Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Azt a fukar mindenit! Segítség, zsugori vagyok!

Érdekességek2023. szeptember 09.

Zsugori, fukar, fogához veri a garast, vagy csak éppen két fillérért a kecskét is...! Megannyi mondás arra, ha valaki számára túl fontosak az anyagi javak. S milyen rossz annak az embernek, aki ezt a kritikát az arcába kapja valamelyik barátjától. Ha egyáltalán a fukarnak még maradnak őszinte barátai, akik megmondják neki...  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A jelenség
Egy könyvárverésen járok. Idős ember érkezik, egy körülbelül 1968-as eredetű, a füleinél cukorspárgával már többször is javított, nem kissé elzsírosodott koszbarna PVC szatyorral. Mackónadrág van rajta, a klasszikus „öregszag” mellett egy erős dohánybűz keveredik. Ahogy ettől a gyomrom. Nem igazán kellemes mellette ülni. Ha az aulában kért volna egy százast kávéra, biztos adok neki. Aztán egy helytörténeti könyv ritkaság következik, a bácsika tartja a tétet. A végén, mikor fizetünk, a mocskos mackónacija zsebébe nyúl, egy köteg húszezresből leszámol több mint félmillát, majd a mesebeli könyvritkaságot a rémes szatyorba csúsztatja. „Megvan végre az első kiadás is” – motyogja, leginkább magának. Más társasága vélhetően rég nincs. (Vagyis a példányból már van odahaza, csak nem az első kiadásból!) És a tragikus lukas zoknijában, késő őszi idő ellenére alföldi papucsban kislattyog a teremből. Ő a fukar archetípusa. Kissé Dickens-i figura. Jellemzője, hogy egyetlen szeretetreméltó dolog van benne: az örökség, amit maga után hagy!

Zsugoriság – ha magadra ismersz!
Zsugori vagy? Sokan ezt mondják? Válaszolj őszintén! Mikor hívtad meg a legjobb barátnődet egy kávéra vagy teára? Akár csak a sarki talponállóba? Ahol te álltad a cehhet? Nem! Ne alkudozz, ha te főzted odahaza, olcsó zacskós teából vagy leértékelt kávéból, az nem számít meghívásnak! Sőt! Tovább megyek – van még legjobb barátod/barátnőd? Vagy csak gyűjtőtársak vannak? Esetleg mások az IQ klubban, az ásvány-bélyeg, vagy informatika szakkörön? A kapcsolataid jórészét kizárólag efféle témában, az interneten intézed? Nos, rossz hírem van: zsugori vagy!

A fukarság háttere: Aki fukar, elsősorban önmagát nem meri adni, kiadni, vagy átadni, ha úgy tetszik. Ezt vetíti át az anyagi javakra – ezért tárgyakat ad vagy már az sem, hiszen a többiek nem érdemlik meg. (Nem érdemlik meg őt!)



Önfelismerő teszt fukaroknak – ha az alábbi állítások többségére igennel felelsz, akkor nem csupán helyes takarékoskodásról, hanem kóros fukarságról van szó!

