Az ovisok és a szerelem
Érdekességek2018. április 12.
Gyakran a szülők rémülten futnak szakemberhez, mert nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor gyermekük egyik délután hazajön az oviból, majd kissé zavartan azt mondja, hogy anya, „szerelmes vagyok” vagy, hogy „Marci a férjem lesz.”
A rémület nem jogos, ne pánikoljunk! Sőt igyekezzünk a gyermekünket támogatni, hiszen számukra ez örömteli élmény! Ha megértjük és tisztába vagyunk azzal, hogy mi történik ebben a 3-6 éves korban, akkor oldódik az a feszültség, ami belőlünk származik. Alapvetően minden, amiben ott rejlik a szexualitás, zavart okoz, de ne felejtsük, hogy nem egy óvodás gyermekben. Ez annyit jelent, hogy az ő számára „járni valakivel, papás-mamást játszani”, ezen és hasonló szituáció magja nem a szexuális örömszerzés, nincs átitatva szexualitással. Tehát két ovis gyermek egymáshoz való közeledése, még ha „el is csattan egy puszi”, akkor sem úgy értelmezendő, ahogy egy felnőtt kapcsolatban.
A gyermek nem tudja kódolni, nem képes értelmezni a szülő félelmeit ezzel kapcsolatban, így a szülő riadalma inkább zavart tud okozni a gyermekben, aki értetlenül fogja tovább bombázni kellemetlen, szexuális tartalmú kérdésekkel a szülőt. Tudatosítsuk, hogy a gyermek úgymond más nyelven beszél, mást jelent számára a fizikai közelség, vagyis a szexualitásnak nincs még jelentése. Két gyermek szerelmi közeledése természetes, ami a gyermek érzelmi fejlődését szolgálja. Így próbálják kimutatni, hogy ki iránt éreznek mélyebb érzéseket. A szerelmük célpontja változó, lehet az óvó néni, ha fiúról van szó, egyik ellentétes nemű szülő is akár, bár leginkább egyik társuk képes szerelmet indukálni.
„Papás-mamás játék”
Ahogy korábban említettem az óvodáskori erős érzelmi vonzódás bármilyen furcsa is, de normális. Ebben a korban szembesülnek azzal, hogy a fiúk lába között más van, mint a lányok lába között. Mindez arra sarkalja őket, hogy fedezzék fel a különbséget és határolják el egymást fogalmi szinten – miszerint vannak a lányok és vannak a fiúk. A felfedezés egyik jele, amikor levetkőztetik egymást és papás-mamást játszanak, de nagyon gyakori az orvos-beteg szerepjáték is, ilyenkor egymás testét érintik, hangsúlyozom újra, hogy szexuális késztetés nélkül.
De akkor mit szolgál?
Egyrészt a kíváncsiság hajtja őket, amit nem szabad gátolni, másrészt ezek a játékok elősegítik annak a tudását, ami előszobája azon készségeknek, melyek szerepet játszanak, majd az írás olvasás megtanulásában. Meg tudja nevezni testrészeit, el tudja különíteni önmagát a másik nemtől és nem utolsó sorban képes nyitni a másik nem felé, azáltal, hogy kirepül otthonról. Ha a szülő azt veszi észre, hogy a gyermeke figyeli a társa „pisilőjét” a wc-ben, ne hozza őt kellemetlen helyzetbe, távol kell tartani a bűntudatkeltés csíráját is. Az viszont alapszabály, amit tanítani kell otthon is és az óvodában az óvó néninek is, miszerint senkit nem lehet levetkőztetni, senkit nem lehet megvizsgálni az akarata ellenére, vagyis az alsónemű alá sem nyúlhat, ha a másik gyerek ezt nem engedi. A másik alapszabály, hogy le kell tiltani a szülő nemi szervének a fogdosását, ott is érvényesíteni kell azt az elvet, hogy fehérnemű alá nem nyúlunk, a szülőnek minden esetben ki kell fejeznie az ellenállását. Idővel megszilárdul automatikusan az, hogy a másik nemet tisztelni kell és határt szabni a játéknak. Ez annyit jelent, hogy megszűnik a papás-mamás játék, tiltás nélkül is: önmaguk korlátozzák és akarják eltakarni a nemi szervüket.
