A varázsdió varázsereje
Érdekességek2017. július 19.
A Hamamelis Virginiana – varázsdió – összehúzó, vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő, érfalerősítő hatással rendelkezik.
A varázsdió cserje Északkelet-Amerikában elterjedt, Karolinában és Tennessee-ben a kereskedelem számára termesztik. Évelő, lombhullató növény, több, egy gyökérből eredő, csavarodó törzse hajlékony, szőrös ágakban végződik. Virágzásának ideje függ körülményeitől, de általában szeptembertől decemberig tart. Egy évvel később ugyanebben az időben terem a gyümölcse, amely szétpukkanva két fekete magját 6–8 m-re röpíti. Innen származik a csattanós mogyoró elnevezés. Köznapi nevei még varázsmogyoró, bűbájdió, téli virág, gyűrűfa.
Régen a növény ágait víz keresésére használták, ez is a varázserővel hozható kapcsolatba. A varázsdiót, mint gyógyszert nagyra értékelték az indiánok.
Sok törzs használta és dörzsölte főzetét vágásokra, horzsolásokra, fájó csuklóra, izmokra és hátra.
Korábban a varázsdióvíz a cserje vérzéscsillapító hatású tannintartalmú levelének és gallyának erős főzete volt.
A varázsdiót vérzés- és gyulladáscsökkentő szerként tartották nyilván. Levelét és kérgét kiütések és égések elleni gyógyszerek készítéséhez is használták. Külsőleg aranyér- és visszérbántalmak, gyulladt duzzanatok esetén használják. Belsőleg hasmenés és bélhurut ellen alkalmazható. Homeopátiában az aranyér és a különféle vérzések ellenszere.
A növény legnagyobb százalékban cserzőanyagot tartalmaz. Ez olyan növényi eredetű anyag, mely adsztringens, összehúzó hatása miatt csökkenti a kapillárisok és a sejtmembrán permeabilitását. Ezáltal lelohad a gyulladással együttjáró ödéma. Ezzel, valamint a vérbőséget csökkentő hatásával magyarázható a fájdalomcsillapító tulajdonsága. A baktériumok szaporodását is gátolja. Elősegíti a sebgyógyulást, mivel meggyorsul a hám regenerációja. Flavonoidtartalmánál fogva csökkenti az érfal áteresztőképességét és növeli a hajszálerek csökkent ellenállását.
A növény jelentőségét is igazolja, hogy az Európai Gyógyszerkönyvben hivatalos.
Gerőné Dr. Almási Judit
forrás: Patika Magazin
