Beszél a tél
Érdekességek2019. január 02.
„Január, február itt a nyár.” Szokta mondogatni nagymamám így év elején, és milyen igaz, szalad az idő, viszont a kisgyerekeknek két hónap óriási falat, tele felfedezni valókkal, örömökkel, kommunikációs helyzetekkel.
A tél pedig amilyen gyorsan jön, el is múlik, és majd egy év kell hozzá, hogy újra hóban,fagyban lépegethessünk.
Márpedig a téli élmények beszédesek, tele vannak mondókákkal, dalokkal, versikékkel, és nem érdemes várni velük egy évet. A kisgyerekek, amint szemüket ránk tudják irányítani, szomjazzák szavainkat, várják nyelvünk ízét, rigmusait, nem értik még, de minél többet hallják beszédünket annál biztosabban igazodnak el világában.
Szavakba burkolt élmények
A tél íze, ami hideg, havas, jégcsapos, zúzmarás minden kisgyermeknek meg kell érintenie, szaladnia kell a hóban, belebújnia, hóembert formálnia, vagy éppen a kesztyűben lefagyott kezecskéket összedörzsölve felmelegítenie. Ezek az átélt élmények attól válnak újra átélhetővé, ha szavakba öntve haza visszük, továbbvisszük őket. Minél kisebb a gyermek, annál inkább vágyik a megélt dolgok nyelvbe öntött megélésére. Ezért születtek, születnek mondókák, dalocskák, amik a titkos ,ritmusos, elvarázsolós, ráolvasós világukkal újra tudják éltetni a jégcsapok olvadó hangját, a hó ropogását, az éhes cinkék csipegetését, a téli álmot alvó medve ébredését, a tavasz közeledését a tél végén. Ha hagyjuk, hogy hóangyal szülessen, vagy csak a befagyott pocsolyát hagyjuk felfedezni csemeténknek az élményt megsokszorozzuk. S ha mindehhez van egy két akár gyermekkorunkból hozott rigmusunk, amit a móka közben mondogatunk, biztos a siker. Otthon is fel lehet idézni ezeket az élményeket, és a gyerek ahogy nő, ő maga mondogatja, vagy mondatja velünk újra és újra és még egyszer ezeket. Tanulja a beszédet a beszéd mélyebb szövetét, a nem tanítható, csak megtapasztalható varázsát.
Mondókázzunk
Hiszen a beszéd, a nyelv lényege éppen az , hogy a megélt, a létező vagy elképzelt világnak ad átadható köntöst, ezáltal tudjuk gondolatainkat közölni. És ott kezdődik minden, ahol az egyszerű élmény beszédfolyammá válik, a hóesés történetté, versé formálódik, és újraélhetővé válik.
És a gyakran nehéznek tűnő rutinokon is könnyebb átesni egy-egy kis versikével, mondjuk amikor télen jól beöltözve hazaérünk, s a kicsi türelmetlenkedik a vetkőzésnél. Ilyenkor jól jöhet a következő versike – és egy idő után talán már nem is tudunk enélkül felmelegedni.
Kányádi Sándor: Aki fázik vacogjon
Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.
S ha már közeleg a március, elegünk van a latyakból, jól jöhet egy igazi tavaszváró:
Nyulász Péter: Hó volt
Hó volt, hó nem volt, kékül az égbolt, ez már szép nap!
Függönyrojtos végig minden, mégsem csordul hisz csak jégcsap.
Zöldül a völgy, ám benne a tölgynek száz csupasz ága mind csupa szálka.
Messze a nyár még, hosszú az árnyék, két negyedév míg érik a málna.
Éjjel a fagytól dermed a tájék, játék még csak délben a plusz fok.
Várom a végét, jöjjön a húsvét, innen már az pár nap nem sok.
Rügy megeresztő enyhe a szellő, órák múltán itt lesz persze,
s mint konfettit szilveszterre – szilvafa szórja a szirmát szerte.
Jó mondókázós könyvek télre nyárra:
- Nyulász Péter : Zsubatta
- Nyulász Péter: A baba bab
- Forrai Katalin: Jár a baba jár
- Sinka Erzsébet: Hej koszorú , koszorú
Gáll Edina
logopédus
forrás: Bébik.hu