  1. Nehezen adsz ki pénzt – már-már vadászol az ingyenes dolgokra, amelyekben végül aztán sokszor csalódsz.
  2. Ha végre valamire pénzt adsz ki, vagy a legolcsóbbat veszed, amit csak kapni lehet, vagy a leghosszabb garanciával a legdrágábbat, amitől aztán azt várod, hogy halálodig kitartson.
  3. Gyűjtesz valamit, amire nem sajnálod a pénzt, vagy az időt. (Lehet, hogy tudást gyűjtesz, például diplomákat – az is gyűjtés!) A hobbi lehet költséges, vagy helyigényes is.
  4. Nem hívsz meg másokat magadhoz, vagy presszóban-étteremben erre-arra.
  5. Nem, vagy nehezen vásárolsz ajándékot, inkább készítesz valami jelentőségteljes apróságot, vagy vándoroltatod a hozzád befutó tárgyakat.
  6. Mély késztetésed van arra, hogy a dolgokat ára/haszna oldalról vizsgáld.
  7. Gyermekkorodban gyakran érezted úgy, hogy nem jut elegendő valamiből. (Lehet, hogy tényleg nem jutott, vagy csak te érezted úgy.)
  8. Az olcsóbbikat választod. Ha másvalakinek lesz, akkor pláne!
  9. Tele van a kamra valamiféle „gazdaságos” csomagolású dologgal, tartós élelmiszerrel.
  10. Törzsvendég vagy a turikban, ott is a leárazott polcot nézed! (Majd én megvarrom!)
  11. Nehezen válsz meg a régi tárgyaktól, mint mobiltelefon, laptop, vagy akár egy régi, kényelmes táska, vagy cipő.
  12. A szükséges kiadásokat is többször meggondolod, forintra pontosan tudod, mennyibe kerül egy köbméter gáz, vagy a mobilod percdíja, vagy a zsemle a sarki boltban.
  13. Vagy mindig van megtakarított pénzed (esetleg többféle biztosításod), vagy mindig éppen akkor történik veled valami, amikor beérkezik hozzád egy nagyobb összeg, ami aztán szépen ugyanazon a rémes anyagi szinten tart.
  14. Étterembe is szendvicset viszel, csak hogy ne kelljen költened.

Szabadulj meg a kóros spórolástól!
Beszélj róla! A kóros spórolás az önsorsrontás sajátos formája, melyben nagyon sok ember szenved. Egy különleges életválság, mely nem is olyan hosszútávon egzisztenciális krízishez vezet, hiszen az illető képtelen lesz saját magát értékén kezelni. Másfelől szociális elszigetelődéshez vezet, melyben kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy igazolja antiszociális magatartását: nekik sincs szükségük rám, nekem sincs rájuk. „A barátságok túl sokba kerülnek, pláne, ha vendégséggel járnak!” A túlzásba vitt spórolás nem vonatkozik azokra az élethelyzetekre, amiket a legtöbb ember átél – amikor össze kell húzni a nadrágszíjat. Akkor kell vele mélyebb szinten foglalkozni, ha egész életünket áthatja az önértékelés krízise és a pénzügyek, anyagi javak túlértékelésének problémaköre.

Játékos terápia – kipróbálásra!
Cseréljük ki a negatív állításokat! Az alábbiakhoz hasonlóan érjük tetten cselekedeteinkben a kicsinyességet, és helyettesítsük más kifejezésekkel, építsünk az életünkbe olyan programokat, amelyek szociális kapcsolatainkat helyre teszik.

Példák: Ez a csoki túl drága, nem vehetem meg magamnak. Helyette: A kedvenc csokimat veszem meg – legfeljebb kevesebbszer eszem csokit, az úgy is egészséges!

Ne a gyorsétteremben találkozzunk, nem adok ki annyit egy pocsék szendvicsre! – helyette: Találkozzunk inkább egy egészséges étteremben, ahol egészségesebben és olcsóbban jóllakunk! Meghívlak!

A gyakorlás nem lesz egyszerű, de hosszabb távon meghozza gyümölcsét. Aki nem tud kiszabadulni a csapdából, érdemes kineziológushoz vagy pszichológushoz fordulnia.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

A harmonikus kapcsolat 7 alapköve

2024. június 03.

Rendszerint párkapcsolati válságokról, válásokról, kapcsolaton belüli problémákról olvashatunk. Kevés szó esik azonban jól működő együttélésekről, harmóniában élő párokról. Azt mondják, a boldogság unalmas, és a drámákról szeretnek olvasni az emberek. Igen, ebben van valami...  

Szemléletváltásunk egyik apró lépcsőjeként érdemes minél több jó dologról, követendő példákról is tudnunk, amik inspirálnak, bátorítanak bennünket, megőrzik a hitünket, reményünket abban, hogy igenis létezik jó kapcsolat. Már az elején elárulom a jó hírt: igen, létezik örömteli, hosszantartó, szeretteljes párkapcsolat.

A kevésbé kényelmes hír azonban az, hogy mindez nem hullik az ölünkbe csak úgy. Még ha sikerül is egy csodás találkozásnak kapcsolattá fejlődnie, azt bizony meg is kell tudni tartani, tenni kell érte.

