Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Címkézés: jobban rombol, mintsem sejtenénk...

Érdekességek2018. október 13.

A „címkék”, amelyet egy gyermekre aggatnak, sajnos, nemcsak a világban való eligazodásban segítik a gyerekeket, hanem komolyan gátolhatják a gyermekek egészséges lelki fejlődését, személyiségük kibontakozását is. A “címkék” ugyanis egy idő után – akár az önbeteljesítő jóslatok – gyakran önálló életre kelnek. Az a gyermek, akit sokat és következetesen dicsérnek, egészen más felnőtté válik, mint azok a gyermekek, akiket szülei vagy épp tanárai rendre lekicsinyelnek, gyaláznak…Beszélni bár minden ember tud, a szavak hatalmával sajnos már sokkal kevesebben vannak tisztában. A méltán nagy hírű, néhány éve elhunyt pszichológus, Dr. Ranschburg Jenő írását elolvasva meglehet, magunk is megfontoltabban bánunk majd azokkal a jelzőkkel, amelyekkel helytelenül viselkedő gyermekünket, vagy épp tanítványunkat “rutinból” illetjük…


Hogyan lesz valakiből bűnöző?

A válasz önként kínálkozik: megszegi a törvényt. Igen ám, csakhogy a vizsgálatok világszerte azt mutatják: alig van olyan ember (különösen férfi), aki kamaszkorában ne követett volna el – egyszer, de legfeljebb kétszer – olyasmit, ami valamilyen formában ütközik a társadalom jogrendjével. Közülük néhányból bűnöző lett, a legtöbbjük azonban emlékezni sem akar az apró pöttyre az egyébként makulátlan életrajzon.

Mi a magyarázata annak, hogy a kamaszkorban oly általános „kisiklást” ennyire eltérő életpályák követik? Egyebek között az, hogy az egyik gyermekre az elkövetett lopás után (vegyük most példának ezt a nagyon gyakori bűncselekményformát) ráragasztják a „tolvaj” címkét, a másikra nem.

A „bűnöző”-nek, „tolvaj”-nak címkézett gyermek hosszú és bonyolult tortúra után bíróság elé kerül, az zárt intézetbe utalja, s ezzel a címkét hivatalossá, visszafordíthatatlanná teszi. Nem kívánok most azzal a kérdéssel foglalkozni, kik azok a gyerekek – honnan, milyen családból, milyen társadalmi rétegből érkeznek –, akikre az első kisiklás, az első törvényszegés után azonnal ráragasztjuk a „bűnöző” címkét, és ezzel elindítjuk a fent vázolt úton. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy gyakran még arra sincs szükség, hogy a gyermek elkövesse az első bűncselekményt. A szülők megismerkednek gyermekük óvodás vagy iskolatársaival, megtudnak néhány adatot egy-egy – az átlagosnál általában kopottabb, elhanyagoltabb – gyermek szüleiről, és máris elhangzik a fenyegető jóslat: „Meglátjátok, ez a gyerek a börtönben végzi!” A hír terjed, és a gyerek egyszer csak észreveszi, hogy senki sem akar melléje ülni, nem hívják meg sehová, és ha mégis elmehet valamelyik társa lakására, a szobában kulcsra zárják a szekrényeket, és árgus szemekkel figyelik minden lépését.

Ha ezután a gyereket rajtakapják az első lopáson, rögtön elhangzik az öntelt kijelentés: „Látjátok, én ezt előre megmondtam!” Pedig ilyenkor a jós nem teljesen ártatlan az esemény bekövetkezésében: mihelyt azt a bizonyos címkét felragasztja, akaratlanul is sok mindent tesz azért, hogy „jövendölése” valóra váljon. Ilyenkor szoktuk azt mondani: a jóslat önmagát valósítja meg.

A címkézés már csecsemőkorban elkezdődhet

Önmagukat megvalósító jóslatokkal persze nem csak ezen a területen találkozunk. Néhány esztendővel ezelőtt a szakemberek egy hónapos csecsemők szüleivel csináltak interjút. Egyebek között megkérdezték tőlük: vannak-e olyan tulajdonságai a gyereknek, amelyek – véleményük szerint – az óvodában és az iskolában akadályozni fogják őt a harmonikus beilleszkedésben. Négy évvel később a kutatók megvizsgálták a gyerekeket, és majdnem mindegyikükben megtalálták azokat a „kockázatos” tulajdonságokat, amelyeket a szülők négy évvel ezelőtt felsoroltak. Ha az anya azt mondta: úgy véli, a csecsemő nem elég értelmes, és félő, hogy nem áll majd helyt az iskolában, négy évvel később, a vizsgálatok során bebizonyosult, hogy a gyerek valóban elmarad az átlagos értelmi színvonaltól. Ha úgy nyilatkozott: a gyerek félénk, és attól tart, „gyáva”, ijedős lesz, ha megnő, az óvodáskorú kisfiúnál éppen ezt a tulajdonságot mutatták ki, és így tovább…Hogyan lehetséges ez?

Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a gyerekek egy hónapos korukban már jelét adták ezeknek a tulajdonságoknak, és hogy az együtt eltöltött harminc nap alatt a szülők érzékelték is ezeknek a tulajdonságoknak a megnyilvánulásait, annak még kisebb. Sokkal valószínűbb, hogy a jóslatok itt is „önmagukat valósították meg”.

Feltehető, hogy a szülői előrejelzés hátterében olyan belső vágyak, rejtett igények húzódtak meg, amelyek a szülőket arra késztették, hogy – nem tudatosan! – szerepet vállaljanak a megjósolt tulajdonságok kialakításában.

Például arról az anyáról, aki egy hónapos fiában a félénkséget, ijedősséget tartotta kockázatos tulajdonságnak, kiderült, hogy tulajdonképpen kislányt szeretett volna, és nevelési stílusát, módszereit ehhez a vágyához igazította – annak ellenére, hogy fia született. Az az anya pedig, aki attól tartott, hogy egy hónapos kisfiát erőszakos természete fogja majd megakadályozni az óvodai beilleszkedésben, a későbbiekben többször is bizonyságot tett arról, hogy tulajdonképpen maga neveli ilyenné gyermekét. Amikor a négyéves fiú játék közben beleharapott a társába, anyja így „szidta le” őt: „Ejnye kisfiam, hányszor mondtam neked, hogy nem szabad harapni… ilyen nagyot!”

Címkézés az iskolában

Előfordul, hogy a jóslat beválását nem az a személy segíti elő, aki a jóslatot tette. Ilyenkor a megvalósulást nem a „jós” rejtett vágyai, belső törekvései valószínűsítik, hanem az a tény, hogy bizonyos körülmények között a jóslat új, a megvalósulást segítő irányba tereli az emberek gondolkodását, viselkedését.

Egy általános iskola egyik osztályában a pszichológusok intelligenciaméréseket végeztek. Munkájuk célját úgy határozták meg a pedagógus számára, hogy – országos felmérés keretében – a tehetséges gyerekeket kívánják kiválogatni. A vizsgálatok alapján kiemelték az egyik tanulót, akinek intelligenciája teljesen átlagos (mondhatnám így is: közepes) volt, és a pedagógusnak így számoltak be róla: felfedeztek egy különlegesen tehetséges gyermeket az osztályban. „Igazán? – kérdezte a pedagógus. – Én pedig ezt a fiút teljesen hétköznapinak találtam.” „Ez könnyen lehet – hangzott a válasz –, de most, a serdülőkor küszöbén, ennek a rejtett tehetségnek hamarosan meg kell nyilvánulnia.” Fél esztendő múlva a pszichológusok újra kimentek az iskolába, és ott a pedagógus örömmel közölte, hogy a gyerekkel kapcsolatos megállapítások igaznak bizonyultak: már mutatja oroszlánkörmeit, teljesítménye az elmúlt hónapokban ugrásszerűen javult. Ez önmagában azonban csupán a pedagógus – és általában az emberek – ítéletalkotásának befolyásolhatóságát jelzi.

A valódi meglepetés az volt, amikor a megismételt intelligenciavizsgálat alkalmával kiderült, hogy a gyerek értelmességének foka valóban összehasonlíthatatlanul jobb, mint amilyen hat hónappal azelőtt volt.

A megváltozott teljesítmény tehát nem egyszerűen a pedagógus megváltozott véleményét tükrözte (például azt, hogy a jóslat óta a tanulónak azonos teljesítményért jobb osztályzatot ad), hanem azt, hogy a gyermek valódi képességei egyértelműen és világosan javultak.

Mit mondhatnék az ilyen önmagukat megvalósító jóslatok hatásmechanizmusáról?

A pedagógus a jóslatot követően valóban más szemmel kezdte nézni a gyereket; beleképzelte és kereste benne a tehetséget, a gyerek pedig öntudatlanul is mindent elkövetett, hogy megfeleljen az új várakozásnak. Senki sem mondta neki, hogy a felmérések alapján tehetségesnek tartják, mégis, környezetének viselkedéséből és jelzéseiből megérezte ezt, így fokozatosan olyanná vált, amilyennek – egy hamis jóslat alapján – minősítették őt.

Természetesen ez is „címkézés”, ha nem is egészen olyan, mint amilyenről a cikk elején beszámoltam; itt ugyanis megelőlegezik a címkét, azaz – hogy kereskedelmi nyelven fejezzem ki magam – az üres palack csodálatos módon mindig azzal az itallal telik meg, amit az üvegre már korábban odaragasztott címke jelez! Gyakran eszembe jut: nem tételezhetnénk-e fel és nem kereshetnénk-e – minden hamis jóslat nélkül – sokkal több gyerekben a tehetséget, mint ezt napjainkban tesszük?

