknak „ki kell képződnünk” pedagógussá.
Mit jelent ez?
Nyilván nem fogunk elvégezni egy több éves főiskolát, sőt, az nem is lenne megoldás, hiszen gyermekünknek most van szüksége segítségre, illetve a jövő tanévben, nem pedig évek múlva. Egy pedagógusi „gyorstalpalóra” van szüksége.
Nyilván ez nem fogja megadni neki azt a tudást, ami egy tanárnak van (közel sem), viszont olyan azonnal hasznosítható eszközöket ad neki, amellyel meg tudja könnyíteni a saját és gyermeke dolgát.
És van egy másik oldal is.
A gyermeknek is képesnek kell lennie egyre inkább arra, hogy önállóan tanuljon. Ez nem fog menni az egyik pillanatról a másikra, sőt, valószínűleg egyik hétről a másikra sem. Viszont elkerülhetetlenül el kell indulni ebbe az irányba. Ez elképesztően nagy hasznára lesz mind az iskolában, mind pedig később az életben és a munkahelyen.
Ha pedig mind a szülő, mind pedig a gyermek tisztában van a tanulás alapelveivel, az már nyerő helyzet!
forrás:
Harmonet.hu
