Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Cukor a bőrápoló termékekben: milyen előnyökkel jár?

Érdekességek2022. június 19.

A túlzott cukorfogyasztás egészségünkre, testsúlyunkra gyakorolt negatív hatásairól a legtöbben valószínűleg sokat tudunk. De arról bizonyára kevesebbet hallottunk, hogy a cukor összetevőnek számos erénye van, ha bőrápoló termékekben használjuk. Íme a magyarázat egyes cukortartalmú kozmetikumok bőrünkre gyakorolt pozitív hatásaira.

Fotó: pixabay.comTáplálkozásunkkal több-kevesebb cukrot juttatunk a szervezetünkbe. Az étkezési cukor vagy szacharóz a gyümölcsökben és a zöldségekben található szénhidrát. A süteményekhez és más hasonló készítményekhez használt cukor a legtöbbször cukorrépából vagy cukornádból származik. 

A kozmetikában alkalmazott cukor-összetevők is növényi eredetűek, és az INCI listában (INCI International Nomenclature of Cosmetic Ingredients – kozmetikai összetevők nemzetközi elnevezési rendszere) azonosíthatók, mivel nevükben -óz (pl. szacharóz, glükóz vagy –ol (pl. szorbitol, xilitol) végződést találunk. A bőrápoló termékekben ezek a cukrok azért használatosak, hogy hidratálják és simává tegyék a bőrt,  eltávolítsák az elhalt hámsejteket…

Cukorfajták a bőrápolásban

A nemzetközi lista szerinti elnevezések alapján tehát olyan különböző cukrokat alkalmaznak a kozmetikában, mint pl. a (gyakran faforgácsból származó) xilitol. Ez szuper nedvesítő erényekkel rendelkező természetes cukor, amely vízmegkötő, bőrjavító tulajdonságú. Ennélfogva növeli a különféle nappali krémek hidratáló erejét is. A ribóz pedig, amely többek között kukoricából származik, energiacukor. Ugyanis energiát visz a sejtekbe, serkenti az anyagcserét, és lassítja a bőröregedést. Ezen monoszacharidokkal szemben a bőrápolásban használt poliszacharidok (összetett cukrok) főként zabból származnak. Az ilyen tartalmú kozmetikai készítmények természetes hidratáló hatásúak, megszabadítanak az epidermisz legkülső rétegét képező, elhalt hámsejtektől, feszesebbé teszik a bőrt.

A hámlasztó tulajdonságokkal rendelkező cukor összetevő

A cukor gyakran megtalálható a testradírokban, mert dörzsölő szemcséi gyengéden hámlasztják a bőrt. Ezek a cukrok különböző (finom vagy durva) szemcseméreteik köevtjeztében kisebb-nagyobb intenzitású hámlasztást tesznek lehetővé.

Más növényi részecskékkel szemben (mint pl. az apróra vágott/zúzott sárgabarack vagy olívamag, melyekből otthon is készíthető bőrradír) a cukor előnye, hogy vízben oldódik, Így a hámlasztó készítmény leöblítéskor teljesen feloldódva nem hagy maradékot a zuhanytálban vagy a fürdőkádban. Emiatt a cukor környezetbarát összetevőnek tartandó. Megtalálható a kész bőrradírokban, de a bőrápoló házi receptek is egyszerűen elkészíthetők növényi olajjal (pl. kókuszolajjal) és 2-3 evőkanál cukorral.

Cukor az epiláláshoz szükséges masszában

A cukor, az egykori recept mintájára, az ún „keleti viasz” elkészítésének alapanyaga is. Az ősi, Közel-Keletől származó epilációs módszerhez a cukrot felmelegítve, vízzel, mézzel és citrommal keverve, karamellszerű masszát kapunk. Ez a keverék gyengéden szőrtelenít, finoman távolítja el a nem kívánatos szőrszálakat, anélkül, hogy agresszív hatást gyakorolna a bőrre. Természetes megoldás a vegyszerek és elektromos eszközök nélküli epiláláshoz.


Fotó: 123rf.com

Bőrradír-recept a kézbőr ápolására

Olívaolaj és méz, cukorral kombinálva, gyengéden radírozza a bőrt. Eltávolítja az elhalt sejteket, korlátozza a barna foltok megjelenését a kézen, és optimalizálja a hidratálását.