Dr. Ranschburg Jenő


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Az aranyér igen gyakran okoz tüneteket, de a legtöbben csak későn fordulnak orvoshoz

2024. március 19.

Sokan eleinte főleg házi praktikákkal próbálkoznak, amik egy bizonyos ideig akár segíthetnek is, sőt, meg is szűnhetnek az aranyeres tünetek, ám van az a pont, amikor már érdemes szakembert felkeresni. Hogy ez mikor jön el, azt dr. Baranyai Lászlótól, a Trombózis-és Hematológiai Központ aranyérrel is foglalkozó sebészétől kérdeztük meg.

 Mi is az az aranyér?

Aranyér alatt azokat a vénákat értük, melyek a végbélnyílásban az izom mellett, azzal együttműködve vesznek részt a végbél zárásában. Ezek a vénák ha megduzzadnak, begyulladhatnak és fájdalmat, viszketést, illetve vérzést is okozhatnak.

Két típusát különböztetjük meg az aranyérnek: lehet belső és külső aranyér. A belső aranyér a végbélben, a záróizom felett található, és általában nem látható, kézzel nem érezhető. A külső aranyér ezzel szemben a végbélnyílás külső területén a záróizom alatt található, így kitapintható.

Az enyhe, belső aranyeres csomó gyakran nem okoz tüneteket, nem fájdalmas, ám idővel székelés után vérezhet. Érdemes tudni, hogy a belső aranyeres csomó nyomás hatására megnövekedhet, nyele megnyúlva előeset. Eleinte visszahelyezhető, viszont az utolsó (negyedik) stádiumban már nem nyomható vissza. A külső begyulladt, duzzadt aranyér rendkívül fájdalmas lehet, akár ülés, akár székelés során.

Az aranyér izgalom fő tünetei:


végbélnyílás viszketés
fájdalom (főleg székeléskor)
vérzés
idegentest érzés


Az aranyeres panaszok meglehetősen gyakoriak, különösen a 45 és 75 év közöttiek körében. Van, hogy otthoni praktikáktól elmúlik, ám ha nem javul, akkor kezeléséhez orvosi segítség szükséges!

Az aranyér kialakulásának fő okai:


Rostszegény, csípős ételek fogyasztása
Erőlködés a székletürítés során
Hosszantartó ülés
Terhesség
Elhízás
Genetika (hajlam a visszértágulatra)
Nehéz tárgy emelése

Pszichózissal járó betegségeknél is elérhető hatékony kezelés

2024. március 18.

Ha valaki meghallja a pszichózis, elmezavar kifejezést, könnyen pánikba eshet, gondolván, hogy ebből nincs kiút. Holott, ha gondos, alapos kivizsgálás után megszületik egy pontos diagnózis, annak megfelelően célzott gyógyszeres és pszichoterápiás segítség érhető el, ami igen jó eredményeket hozhat. Dr. Veres Andrea, a Pszichiátriai Központ pszichiátere szerint éppen ezek a sikeres, személyes élettörténetek adják a pszichiátriai munka semmihez sem fogható szépségét.

Örökség vagy környezeti hatás?

A pszichózis egy összefoglaló név egy állapotra, amely megjelenhet a skizofréniában, a skizoaffektív betegségekben, a bipoláris affektív zavarban és a külső toxikus hatások vagy belső szervi állapotok miatt kialakuló elmezavarban is. Ezek úgynevezett multifaktoriális betegségek, ami azt jelenti, több ok is állhat a kialakulásuk hátterében. Mindenképpen lehet bennük örökletes hajlam, bár ez sokszor nem egyik generációról a másikra, hanem akár egy generációt átugorva jelenik meg. Ugyanakkor a környezeti tényezők is számítanak, leírtak például egy családtípust, a zárt, kapcsolatok nélküli, ún. skizofrenogén családot, amelyben nagyobb a kockázata a skizofrénia kialakulásának, de ez sem törvényszerű.

Kihez fordulhatunk diagnózisért?


Ha valaki tudatzavarra utaló tüneteket tapasztal a hozzátartozóján, aki úgy érzi, megváltozott a világ, aminek hirtelen vagy fokozatosan ő került a középpontjába, ahol vagy mindenki összeesküdött ellene, vagy éppen az egész világ őt bálványozza, mindenképpen orvoshoz kell fordulni – hangsúlyozza Veres doktornő.
Amikor valaki ilyen tünetekkel érkezik és felmerül a gyanúja egy induló skizofréniának vagy affektív zavarnak, fontos lenne egy agyi CT vagy MR, ugyanis a képalkotással kimutatható lehet olyan szervi ok, ami szintén ilyen tüneteket okozhat. Ez lehet például egy agyi elváltozás, egy agytumor, vagy bármilyen krónikus elfajulás. Így megszülethet egy konkrét diagnózis, ami alapján ma már igen jó hatásfokú gyógyszeres és komplex kezelést tudunk megindítani.