Kínos kérdések
Ebben az időszakban a gyermek meglepő módon lazán és nyitott módon viszonyul minden olyan kérdéshez, amire mi felnőttek elpirulnánk. Sok esetben a szülő bizonytalan, hogy mit mondjon arra, amikor megkérdezi, hogy hogyan születik a gyermek, vagy miért van Marcinak „fütyije”? A szülő nem úgy segíti elő a gyermek szexuális és érzelmi fejlődését, ha belebonyolódik a fogamzásgátlás és a vaginális szex rejtelmeibe -, de persze az sem járható út, mintha meg se hallanánk. Nem megterhelő módon a gyermek nyelvezetén kell elmagyarázni és választ adni a feltett kérdésere. Akár így: ha egy fiú és egy lány szeretik egymást akkor egy idő után a gyerek kibújik és már nem bent az anya pocakjában, hanem kint fejlődik tovább… A gyermek általában megelégszik a kapott információval, elkezdi értelmezni, megérteni, s majd ha szükségesnek tartja, feltesz újabb kérdéseket. Legyünk nyitottak és odafordulók a kíváncsi, ám arcpirító kérdésekre.
Mit tehet a szülő?
Nem kétség, a szülő feladata a támogatás, biztatni kell az ovisok bontakozó szerelmét. Gyorsan megjegyzem, hogy a gyermek leleplezi a szülőt, ha azt érzi, hogy nem valós a szülő támogatása. Ha a szülő szorong a helyzetből fakadóan , akkor a gyerek ezt azonnal érzékeli, de ha a szülő gúnyos és nem veszi komolyan, amit a gyerek mond, azt is detektálják. A szerelem és a barátság még összemosódik, de jó lehetőség, hogy az egymás iránti kötődés, a társak iránti vágy és annak az értéke megszilárduljon.
A szülő őszinte érdeklődéssel kapcsolódjon be a gyermeke beszámolóiba, kérdezzen és együtt izguljon, együtt örüljön gyermekével. Mindezzel a szülő a gyermek érzelmi fejlődését erősíti, hiszen a gyermekben lévő érzések az ilyen beszélgetések során felszínre kerülnek és verbalizálja azokat. És ezen felül a szexuális fejlődése is nagyot ugrik előre, ami meghatározza majd a később a másokhoz való viszonyát. Mivel az ovis szerelem igen rövid életűek, a szülőnek abban is támaszt kell nyújtania, hogy a gyermeke feldolgozza a szakítást, ne felejtsük, hogy ez számukra ugyanolyan veszteségélmény, mint egy felnőtt számára.
Amikor szükséges a beavatkozás…
A beavatkozás azonnali módon a szülő és az óvó néni által valósulhat meg. A kontroll az ő kezükben van, amivel élni is kell. A korábban említett érzelmi és szexuális fejlődés nem egyik napról a másikra alakul ki, mondhatni, hogy az ovis szerelem ennek egy gyakori jele, vagyis mindez egy folyamat. Ha a folyamatban megjelenik elakadás, vagy túlzó reakció a gyermek részéről, akkor szakembert kell, kötelező bevonni. A pszichológus feladta, hogy feloldja és megfejtse az átlagtól eltérő viselkedés mögött meghúzódó szorongást. Pszichoterápia segítségével oldódik a gyermek belső feszültsége, így vissza lehet terelni majd abba a mederbe, ami a zökkenőmentes fejlődését szolgálja.
Ekkor kell azonnal közbelépni:
- A gyermek valódi közösüléssel próbálkozik
- Ha megjelenik az erőszak, akár úgy is, hogy a másik akarata ellenére történik bármilyen játék
- A gyermek nem viseli el magán az alsóneműt
- Állandóan mutogatja a nemi szervét és mást ezzel zaklat
- A szülő nemi szervét érinti vagy szájba veszi
- Ha a gyermek valamilyen oknál fogva pornót lát
- Szükséges a beavatkozás akkor is, ha nagy szégyen övezi saját nemi szervével való érintkezést
- Mindennapossá válik a maszturbáció imitálása
Makai Gábor
pszichológus
forrás: Bébik.hu
