Az a félelmetes elköteleződés
Érdekességek2018. november 13.
Elköteleződni. Vajon miért olyan félelmetes sok embernek ez a szó? Talán mert a "kötésre", "megkötésre" emlékeztet? Vagy arra, hogy az elköteleződés nem egyeztethető össze a szabadsággal? Vajon mitől félünk? Félünk e egyáltalán, vagy csak kifogásokat keresünk, mert nem tudunk dönteni? Az elköteleződés egyre gyakoribb témája a párkapcsolati problémáknak. Csak nem mindig úgy, ahogyan mi gondoljuk.
Kata régóta keresi az okát annak, hogy párja miért nem akarja feleségül venni. Imádják egymást, szinte minden téren tökéletes a harmónia köztük. Kedvese mégsem szeretné magát rászánni a végső lépésre.
Hasonló Kriszta problémája. Ők még csak találkozgatnak kedvesével, de a fiú nem vállalja fel a kapcsolatot. Kriszta már gyanakodni kezdett, hogy párja esetleg nős, és átveri őt. De nem. A fiú nőtlen, egyszerűen nem engedi be Krisztát teljesen az életébe. Mindketten ezerszer végiggondolták a dolgokat, de ésszerű magyarázatot nem találtak a férfiak viselkedésére.
Kata és Kriszta mindketten eljöttek egy családállításra, hogy végre fény derüljön arra, mi van problémájuk hátterében. Arra számítottak, meg fogják látni azt, mi tartja vissza párjukat az elköteleződéstől. Azonban a családállítás legnagyobb meglepetésükre nem azt mutatt, amire számítottak. Vagyis azt mutatta, hogy nem a fiúkkal van a baj, hanem saját magukkal.
Kata elmondása szerint még soha nem kötelezte el magát senki mellett. Volt néhány kapcsolata, de lélekben sosem tette le a voksot partnerei mellett. Általában ő lépett ki a kapcsolatokból. Kriszta egész életben arra vágyott, hogy férjhez menjen. Több komoly, sok évig tartó kapcsolat volt már a háta mögött, feleségül mégsem vette senki. Az együttélés remekül ment, de a házasság elől elmenekültek partnerei.
Mi a közös kettőjükben? Mindketten tudatalatt rettegtek az elköteleződéstől. Látszólag a partner volt, aki hátralépett, valójában az elutasítást mégis ők váltották ki a másikból.
Hiába szeretnénk valamit tudatosan, ha tudatalatt ellentétes mintát hordozunk. Mindkettőjük családjában gond volt az elköteleződés, vagy anyai vagy apai ágon. Ők pedig ezt a mintát ismételték, vagyis a lélekben ez a dinamika működött: „Ha te egyedül éltél, én sem kötelezem el magam”. Sajnos sokszor a fizikai valóság és a lélekben zajló folyamatok között ellentét van. Ezért szoktam gyakran azt mondani, hogy nem az érdekel, a kliens mit mond, hanem hogy mit látunk a családállítás közben, illetve mit cselekszik. Nagyon sokszor látjuk azt, hogy valakinek a szavai és cselekedetei között teljes ellentmondás van.
Miért félünk az elköteleződéstől? Legtöbbször szabadságunkat féltjük. Még ma is az a házasságmodell él, amiben ha a felek oltár elé állnak, akkor megszűnik a saját életük. Ennek nem kell így lennie. Egy házasságban is meg kellene hagynunk egymás szabadságát, hisz önálló személyiségek vagyunk, saját elképzelésekkel, vágyakkal. Mégis legtöbbször a nő az, aki úgymond feláldozza magát, lemond vágyairól, álmairól a férfi miatt. Nagyon sok házasság ezért megy tönkre, mert néhány év elteltével valaki rájön, hogy bebörtönözte saját magát.
Miért a partner lép hátra mégis, és nem az, aki valójában fél elköteleződni? Azért, mert a társ lelkileg érzi a visszautasítást. Bár tudatosan szeretnénk a házasságot, a kapcsolatot, tudatalatt, energetikailag mégis eltaszítjuk a másikat. Természetesen őt hibáztatjuk, pedig a megoldás bennünk van. Ugyanúgy, mint általában minden párkapcsolati probléma esetében. Nem a másikat kell „megjavítani”, magunkban kell megkeresni az okot. Társunk csak hűen tükrözi azt, ami bennünk még nincs a helyén.
forrás: Harmonet