A gyógyszeres kezelésre épülő terápia rengeteget segíthet

A skizofrénia gyógyszeres kezelésében nagy áttörések történtek az elmúlt évtizedekben, főként az, hogy egyáltalán elérhető a kezelés. Sőt, ma már a kezdetben kialakított vegyületekhez képest olyan többedik generációs antipszichotikumok léteznek, amelyek egyre finomabbak, egyre pontosabban hatnak ott, ahol szükséges. Ezért is van nagy jelentősége a differenciál diagnózisnak, hiszen a gyógyszeres kezelésnek többféle iránya is lehet.

A gyógyszerek mellett nagy jelentősége van a különböző terápiáknak, mint a pszichoterápia, a szocioterápia vagy a kognitív terápia, ezekkel tehető még tartósabbá és jobban kezelhetővé a betegség. A kognitív, tehát gondolkodásra ható terápia például segíthet többek közt a tünetek felismerésében, a mindennapok felépítésében, vagyis a páciens saját életvezetésében. A pszichoedukáció pedig jelentősen növelni tudja az érintett páciensek életminőségét. Ez azért is nagyon fontos, mert ezek a betegségek jellemzően élethosszig tartanak (bár olyan is előfordul, hogy valakinél évtizedek nem jelennek meg az epizódok), tehát meg kell tanulni minél jobban élni velük.

Ugyanakkor nem könnyű elérni, hogy a pszichiátriai betegek tartósan együttműködjenek a kezelőorvossal, mert csak azért sem, mert a zavar a tudatközpontot is érinti. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a család és a közelállók szerepét, hiszen a tüneteket minél előbb fel kell ismerni és kezelni kell.

Aceton a vizeletben mit jelezhet?

2024. március 18.



Az aceton a ketonok közé tartozó alternatív üzemanyag-forrás, amelyet akkor használ szervezetünk, ha nem áll rendelkezésére elegendő glükóz. Dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológus, terhességi cukorbetegség specialistája arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizelettel ürülő aceton a kezeletlen vagy rosszul beállított cukorbetegség jele is lehet, ezért mindenképpen további kivizsgálást igényel.

A ketonokról

-A ketonok a szervezet szerves vegyületei, a zsíranyagcsere melléktermékei, melyek a glukagon hatására képződnek, és alternatív energiaforrásként szolgálnak szervezetünk számára azokban az esetekben, amikor a sejtek nem képesek valamilyen okból hasznosítani a glükózt – magyarázza dr. Porochnavecz Marietta. A jellegzetesen édeskés, aromás illatú ketonok három komponensből állnak, ezek egyike az aceton. Elegendő táplálékot fogyasztó, egészséges ember vizeletében nincsenek ketonok, vagy csak időszakosan (pl. az éjszakai alvást követően), igen kevés mennyiségben találhatóak meg benne. 

Hogy kerülhet az aceton a vizeletbe?

-A szervezetnek állandó energiaellátásra van szüksége alapvető funkcióinak fenntartásához, amihez normális esetben a vérből származó glükózt (cukrot) használják fel. Elégtelen táplálkozáskor, éhezéses állapotokban (drasztikus fogyókúra, böjt során) azonban az energiatermelő folyamatokhoz szükséges glükózból nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség. A máj, hogy pótolja az energiát, ketontesteket állít elő, amelyek lebontása során aceton keletkezik, ami a vizelettel ürül – mondja Porochnavecz doktornő.

Majd hozzáteszi: szervezetünk akkor is éhezhet, ha a glükóz felhalmozódik a véráramban, ám a szükségesnél kevesebb inzulin miatt nem tud bejutni a sejtekbe. Az alternatív üzemanyagforrásaként szolgáló ketontestek ekkor is megjelenhetnek a vizeletben. Ha egy egészséges személy vizelete tartalmaz nagy mennyiségű acetont, mindenképpen további vizsgálatra lesz szüksége, mert ez cukorbetegség indulását is jelezheti. Amennyiben a vizeletben megjelenő aceton mellett magas vér- és vizeletcukor értékek is igazolódnak a kivizsgálás során, az súlyos anyagcsere felborulást jelez – figyelmeztet a doktornő.

A ketonúria (azaz, ha a vizeletben a ketontestek ürítése megnő) leginkább 1-es típusú diabétesz, illetve kezeletlen 2-es típusú diabétesz esetén fordul elő, de megfigyelhető tartós stressz, gyakori megerőltető testmozgás, hipertireózis, alkoholizmus és terhesség esetén is – ismerteti a szakember.