Összetevők: 1 leveseskanál olívaolaj, 1 leveseskanál barna cukor, 1 kávéskanál sűrű méz

Elkészítés: az összes hozzávalót egy tálba tesszük, majd villával összekeverjük mindaddig, amíg egy homogén állagú masszát nem kapunk.

Alkalmazás: nedvesítsük be a kezünket, és végezzünk finom körkörös mozdulatokat a masszával a tenyér és a kézfej bőrén, valamint az ujjak mentén. Ne feledkezzünk meg a kutikuláról (hátsó körömredőről) sem. Ezután öblítsük le a kezünket sima vízzel, szárítsuk meg, majd vigyünk fel rá hidratáló krémet.

Figyelmeztetés: Ez a fajta, házi készítésű kézbőr-radír egyszeri használatra szolgál, nem tartható el. A bőrradírozást hetente egyszer-kétszer végezzük. Ügyeljünk arra, hogy ne túl erős, a kézre nehezedő mozdulatokat használjunk az epidermisz (felhám) védelme érdekében.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.

Bipoláris zavar vagy major depresszió?

2025. december 01.

Lehet, hogy sokaknak ismerősebben cseng a mániás depresszió kifejezés, mint a bipoláris zavar, illetve a depresszió szó elé kevesen illesztik be a major vagy unipoláris kifejezést. Holott mindkét állapot jól ismert, mindkettő a hangulatzavarok nagy csoportjába tartozik, a finom tünetekben, a lefolyásban, a kimenetelben azonban különböznek, mint ahogy különböző az öröklődés mintázata is. Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere magyarázta el a különbség lényegét.

Mi az a major depresszió?

A major depresszió vagy unipoláris depresszió a tartós lehangoltság állapota, amely azonban diagnózisként csak akkor állja meg a helyét, ha megfelel bizonyos diagnosztikus kritériumoknak. Mivel azt a diagnózist csak orvos mondhatja ki, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olvashatók a főbb jellemzők: 
– Hosszú ideig (legalább két hétig) fennálló, mély depressziós hangulat.
– Az érdeklődés és örömérzet jelentős csökkenése szinte minden tevékenység iránt.
– Figyelmetlenség, motiválatlanság, lassú gondolkodás.
– Érzékelhető testsúlyváltozás – étrendváltoztatás, fogyókúra nélkül.
– Túl sok vagy túl kevés alvás, a hét legtöbb napján.
– Értéktelenség érzése vagy túlzott/ indokolatlan bűntudat.
– Halállal, illetve öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
A súlyos depresszió (unipoláris depresszió) a hangulati hullámzások hiánya miatt különbözik a bipoláris zavartól, bár a depressziós fázis tünetei hasonlóak lehetnek. 

Mi a bipoláris zavar?

A bipoláris spektrum egy olyan zavar-család, amiben az elsődleges tényező a hangulati, érzelmi élet szabályozásának zavara. Ennek a hangulati, érzelmi hullámvasútnak két véglete van: az egyik, amikor nagyon felhangolt, kreatív, energikus valaki, ennek mindenféle lehetséges túlzásaival, a másik pedig a depresszió, ami ennek az ellentéte. Az utóbbi két évtizedben azonban tudományosan is igazolódott, hogy nem csak a szélsőséges formák tartoznak ebbe a csoportba, hiszen van, amikor nem ér el ilyen patológiás mértéket a hangulatingadozás, mégis bipolaritásról van szó. A modern diagnosztikus rendszerek bevezettek a konkrét tüneteken túlmenően két olyan kritériumot, ami szükséges ahhoz, hogy ki lehessen mondani a betegség diagnózisát. Az egyik, hogy az állapot jelentős mértékű funkciókárosodást okozzon a páciensnek a tanulásban, a munkában, a kapcsolataiban, a mindennapjaiban, a másik pedig, hogy az illető úgy érezze, nagy szenvedést él meg. Ez például a külvilág számára egy nehezebben észrevehető jellemző is lehet, ugyanis sokszor az érintettek óriási erőfeszítések árán, de igyekeznek fenntartani a „normális” életvitelüket – hangsúlyozza Veres doktornő.