Ismerős-e az a szó: játszmázás?
Azt jelenti, hogy különféle energetikai pingpongmeccseket játszunk egy másik emberrel (legyen az párkapcsolat vagy egyéb ismeretség) azért, hogy igazolást nyerjünk saját tetteinkre, elvárásainkra, ezáltal – rövid időre – energiát nyerünk.

Na ez az, amit elsőnek el kell hagyni!!
Energiát (jó érzést, kellemes állapotot, kiegyensúlyozottságot) csakis magunk tudunk megteremteni önmagunk számára. Amennyiben egy másik ember figyelméért harcolunk akár tudattalanul, akár tudatosan, abból csak morzsák érkezhetnek és nem hoznak tartós örömöt.

Egy jó kapcsolathoz egyetlen, legfontosabb dolgot tehetsz: kerülj harmóniába önmagaddal. Amennyiben egyedül jól megvagy, elégedettségben tudsz élni, úgy egy párkapcsolatban is meg tudod ezt tenni. Egy másik embert magunk mellé engedni mindenképp egy érdekes és kihívásokkal teli élmény. Akkor tud két ember közös térben békében létezni, ha a szeretet és az elfogadás, a nyitottság adott mindkettejükben egyaránt.

A hétköznapok rutinosak, néha unalmasnak tűnhetnek. Munkába járás, házimunkák, kötelező elintéznivalók szürkíthetik az együttlétet. Azonban apróságokkal megőrizhető a szeretet folyamatos jelenléte. Az alábbi pár példa mindkét félre érvényes, egy kapcsolatban mindig kettőn áll a vásár. Tedd meg a magad részét, mutass jó példát!

Tavaszi megújulás – a lelkünkben is

2024. június 03.



A tavasz nagyon sok kultúrában, néphagyományban a megújulás és a termékenység ünnepe. De hogyan tudunk megújulni lelkileg?

Május az a hónap, amikor már fél lábbal talán a nyárban vagyunk. A napozás, a hűsítő strandolás és a közös vakáció ideje már nagyon közel van. Bár jóleső elringatni magunkat akár a nehezebb napokon a nyár ígéretével, érdemes lehet a késő tavaszt is értékelni. Ugyanis, mint minden évszak és minden ünnep, a május is tartogat számunkra olyan hagyományokat, melyek megélése – a nekünk és a családunk számára szabott módon – növelheti lelki jóllétünket. A tavasz nagyon sok kultúrában, néphagyományban a megújulás és a termékenység ünnepe. Így van ez a magyar népi szokások szerint is, amikor is május havában májusfát állítottak. A színes szalagokkal díszített fa, zöld ág hivatott szimbolizálni a természet megújulását. Ennek a szokásnak manapság már kevesen áldoznak, és sokak számára inkább a pünkösd keresztény ünnepéről szól a május. Bármit és bárhogy is ünneplünk, tavasz alkalmával érdemes lehet átgondolni, hogy mi hogyan tudunk megújulni lelkileg.

Májusfa „hálaszalagokkal”

Az egyik gyakorlat, ill. szemlélet, ami sokaknak ad erőt, „löketet”, amikor meg szeretnének újulni, az a hála. Képzeljük el, hogy felállítjuk a 2024-es évünk májusfáját, ami mindenféle színes szalaggal van ékesítve. Minden szalag egy olyan dolgot képvisel, amiért hálásak vagyunk. Mi szerepelne a szalagokon? Esetleg az, hogy idén is együtt tudjuk ünnepelni a pünkösdöt a szeretteinkkel? Netán az, hogy még mindig elég egészségesek és erősek vagyunk ahhoz, hogy a szívünknek kedves kertet megmunkáljuk? Esetleg az olyan dolgokért, hogy a szomszédjainkkal barátságos viszonyt ápolunk? Érdemes időnként elgondolkodni azon, hogy mit aggatnánk a „hálafánkra”.

Legyenek céljaink!

