Az a híres régi kerékvágás
Érdekességek2022. április 30.
A régi kerékvágás a kitaposott út, ahol a kocsi szabályosan, erőlködés nélkül haladhat előre. Kíméletes a maga módján, nehogy új és járatlan utakon kelljen haladnia. A kitaposott út a biztos ismertbe vezet, és ez biztonságot nyújt az úton levőnek.
Az a híres „régi kerékvágás” időszerű kifejezéssel élve, átültetve az élethelyzetünkre, maga a komfortzóna. Ismerjük, a határain belül jól elvagyunk, még akkor is, ha adott esetben szenvedünk – bár nyilvánvaló, hogy valamin, valamiken változtatnunk kellene.
A komfortzóna sajátja, hogy mindenből a lehető legkényelmesebbet nyújtja. Innen a neve is. Telis-tele van sablonokkal, azonnal bevethető sztereotípiákkal, előítéletekkel.
A kényelem nagy úr, de van nála nagyobb úr is, mégpedig a fejlődés, az evolúció megállíthatatlan szükségszerűsége. A régi kerékvágás marad a régi, ahol minden mozdulatlan, esély sincs hát a fejlődésre.
Egy pillanat műve, és az élet hozhat olyan eseményeket, helyzeteket, amik egész egyszerűen lehetetlenné teszik a komfortzónánkon belül maradást. Felborul a napirend, a biztosnak hitt egy csapásra megszűnik, és ha megbillen az első dominó, sorra dől a többi is…
Mindannyiunknak volt és van ilyesmiben része. Kihúzzák a lábunk alól a talajt, és az eredmény szempontjából tökéletesen mindegy, hogy ki vagy mi okozta ezt. Nem marad más hátra, mint körülnézni a saját házunk táján, kikukucskálni a komfortzónán, mit tehetünk mi magunk azért, hogy a helyzetünk változzon, legalább elfogadhatóvá váljon, és békével viseljük a látszólagos kiszolgáltatottságot, a megoldhatatlannak hitt helyzetünket.
Minden könnyebb, ha igyekszünk magunkat a jelenben tartani. Most vagyunk képesek változni, és éppen most nem arra kell koncentrálnunk, hogy mi lesz. Ha a jövőben vagyunk, sorozatos csalódásnak tesszük ki magunkat – hiába. Az időnket használhatjuk arra, hogy arra figyeljünk, ami éppen most van. Amennyiben esetleg ebben a pillanatban nem áll a rendelkezésünkre az a forrás, amivel eddig számoltunk, ez a helyzet bármelyik pillanatban, már most (nem majd a jövőben, nem „majd ha vége lesz” és nem valamikor) változhat. Az aggodalmaink, a félelmeink nem szolgálnak semmire. Ráadásul arra hangolnak, amit nem szeretnénk bevonzani az életünkbe. Annyira el vagyunk foglalva a negativitásunkkal, hogy még véletlenül sem vesszük észre az adódó lehetőségeket.
Megkönnyíti a jelenlétet, ha számba vesszük mindazt, amiért hálát adhatunk – van bőségesen. Elég magunkban folytonosan azt ismételni: köszönöm, köszönöm, köszönöm. Nem szükséges átérezni, csak mantrázni. Ez automatikusan emeli a rezgésünket, és békét ad. Érdemes máris kipróbálni.
Ugyancsak nem szolgál semmire, ha azzal foglakozunk, hogy rajtunk kívül ki felel a sorsunkért, az életünk eseményeiért; ellenben annál inkább a javunkat szolgálja, ha segítünk saját magunkon, és hozunk néhány olyan döntést, ami alapvető változást hozhat. Például számba vehetjük, hogy vajon a helyünkön vagyunk-e, vajon hasznos-e a munkánk mások számára, okoz-e örömet nekünk, úgy érezzük-e, hogy erre születtünk.
Változtathatunk a kapcsolatainkon, a kommunikációnkon, a szokásainkon. Nem baj, egyenesen üdítő, ha megpróbálunk a kreativitásunkra hagyatkozni, merünk a régi kerékvágás helyett valami mást próbálni, hátha könnyebben célhoz érünk, és akár még újjá is születhetünk.
Kerüljünk közelebb a testünk igényeihez, hallgassunk rá, hallgassuk meg, mire van szüksége. Vajon azt adjuk-e neki? Vajon a táplálkozásunk, a mozgásunk, a vele való kapcsolatunk ínyére van-e? Minden él, és igen, képesek vagyunk minden sejttel és molekulával kommunikálni. Csak éppen nem vált szokásunkká, nem tanították meg az iskolában – de ettől még rendelkezésünkre áll a spiritualitás gazdag tárháza!
Nem érdemes hinni az elménknek, mert becsap. Jobb észrevenni, hogy most valami egészen más történik a világban, mint korábban bármikor. Már most lehet csatornát váltani, és a lehető legnagyobb bedobással a spiritualitásra hangolni. Ezt ugyanis – hála Istennek! – már nem lehet megúszni.
Kép forrása: unsplash.com
forrás: Harmonet.hu
