Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Csecsemők és kisdedek jellemző ortopédiai betegségei

Érdekességek2021. február 01.

A gyermekortopédia teljesen más betegségcsoportot taglal, mint általánosságba véve a felnőtt ortopédia. Éppen ezért arra kértük dr. Lajos Évát, a Budai Egészségközpont orvosigazgatóját és ortopéd szakorvosát, hogy meséljen a csecsemők és kisdedek jellemző ortopédiai problémáiról.

A fotó illusztráció: pixabay.comMelyek a csecsemők jellemző ortopédiai betegségei?

Két csoportra oszthatjuk a csecsemőkori ortopédiai betegségeket:

Melyek a kisdedek jellemző ortopédiai betegségei?

Kisdedeknek nevezzük az 1 és 6 év közötti gyerekeket. Ennek a korosztálynak a mozgásfejlődése során azt figyeljük, hogy a megfelelő mozgásminták a megfelelő időben alakulnak-e ki. Például a baba időben átfordul-e, felül-e, feláll-e és elindul-e. Ám tudnunk kell, hogy ezek az időintervallumok nagyon egyéniek. Gyakran jönnek a szülők aggódva, hogy még nem fordult át a kicsi, de a szomszéd hasonló korú gyereke már igen és biztosan nagy a baj. Szerencsére legtöbbször nincs ok az aggodalomra. Mi, ortopéd szakorvosok úgy tartjuk, hogy a kisdednek minden mozgásfejlődési fázison – kúszás, mászás, ülés, állás, járás – át kell mennie, de a fázisok sorrendje és időpontja esetenként eltérő lehet.


Megkésett mozgásfejlődésről általában akkor beszélünk, ha a gyerek:

A fenti esetekben meg kell kezdeni a kezelést. Magyarországon szerencsére nagyon jó a gyerekorvosi és védőnői hálózat. Ők a csecsemőgondozás során folyamatosan szemrevételezik a gyermekeket és ha elmaradást észlelnek, akkor időben továbbküldik őket ortopéd vagy fejlődésneurológus szakorvoshoz.

A cikk Dr. Lajos Éva közreműködésével készült.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Betegséget jelezhet, ha étkezések után kipirul az arca!

2024. október 11.



Borok, pezsgő, sajtok, diós sütemény és csokoládé – csak néhány azok közül az ételek közül, amelyek sok hisztamint tartalmaznak. Ha a szervezetünk ezt nem tudja megfelelően lebontani, akkor nagyon sok féle tünetünk jelentkezhet, ezek egyike az étkezések során jelentkező arcpirulás és kimelegedés.  A hisztamin intolerancia kezeléséről dr. Sárdi Krisztina gasztroenterológust, a Budai Allergiaközpont orvosát kérdeztük.

Az arcpirulás és kimelegedés okainak bonyolult felderítése

A hisztamin intolerancia annyira szerteágazó tüneteket okozhat, hogy az érintettek gyakran több szakrendelést is végig járnak, mire a problémájukra fény derül. 

Arcpirulás és kimelegedés miatti, klimax-szerű panaszaikkal – a hisztamin intolerancia fájdalmas, erős menstruációs görcsöket is okozhat – nőgyógyászhoz fordulnak. 

Ha orrviszketés, orrdugulás, orrfolyás is jelentkezik, akkor fül-orr-gégészhez, esetleg allergológushoz. 

Alacsony vérnyomás, szapora szívverés miatt kardiológiai problémára gondolnak.

A csalánkiütéses, bőrviszketéssel járó tüneteikkel kapcsolatban pedig bőrgyógyász véleményét kérik. 

A fokozott fáradékonyságnak, szédülésnek, alvászavarnak és fejfájásnak pedig akár belgyógyászati, hormonális vagy neurológiai oka is lehet. 

A leggyorsabb diagnózis a gyomor- és bélrendszeri tünetek kapcsán születhet

Ha a betegeknél az arcpirulás és kimelegedés mellett gyomorégés, hasi fájdalom, puffadás, hányinger, hasmenés vagy székrekedés jelentkezik, akkor rövid időn belül gasztroenterológushoz fordulnak. Amennyiben az egyéb tünetek is megerősítik a gyanút, a kivizsgálás célzottan – a hasonló tüneteket okozó betegségek kizárásával –  hisztamin intolerancia irányába kezdődhet meg. 

Mi okozza az arcpirulást?

A hisztamin intolerancia tüneteit a szervezetben termelődő, hisztamin lebontását végző diamino-oxidáz (DAO) enzim csökkent termelődése, illetve csökkent aktivitása okozza. Értékét vérvizsgálattal lehet meghatározni. 

A DAO enzim csökkenése bekövetkezhet allergiák, gluténérzékenység vagy kontaminált vékonybél szindróma miatt, de okozhatja a hisztamin felszabadulását segítő, vagy a DAO enzim működését gátló gyógyszerek (pl. antibiotikumok, fájdalomcsillapítók) szedése, vagy ételek és italok fogyasztása.