A másik dolog, ami fiatalos lendületet adhat nekünk akkor is, ha már kevésbé vagyunk fiatalok, az az új célok állítása az életünkben. Bizony, akár harminc- vagy hetvenévesek vagyunk, fontos, hogy tűzzünk ki magunk számára célokat. Ez segíthet keretezni a napjainkat akkor is, ha esetleg már nem dolgozunk. Céljaink elérésétől pedig büszkének, élettel telinek tudjuk érezni magunkat. Ezek lehetnek apró célok is. Például, hogy szeretnénk kipróbálni egy új süteményreceptet, mert évek óta ugyanazokat készítjük. Vagy, hogy ültetnénk egy új féle növényt a kiskertünkbe. Esetleg most már tényleg szeretnénk elvinni a kisunokánkat egy olyan helyre, ahol még nem jártunk közösen. Vagy el szeretnénk kezdeni papírra vetni olyan családi történetet, amire már csak mi emlékezünk. A lényeg, hogy a céljaink elérése felé vezető út élvezetes legyen számunkra.

Honnan tudom, hogy ki szeret igazán? – Bajban ismerszik meg az igazi barát…

2024. június 02.

…és örömben! Mert van egy olyan mondás, miszerint barátot, ellenséget örömben-bánatban, testvért örökség osztozásánál ismerünk meg. Igen!

Egy kedves barátom hívott a közelmúltban, hogy nagy öröm érte, és szeretné velem megosztani. Már a bizalma is jólesett, hogy beavat az örömébe! Mikor elmesélte, hogy milyen megtiszteltetés éri, akkor megkönnyeztem örömét, és lehet, hogy jobban örültem, mint ő maga. Hiszen a másik örömének valahogyan fesztelenebbül, könnyebben tudunk örülni, mert nem nekünk kell feldolgozni azt a pozitív stresszt, amit az elismerés okoz. Hiszen kibillenti az embert a hétköznapokból az öröm és a bánat is. Mindenki másképpen dolgozza fel, érti meg és helyezi el a szívében a történéseket. Barátom öröme számomra is megemelte a napot, örültem egy ember örömének, aki végtelen szorgalommal és alázattal évtizedek óta végzi a dolgát, hittel teszi hivatását, és meglepetten tapasztalta, hogy van, aki ezt észreveszi és értékeli. Persze nem mindenki így reagált a környezetében az örömhírre: volt, aki faggatta, hogyan érte el, volt, akit nem is érdekelt a hír, inkább elfordította a fejét. Azt hiszem, abban segített neki ez az eset, hogy pontosan tudja, ki az, aki igazán szereti, és ki az, aki nem.

Néhány éve az anyukám érdemkeresztet kapott 56 évi, egészségügyben végzett, elhivatott gyógyító tevékenységéért, mert az életfeladata volt, hogy mások gyógyulását segítse. Sokan gratuláltak persze, és volt, aki törölte az ismerősei közül, mert nem bírta elviselni, hogy munkatársnőjét kitüntették. Ez is hozzátartozik a felismeréshez és a feldolgozáshoz: ki az, aki velünk együtt örül? Ki az őszinte szívű barát egy ilyen esetben?

Mondják, inkább száz irigyem legyen, mint egy szánakozóm. Igen, csakhogy az irigységért keményen meg kell dolgozni, azt nem adják ingyen! Évtizedek kitartó, szívós és alázatos munkájával elérhető, hogy sokan utálják az embert. Néhányan gyakran mondogatják: könnyű neki! Nem, nem az! Senkinek sem könnyű, hiszen mindenkinek megvan a maga kínlódása, problémája, megoldandó feladata, és persze örömei és sikerei is. Mindenki a maga életének alakítója. Ahogyan mondta egykor egy reneszánsz bölcs ember: „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa…”. Sosem a másiktól kell elvárni semmit, nekünk magunknak kell szembenézni, küzdeni, továbblépni, elengedni és szeretni. Önmagunkat is, hiszen az önszeretet az alapja mindennek. Hogyan várhatom el a világtól, hogy szeressen és jól érezze magát velem, ha én magamban nem találom meg ezt az érzést?


Ha megtanuljuk elfogadni, szeretni magunkat, ha jól érezzük saját társaságunkat, akkor a világ is jól érzi majd magát velünk, mert ez sugárzik és ez érezhető.