Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Egészségünk záloga: Agni, az emésztés tüze

Érdekességek2023. december 11.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Az Ájurvéda, India 5000 éves gyógyászati hagyománya nagy fontosságot tulajdonít a megfelelő emésztésnek az egészségmegőrzésben. A szervezetnek folyamatosan szüksége van táplálékra, amely elsődlegesen étel és levegő formájában jut a szervezetbe. A szervezet feladata e tápanyagok átalakítása és beépítése, valamint az anyagcseretermékek kiválasztása. Ha ez sikeresen megtörténik, akkor a szervezet egészséges marad, míg ha nem, akkor betegségek kialakulása várható.  

Az elsődleges emésztés folyamata

Az Ájurvéda tanítása szerint a gyomorban ég az emésztés tüze (dzsátáragni), amelynek feladata az elfogyasztott táplálék szétbontása alkotóelemeire. Ehhez a táplálék mellett levegőre is szükség van, és így egy lassú biológiai égés zajlik le, amely hővel és tápanyaggal látja el a testet. A táplálék a tápcsatornában megtett útja során mindhárom dósa hatása alá kerül.

A kapha dósa már a szájban és a nyelőcsőben, valamint a gyomorban megkezdi az étel lebontását. Az ételek a nyállal keverednek, és a megrágott falat a gyomorba kerül. A cukrok bontása már a szájüregben megkezdődik. A kapha dósa fő feladata az anabolizmus (beépítés), így érthető, hogy az édességektől könnyebben meghízunk. A gyomorba érve az ételek a savas váladékokkal keverednek, mintegy megfőnek. Ez már a pitta-dósa hatása, melynek fő feladata a metabolizmus (átalakítás). A vékonybélbe kerülve az epével keverednek a tápanyagok, miközben a máj már a tápanyagokkal gazdagított vért szállítja az erekbe. A vastagbélbe érve a tápanyagok emésztése nagyjából véget ér, és a székletképzés, a víz visszaszívása történik. Ebben a váta dósáé a fő szerep, amely a katabolizmus (kiválasztás) folyamatát irányítja. A maradéktalanul megemésztett táplálék végtermékei (a malák) a széklet, vizelet és izzadság formájában választódnak ki.


A másodlagos emésztés

Az Ajurvéda nem csak a gyomorban található emésztési tűzről tesz említést, hanem az egyes szövetekben lévő másodlagos emésztési tűzről is. Az Ájurvéda hét szövetcsoportot különböztet meg: Rasza - plazma, tápfolyadék, sejt közötti állomány; Rakta - vér és elemei; Mámsza - izmok, kötőszövetek; Médha - zsírszövet, olajok; Aszthi - csontszövet, porcok, támasztószövet; Maddzsá - csontvelő, idegszövet, mirigyek; Sukra - sperma, petesejtek, szaporító szövetek. Mindegyiknek saját dhátu agnija (emésztési tüze) van. Az elsődleges emésztés során feldolgozott táplálék először a rasza dhátuba kerül, amit alapregulációs rendszernek is nevezünk. A dhátu agni beépíti, amit kell, majd továbbítja a tápanyagokat a vérbe. Innen az izomba, a zsír-, csont-, ideg-, majd végül a szaporító szövetekbe kerülnek a tápanyagok. Az anyagcseretermékek ugyanígy kerülnek kiválasztásra. Míg az elsődleges emésztés folyamata nappal zajlik, a másodlagos emésztés inkább az éjszakai órákban történik. Ezért a megfelelő éjszakai pihenés is fontos a jó emésztéshez.

Emésztési problémák

A fenti rendszer bármelyik pontján zavarok léphetnek fel, amelyek következtében az elfogyasztott táplálékot nem sikerül maradéktalanul megemészteni, illetve a végtermékeket nem sikerül maradéktalanul kiválasztani. Ennek következtében a szervezetben ama, vagyis méreganyagok jönnek létre, amelyek megtapadnak a különböző szövetekben, és betegséget okoznak. Ezzel párhuzamosan a szövetek táplálása elégtelenné válik, ami szintén az immunrendszer legyengüléséhez vezet. A túlzottan sok táplálék éppen úgy okozhat gondokat, mint a túlzottan kevés vagy nem megfelelő összetételű táplálék. Ezért az Ájurvédában a testalkatnak, életmódnak, évszaknak és a szervezet egészségi állapotának megfelelő, személyre szabott diétát szoktunk előírni. Ha az elsődleges emésztés folyamatában zavarok támadnak, akkor biztos, hogy a másodlagos emésztés láncolata is sérül. Ennek egyik következményeként az arra hajlamos szövetekben lerakódnak a méreganyagok, illetve a szövetek elégtelenül jutnak táplálékhoz, és ez károsítja egészséges működésüket.

Hogyan javítsuk emésztésünket?

Az Ájurvéda szerint az egészség alapja a jó étvágy, a jó emésztés és a jó kiválasztás. Az első szabály szerint tehát akkor együnk, mikor éhesek vagyunk! A második szabály az, hogy az egyszerre elfogyasztott táplálék mennyisége ne haladja meg azt, ami a két tenyerünkben elfér! A harmadik szabály pedig úgy szól, hogy mindig tegyünk eleget az ürítésre irányuló természetes ingereknek. A jó étvágy érdekében az emésztés tüzét fokozó fűszereket szoktak fogyasztani. Ilyenek a gyömbér, a feketebors, a fahéj és a szegfűszeg. A gyomorba kerülve a táplálékok megemésztését az olyan fűszerek és gyógynövények segítik elő, mint a menta, zellermag, koriander, római kömény és a feketesó, amelyet Indiában előszeretettel használnak.

Mivel a tápanyagok, illetve a méreganyagok is a májon át kerülnek a vérbe, a máj igyekszik kiválasztani az amát (toxinokat). Ezért a méregtelenítést érdemes mindig a májjal kezdeni. Ebben keserű gyógynövények lehetnek a segítségünkre, mint pl. a vadindigó (Tephrosia purpurea), cikória (Cichorium intybus), katuki (Picorrhiza kurroa), guduchi (Tinospora cordifolia) vagy a kalmegh (Andrographis paniculata). A vér méregtelenítését a neem (Azadirachta indica) és a kurkuma (Curcuma longa) segíti elő. A vékonybél méregtelenítését hashajtó növények fogyasztásával (pl. ricinusolaj, tamarind vagy szennalevél) segíthetjük elő. Az amla (Emblica officinalis) olyan növény, amely csökkenti a gyomor és vékonybél savasságát, és kiegyensúlyozza a pittát.

A vastagbél-szakaszban az elsődleges probléma a székletdarabok letapadása és az elégtelen ürítés szokott lenni. Ilyenkor a szervezet visszaszívja a székletben levő méreganyagokat, és az emésztés hatásfoka tovább romlik. A kezelés egyik módja a megnövelt rostbevitel. Ehhez természetesen több vizet is szükséges inni. Evés után édesköményt, vagy Hajmola cukorkát szoktak fogyasztani, amelyek segítik az elfogyasztott táplálék megemésztését.

Korunkban, ebben a rohanó világban ezeket a dolgokat az emberek nem szokták fontosnak tartani, nem szoktak rá figyelni. Pedig ha az embere csak egy kis tudatosságot csempész a táplálkozásába, már nagy fokkal tudja javítani egészségi állapotát...
 
Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.