Szójaallergia – tesztekkel nem mindig lehet kimutatni

2024. október 11.

Aki valamilyen oknál fogva nem fogyaszt tejfehérjét, tejcukrot tartalmazó ételeket, gyakran helyettesíti szójából készült termékkel a joghurtot, tejet. Azonban a szója is okozhat allergiás tüneteket, de ezt nem minden esetben egyszerű vizsgálattal kimutatni. A hagyományos allergiateszt negatív eredményt adhat, miközben a panaszokat mégis a szója okozza. Dr. Hidvégi Edit gasztroenterológus, a Budai Allergiaközpont orvosa elmondta, hogyan lehetséges ez.

A táplálékallergia kivizsgálása

Az allergiás beteg immunrendszere bizonyos külső ingerek hatására ellenanyagot termel egy-egy allergén ellen. Ez az ellenanyag az IgE, melynek szintje – táplálékallergiások egy jó részénél – megemelkedik az adott élelmiszerre jelentkező allergiás reakció során. Az IgE szint akkor is magas marad, ha az allergén már nincs jelen, értéke csak nagyon lassan csökken. Ezért alkalmas az allergia diagnosztizálására. A táplálékallergia vizsgálata során ezért a betegtől levett vérmintából az IgE mértékét vizsgálják.

Eltérő tulajdonságú komponensek

Az allergiás tüneteket okozó anyagok, az allergének – mint a szójafehérje is – rendszerint nem egyetlen molekulát takarnak, hanem több fehérje molekula összessége. Ezek a komponensek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Előfordulhat, hogy a hagyományos vérvizsgálat során az össz szója IgE nem emelkedett, azonban multiplex allergiateszttel vizsgálva a szója három allergén összetevője közül az egyik – Gly m 4 – mégis emelkedett lehet, ami már elegendő ahhoz, hogy a szója fogyasztása tüneteket okozzon.

Milyen tünetek kapcsán gondoljon allergiára?

Allergiát jelezhet, ha a szóját tartalmazó ételek fogyasztását követően viszketés jelentkezik a szájüregben, ajakduzzanat, kiütések, hányás lép fel. Súlyos esetben életveszélyes anafilaxiás sokk is kialakulhat szójaallergia következtében.

10 ok, ami növeli a csípőfájdalom rizikóját

2024. október 10.



A csípőízületi kopás nagyon megnehezítheti a mindennapokat, ezért még idejében érdemes elkezdeni a kezelését, hogy esetleg megelőzhető legyen a csípőprotézis beültetés.  Dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos a hajlamosító tényezők felismerésére és a kezelési lehetőségekre hívta fel a figyelmet.

Ha a csípőben lévő porcok és csontszövetek degeneratív változásokon mennek át, idővel megjelenik a csípőízületi kopás, ami igen súlyossá is válhat. A fájdalommal és mozgásbeszűküléssel járó betegség elsősorban az idősödéssel függ össze, de van néhány tényező, amely növeli kialakulásának rizikóját. Ezek a következők:


Rendellenes testtartás
Korábbi csípő- vagy lábsérülés
Születési rendellenesség (csípőízületi dysplasia) és a csípő anatómiai helyzetének megváltozása
Bizonyos anyagcsere betegségek (mellékpajzsmirigy- és pajzsmirigy-betegségek)
Ínszalag- és izomrendszeri sérülékenység
Tartós szteroid használat
Alkoholizmus
Női nem (férfiaknák ritkábban jelentkezik)
Elhízás (minél nagyobb a csípőre nehezedő teher, annál gyorsabbá válhat a folyamat)
Túlzásba vitt vagy nem megfelelően felépített edzés  


A csípőízületi kopás fázisai

A betegség okozta tünetek elsősorban a stádiumtól és az fennállás időtartamától függenek, de a legjellemzőbb panasz a csípőtáji fájdalom. Ezen belül különböző fázisokat különböztethetünk meg.
– Első fázis: megfelelő kezelés mellett a folyamat még visszafordítható, megállítható. Ilyenkor a fájdalom jellemzően reggel jelentkezik, és „bejáratódva” megszűnik.

– Második fázis: komolyabb kopásnál a fájdalom már a mindennapi életet is befolyásolja, nehezebbé válik a járás, a buszra fellépés, a lépcsőzés. A röntgenképen látható az ízületi rés beszűkülése, a porc alatti csontok fokozott meszesedése, sőt akár ciszták (folyadékkal teli tömlők) is a csontban.  

– Harmadik fázis: már a legegyszerűbb tevékenységek is gondot okoznak, veszélybe kerül az önellátás, gyakoribbak a törések, mivel az ízületben lévő csontszövetek erősen leépültek.