Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Az élet a komfortzónán kívül kezdődik

Érdekességek2023. október 10.

Mi is az a komfortzóna? Miért kellene kilépni belőle? Mi tart minket a megszokott, biztonságosnak hitt komfort területen belül? Miért olyan nehéz kilépni a biztonságos zónából? A megszokott berögződések sokszor olyan erősen tartanak minket fogva, hogy képtelenek vagyunk egy apró újdonságot is izgalmas lelkesedéssel fogadni, és lépni egyet kifelé.  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Ennek egyik oka a félelem, aztán ott a kishitűség, és a lustaság. Tanult és elhitt hitrendszerek, programok, melyek képesek évtizedekig fogva tartani minket. Elég csak annyi, ha csak arra gondolsz, hogy ez Neked, hogy is sikerülne? Elég annyi, ha elhitted a szüleidnek, hogy az élet nehéz, és küzdelmes. Elég annyi, ha elhitted, hogy Te nem vagy elég jó. Én mégis mindig arra biztatok mindenkit, hogy legyen bátor és lépjen olyan területekre is, amelyekre eddig nem mert.

Miért zárjuk be magunkat egy biztonságosnak hitt kalitkába?

Amikor megérkezünk ide ebbe az életbe, erre a Földre a kiválasztott családhoz, akkor még szinte tisztán tudjuk, hogy miért érkeztünk ide. Minden erőnk, képességünk birtokában vagyunk ahhoz, hogy a vállalt feladatokat teljesíteni tudjuk. Mégis mire óvodába, iskolába kerülünk, már alig marad abból a tisztaságból, abból a tiszta minőségből, amivel nekivágtunk ennek az útnak.

Hogy mi történik pár év alatt?

Nem véletlen alapon választunk családot, nem véletlenül kerülünk abba a DNS mintába, amiben vagyunk. Csak ezek a szülők, testvérek, ősök tudnak segíteni minket abban, hogy megtanuljunk mindent, amiért ide születtünk.

Az ember gyerek abban a pillanatban kiszolgáltatottá válik, amikor megszületik. Hiszen legalább 1 teljes évig, de inkább hosszabb ideig rá van utalva az Édesanyára, és a család többi tagjára. Minden mintát, amit ők hordoznak, és ami a DNS-ben fut, el kezdi megtanulni, aktiválni.

Az emberi működés alapvetően a félelmekbe van kódolva. Hiszen amikor csecsemőkorból cseperedni kezdünk, akkor ez az időszak arról szól, hogy mit nem szabad tenni. Amikor egy pici baba felfedezi a világot, akkor azt már nem tudja szabadon megtenni, mert ott állnak körülötte és folyamatosan óvatosságra intik. Millió „veszély” fenyegeti, de ez őt cseppet sem zavarná.  Valószínűleg hamar rájönnénk mindenre magunktól is, attól kezdve, hogy az étel forró, és télen hideg van. Mégis irányított tanulást kapunk. Ez az irányított tanulás persze mindenkinél más és más mélységeket ér el.


Tulajdonképpen nagyon tudatosnak kellene lenni ahhoz, hogy a babák a legkevesebb lelki sérülésekkel, kiegyensúlyozottan, harmóniában növekedjenek.

Ám minden gyakorló szülő tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Mire elérjük az iskolás kort, már nyoma sincs annak a tiszta lapnak, amivel megérkeztünk. Addigra már rátanultunk sok programra, hitrendszerre, amiket Anyától és Apától örököltünk, tanultunk. A szülők által megformált szabályok szerint élünk, és az ovi és iskola is éppen elég korlátot rak körénk.

Miért tanulunk rá ezekre a leginkább?

Mert a születésünk pillanatától a szeretet energiára vágyunk. Már pár hónapos babaként is hamar megérezzük, hogyan tudjuk örömtelivé tenni a számunkra legfontosabb szereplőket, a szülőket, és el kezdjük alakítani a viselkedésünket hozzájuk.

Mert amikor Anya és Apa boldog, akkor mindenki boldog. Ugye?

Elkezdünk úgy viselkedni, hogy Anyát minél többször boldognak lássuk, és persze Apát is. Egy idő után, viszonylag hamar megérezzük, hogy ez mégsem annyira jó nekünk. Pusztán csak azért, mert DNS ide vagy oda, de mégis valami más is van bennünk. De ekkorra már oda a belső hit, hiszen nélkülük hol lennénk? Ki gondoskodna rólunk? Tehát hosszú évtizedekig élünk a megtanult szabályok és korlátok között, és közben eltemetjük magunkban a lángot, a tüzet, a hitet, az erőt, és az álmokat.

Ám egyszer csak valaki megszólal belül és piszkálni kezd, és arra ösztökél, hogy ébredj már fel! Ez mindenkivel megtörténik, sokszor többször is, hiszen a bátorság, mint az élet nevű játék egyik kulcs fontosságú kelléke, már jó régen elveszett, elbújt.

De fontos, hogy figyeljünk erre a hangra ott bent, mert ő a startgomb ahhoz, hogy elinduljunk visszafelé a belső forrásunkhoz, és akarjunk újra emlékezni a gyerekkori tiszta lapra, az álmokra, amik egészen tisztán bennünk voltak a gyermeki éveinkben. És ekkor indul a komfortzónát átlépő játék…

Ekkor válik érdekessé igazán, és persze kell hozzá bátorság, és elszántság, de játszani jó. Nem a Hold felfedezésével kell kezdeni, lehet lépésről lépésre is kis dolgokkal kezdeni, és lépésről lépésre megerősödni. Újra megérezni a bátorság erejét, és kinyitni a szűkre zárt világot, és csak hagyni a történéseket.

A theta munka során a szülői hitrendszerekkel dolgozunk a legtöbbet. A működésünk 90%-át a tudattalanban futó programok határozzák meg és csak 10 % tudatos. A theta a leghatékonyabb technika ahhoz, hogy azokat a programokat lecseréljük, amelyek bezárnak minket. A felismerése annak, hogy mik azok a minták, amelyek igazából Anya vagy Apa mintái, már segít. A felismerés, és megértés az első lépés, hogy kilépj abból a kalitkából, amibe zártad magad.

Számomra az élet egy kalandokkal teli játék, és már jó úgy játszani, ahogy én szeretném.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.