Azt csinálod, amit szeretsz?
Érdekességek2021. szeptember 08.
Egyetlen módja a tartós sikernek, boldogságnak és belső békének: ha azt csinálod, amit szeretsz. Azt, amire születtél, amihez tehetséged van, amit mindenki másnál jobban csinálsz. És tudod, hogy miért? Mert úgy belefeledkezel, hogy észre sem veszed, de már nem is vagy képes munkának nevezni a napi tevékenységed. Olyan, mintha folyamatosan szabadságon lennél. Vagyis: megtalálod a szenvedélyed.
Az időnk nagy részét munkával töltjük, rendszerint eljárunk valahova dolgozni, mert muszáj, mert meg kell élni valamiből. Ez a tevékenység ritkán tesz bennünket elégedetté, boldoggá, lelkessé. Úgy tanultuk, hogy vannak dolgok, amikből nem lehet megélni, mert komolytalanok, szükségtelenek, és hobbinak lehetnek jók, de arra nem, hogy építsünk rájuk és a velük keresett pénzből még félre is tegyünk…
A sikert gyakran azonosítjuk a jó keresettel vagy a gazdagsággal, a megszerzett nagy haszonnal – és persze hajlamosak vagyunk mindent, még a sikert is az anyagiakban mérni. Nem vesszük észre, mert nincs is rá alkalmunk, hogy a folyamat éppen ellenkezőleg működik. Ha azt csináljuk, amire valóban születtünk, minden elkezd áramlani: bevonzzuk a megfelelő embereket az életünkbe, akikkel szívesen és jól dolgozhatunk, megtaláljuk a megfelelő időpontot és a tökéletes helyszínt a munkánk végzésére. Hiába tagadjuk (mert sokszor az a kényelmesebb), a vonzás törvénye működik.
Ha elégedettek vagyunk, szívesen kelünk, mert azzal töltjük a napunkat, amit igazán szeretünk, nyugodtan is fekszünk le. A szívvel-lélekkel végzett munka az, amire szükség van a mai világban. Ezért nincsenek munkahelyek. A munkahelyek nem teremnek. Nekünk kell megteremtenünk a saját helyünket a világban, az egyedi tehetségünkkel, a senki máséhoz nem hasonlítható képességeinkkel, olyan tevékenységgel, amivel saját magunkon kívül másokat is szolgálunk. Lehet, hogy vállalkozást kell indítanunk, lehet, hogy el kell kezdenünk egy hiánypótló terméket gyártani, és még ki tudja, hányféle módja lehet annak, hogy valami olyat csináljunk, amit eddig szerettünk volna, de nem mertünk…
Sokan veszítik el munkahelyüket – másképp soha nem adnák fel az ún. biztonságot, és jó tudni, hogy senki másnak sincs garantálva semmi az életben. Felelősséget vállalva a saját életünkért, hálát adva az újrakezdés, a változás lehetőségéért, megváltozik a hozzáállásunk. Az áldozat szerepéből kiléphetünk végre, hiszen nem más fogja megtenni helyettünk a szükséges lépéseket. Ha másképp látjuk a világot, a világ is másnak lát minket!
Szakítanunk kell azzal a hiedelemmel, hogy a családunk, a körülményeink, az iskoláink határozzák meg a boldogságunkat. Ha valami nem működik jól az életünkben, azt nekünk kell megváltoztatnunk. Ennek a legegyszerűbb módja az, hogy megváltozunk. Szemléletet váltunk, nem másokra mutogatunk, hanem minden nehézségre, problémára, kihívásra lehetőségként nézünk. Nem is tudjuk, hogy milyen adottságaink vannak, micsoda teremtő erő van bennünk, mert nincs rá alkalmunk, hogy éljünk velük. Versenyre születtünk, versenyzésre edzettek minket, versenypályaként működik az óvoda, az iskola és a munkahely. És ha az a versenyszám nem is létezik, amiben mi a legjobbak vagyunk?!
Ideje változtatnunk, megérteni, hogy ami eddig nem működött, az ezután még kevésbé fog működni. Ahelyett, hogy unottan vagy utálattal járunk be a munkahelyünkre, fel kell fedeznünk a valódi képességeinket. Segíthet például az, ha visszagondolunk, hogy gyermekkorunkban milyen pályáról álmodtunk, mi az, amit folyton emlegettünk, ha megkérdezték: mi leszel, ha nagy leszel? Nem véletlenül álmodtunk akkor arról. Ha most jött el az ideje, hogy valóra váltsuk, hát semmi akadálya, hacsak nem a kishitűségünk, az önbizalmunk hiánya.
Nem kell félni attól, ha nagyot kell ugranunk. Ma már lehetetlen nem kilépni a komfortzónánkból. Mitől is várunk változást, jobb körülményeket, boldogabb életet, ha mindent ugyanúgy csinálunk, mindent ismétlünk, csak éppen más eredményt várunk?! Váltani, változtatni szükséges. Látjuk, hogy milyen világot teremtettünk. Boldogtalan, gyűlölettel és háborúkkal teli világot. Ha tetszik, ha nem, a világ akkor fog megváltozni, ha mi magunk egyenként változunk és változtatunk.
Nem leszünk attól jól, vagy attól boldogok, ha valaki más valahol máshol boldog, vagy leteszi a fegyvert, vagy nem fordul többé gyűlölettel másokhoz. Nem. Attól leszünk boldogok, ha most dolgozunk magunkon, a belső világunkon, letesszük a fegyvert, és elkezdjük azt csinálni, amire születtünk. Elkezdünk szolgálni, alázatosabbakká válunk, belülről kifelé formáljuk át a világunk.
Mégis, honnan tudhatjuk, hogy mire születtünk? A választ nem másoktól kapjuk meg, nem másoktól fogjuk hallani, hogy miben vagyunk jók. Magunknak kell felfedeznünk a szenvedélyünket. Kezdjük azzal, hogy mit csinálunk, azt csináljuk szívesen és szeretettel. Érezzünk rá a szívesen végzett munka ízére. Meglesz az eredménye. Lehet, hogy éppen az a küldetésünk, amit most még csak hobbiként űzünk, hiszen belénk van programozva, hogy ez „csak” a szórakozásunk, nem valódi és értékes munka.
Akárhogy is, rajtunk a sor, minden tekintetben. Ahogy eddig sem mások oldották meg a problémáinkat, ezután sem fogják megtenni. Senki nem fog a kedvünkért kényelmes, korszerű, és még jól is fizető munkahelyet teremteni. Nincs is mire várni. Itt az idő változni, változtatni.
www.HooponoponoWay.hu
Kép forrása
forrás: Harmonet.hu
