Belső szentélyed azokra a piros betűs napokra
Érdekességek2022. január 28.
A menzesz napjai alatt minden nő érzékenyebb mind fizikailag, mind érzelmileg. Felerősödnek észleléseink: a szaglásunk, a hőérzetünk, az ízlelésünk. Érzékenyebben reagálunk a környezetünkre is, türelmetlenebbek, feszültebbek vagyunk, vagy akár érzelmesebbek. Néha saját magunk számára is érthetetlen módon reagálunk olyan dolgokra, amelyek néhány nappal korábban nem zavartak volna. Amit 2 nappal azelőtt észre sem vettünk, az ma felbosszant, és azok az emberek, akiket tegnap még szerettünk, ma őrjítően idegesítőek. Ismerős? Ha nincs is lehetőségünk ilyenkor napokra elvonulni, megteremthetjük magunknak a saját belső szentélyünket - hogy könnyebbek legyenek azok a napok is.
Környezetünk sem teremti meg az ideális körülményeket, ami megkönnyítené aktuális állapotunkat. Ugyanazok az elvárások felénk, ugyanazt várja el tőlünk a családunk, a párunk, a főnökünk. Nekünk pedig eszünkbe sem jut, hogy ne feleljünk meg ezeknek a követelményeknek, hiszen mindig fittek, csinosak, erősek, önállóak, rátermettek és még ki tudja, mi minden kívánunk lenni egyszerre. De ez nem mindig megy, főleg a ciklus alatt, amikor inkább gyengédségre, kényeztetésre, odafigyelésre vágynánk, és ezek hiányában minden apróságra ugrunk…
Ahelyett, hogy teljességében átélnénk ezt a csodálatos, ismétlődő időszakát a női létnek – amelyet csak mi, nők élhetünk át, a férfiak sohasem részesülhetnek a megtisztulási folyamat ilyen formájában. Nem teherként, fájdalomként, nyűgként kellene hát átesnünk rajta, hanem sokkal inkább meg kellene élnünk, szeretettel és tisztelettel saját testünk, saját nőiességünk iránt.
Ma ilyen elvonulásokra nincs, vagy csak ritkán van lehetőség. Igaz, kutatások igazolták, hogyha a nőket a menzesz ideje alatt szabadnapra engednék, a hónap többi napján annyival növekedne hatékonyságuk, hogy az a GDP 1%-os erősödéséhez vezetne. Mindenesetre, amíg ezt az ötletet bevezetik a munkáltatók, addig is megkönnyíthetjük, értékessé tehetjük ezeket a napokat saját magunk, társaink és nem utolsósorban környezetünk számára (ha már ők nem tudják kezelni a helyzetet).
A belső szentély
Forduljunk szeretettel ebben az időszakban önmagunk felé, és ha fizikailag nincs lehetőség az elvonulásra, teremtsük meg magunkban azt a belső szentélyt, ahová elvonulhatunk. Döntsük el, hogy ez nem a szenvedés időszaka, hanem kivételesen különleges testünk és női mivoltunk ajándéka. Fogadjuk el és örüljünk neki! Figyeljünk oda jobban magunkra. Kényeztessük egy kicsit magunkat. Ha lehet, akkor persze ne édességgel, amelyek amúgy sem segítenek, hanem olyan dolgokkal, amelyek a jó közérzetünket szolgálják: szakítsunk 10 percet egy finom teára, vagy este kuckózzunk be egy könyvvel és hagyjuk, hogy a család ma nélkülünk élje az életét, vagy egyszerűen tegyünk egy rövid sétát. Behunyt szemmel meditációban is képzelhetünk magunknak egy tájat, amin ezeken a napokon fájdalom nélkül sétálhatunk, és teremthetjük női egészségünket.
Csináljunk bármit, ami jól esik!
Közben őrizzük meg, tartsuk meg magunkban az elvonulás élményét. Tegyük a dolgunk ugyanúgy, mint máskor, vigyük a gyereket suliba, csináljuk meg, amit a főnök kér, beszéljünk úgy mindenkivel, mint máskor. Mégis máshogy, mert közben tudjuk: ott őrizzük magunkban, a bensőnkben saját szentélyünket, ahova mi most elvonultunk.
Legyen ez a szentély a mi belső erőnk, középpontunk, nyugalmi zónánk. Így éljük át teljes női energiánk, nőiességünk, és itt készüljünk fel a hétköznapokra.
forrás: Harmonet.hu
