Advent - az aktív elvonulás időszaka
Érdekességek2022. december 15.
Az adventi időszakkal összefüggésben általában az elvonulást, a várakozást, az aktív, külső tevékenységek háttérbe szorítását és az elmélkedések előtérbe helyezését szokás emlegetni. Mindez természetesen helytálló, hiszen a természet lecsendesedésével, elsötétedésével az embernek is ezt a kozmikus működést érdemes követnie.
Azonban arról kevesebb szó esik, hogy a láthatatlan oldalon éppen ilyenkor „zajlik” a cselekvés, hiszen a Nap egyre több időt tölt az alsó égbolton, amely a belső világunk szimbóluma. Ahol pedig a Nap van, ott megjelenik a cselekvés fontossága.
Ahogy kint, a látható világban a sötétség veszi át a főszerepet, bent, a lélek világában éppen fordítva történnek az események. A Nap a cselekvés, a cselekvő én szimbóluma. Világító jellegéből adódik ez a szerepe, hiszen akkor és ott tudunk ténylegesen cselekedni, amikor és ahol világos van.
Mit kell cselekednünk tehát advent időszakában?
A Nap bevilágít – vagyis advent idején ez az égitest a belső világosságot (felismeréseket, megértést) segíti, olyan dolgokra világít rá életünkkel, önmagunkkal kapcsolatban, amelyek eddig láthatatlanok, ismeretlenek voltak számunkra. Mivel a Nyilas időminőségében járunk, amely köztudottan a tanulás, a távlatok és a kitágulás jele, ezért ebből a szemszögből is vizsgáljuk meg a kérdést. Mit kell ilyenkor megtanulni? Mire kell a figyelmünket helyezni? Azokra a dolgokra, amelyeket eddig nem ismertünk, amelyek eddig távol álltak tőlünk, rejtve voltak előttünk, hiszen azáltal, hogy újabb dolgokat ismerünk meg önmagunkról vagy a világról, kitágulunk, növekedünk. Tehát ez az időszak a tanulásról szól, arról, hogy ismereteket szerezzünk belső működésünkről, lelkivilágunkról. Még akkor is erről szerzünk ismereteket, amikor látszólag tanulmányaink nincsenek összefüggésben a lélek világával. Miért? Azért, mert minden ismeretszerzési mód vagy terület által önmagunkról is megtudunk valamit (ha mást nem, akkor annyit, hogy az adott terület nem érdekel – de már ezzel is közelebb kerültünk saját lényegünkhöz).
Tipp: Tanulj olyat, ami nem érdekel, amit nem ismersz, ami nagyon távol áll a lelkedtől, és észreveszed, hogy olyan minőségeket, reakciókat, képességeket, szemléletet hoz ki belőled, amelyeket nem is sejtettél, hogy a részed! Többet tudsz meg önmagadról ezáltal, mint ha tudatosan a lelked mélyén keresgélnél.
A Nap szimbolikájához a szív, vagyis a melegség, szeretet és a központiság is hozzátartozik. Hol kell működtetni most a szeretetet? Mi kerüljön a középpontba? A lélek legmélye. Éppen ezért ebben az időszakban érdemes olyan dolgokkal foglalkoznunk – ha már az év nagy részében nem így teszünk –, amelyek nekünk fontosak (és nem a főnöknek), amelyek jó érzéssel töltenek el. Tegyük dolgainkat szívvel-lélekkel, nézzünk bele lelkünk mélyébe, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyekben szívesen mélyülünk el. Miért fontos ez? Mert karácsonykor a fény csak úgy tud megszületni, vagyis saját fényünk láthatóvá válni (mert ez tulajdonképpen erről szól), ha belül is fénnyel vagyunk telítődve. Fénnyel feltölteni pedig nem a 13. fizetésért való gürcölés fog.
Azáltal, hogy az énünkben lakozó minőségek kerülnek a középpontba, az is megvilágításra kerül, hogy mi nincs a központban, mi az, ami távol áll tőlünk. Azt könnyű szeretni és megérteni, amivel azonosulunk, ami az énünk része (akár egy nézetről, értékrendről, cselekedetekről, szokásról legyen szó), de mi a helyzet azzal, ami nem én vagyok, amivel nem azonosulok? Az adventi időszak feladata, hogy oda vigyük a fényünket (figyelmünket, megértésünket, szeretetünket), ahova eddig nem vittük. Lássuk meg a fényt abban, amiben eddig nem láttuk (például: vallási, politikai, erkölcsi kérdésekben távolodjunk el egy kicsit a sajátunktól, és lássuk meg a másik oldalon is az igazságot).
Az advent az adventus Dominit, vagyis az Úr, a fény eljövetelét megelőző, várakozó időszak. A fény azonban nem a tétlen várakozásból születik meg, hanem abból, hogy a mélyben, a láthatatlan oldalon valami kialakult, átalakult, kiforrt, megérett. Gondoljunk egy vállalkozásra, egy ötlet megvalósítására, egy művészi alkotásra stb. Mennyi idő (várakozás, kitartás) szükséges ahhoz, hogy valami a külvilágban fényként, Napként megjelenjen? Vagyis központba, köztudatba kerüljön, kiderüljön, hogy van-e értelme csinálni az adott dolgot vagy sem. A külvilágnak csak onnantól kezdve van tudomása valamiről, amikortól az láthatóvá válik, a megelőző folyamatokra nincs rálátása. A külső fénylést egy belső, a külvilág számára láthatatlan fénymunka előzi meg. A téli napfordulatkor derül ki az életképessége az adott dolognak. Ha a sötétben, a háttérben meghúzódva is fényt ültettünk alkotásainkba, akkor méltó arra, hogy előtérbe kerülve a külvilágot is beragyogja.
Ahogy minden héten eggyel több gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún, úgy növekedjen saját fényességünk is a tétlenségnek álcázott belső munkálkodás következtében.
forrás: Harmonet.hu
