Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Egyszerre sokfélének lenni: A szerepkonfliktusokról

Érdekességek2023. május 20.

Mindannyian folyamatosan szerepeket játszunk, de persze nem elsősorban a színházi értelemben. Sőt a szerepjátszásnak csak bizonyos esetekben van negatív felhangja, főleg, ha a megtévesztést vagy a manipulációt szolgálja.

Mert a mindennapi életben természetes, hogy számos társadalmi szerepet töltünk be, gyerekek vagyunk, szülők, házastársak, testvérek, barátok, kollégák, szomszédok, főnökök, beosztottak, haragosok vagy jóakarók, és még sokáig lehetne sorolni azokat a helyzeteket (és a belőlük adódó szerepeket), amikor különbözőképpen kell a másikra reagálnunk.

A szerep szociálpszichológiailag tehát egy közvetítő elem egyén és közösség között, melynek segítségével összeegyeztethetjük az egyén individuális sajátosságait és igényeit, valamint a szűkebb vagy tágabb társadalmi közeg szükségleteit és elvárásait.

Mert a szerepekhez mindig szerepelvárások is tartoznak, részben a „szerepküldők”, részben az érintett környezet részéről. Egy munkahelyen nyilván a főnök a szerepküldő, ő jelöli ki, mit is kell egy adott beosztás jelentette szerepben teljesítenünk, de elvárásaik természetesen vannak a kollégáknak, az ügyfeleknek is.

És szerepeink teljesítése közben sokszor jelennek meg különféle konfliktusok, nem feltétlenül konkrét személyekkel vagy csoportokkal kapcsolatban, hanem egy-egy szerepen belül, szerepeink között, vagy a szerepelvárások és saját elképzeléseink eltérésében.

A szerepkonfliktusok típusai

Az előbbiek értelmében három alaptípusa lehet az ilyen konfliktusoknak:

· Személyszerep-konfliktusok: Amikor az egyén nem képes megfelelni a szerepelvárásoknak. Ennek sokféle oka lehet, például, ha valaki egyik szerepében (szülőként, főnökként, segítőként) túlvállalja magát, és nem képes megfelelni az adott szerephez kapcsolódó minden elvárásnak. De ilyen lehet, amikor az egyén fizikailag nem képes betölteni egy szerepet (mondjuk valamilyen fogyatékosság vagy krónikus betegség miatt), vagy az értékrendje nem passzol ahhoz a szerephez, melyet be kellene töltenie. Mondjuk, egy vegetáriánus csak egy vágóhídon talál állást, melyet kénytelen elvállalni a megélhetési kényszer miatt. Vagy egy katolikus nőgyógyász, akinek komoly erkölcsi dilemma az abortusz.

· Státuszinkongruencián alapuló konfliktusok: Ez valójában az elsőnek egy lehetséges altípusa, hisz ez is a nem megfelelő szerepilleszkedésből adódik. Jellemző formája, mikor valaki rangon alulinak érzi az általa betöltött szerepet. Mondjuk a főnökénél magasabb iskolai végzettsége és/vagy több szakmai tapasztalata van, mégis egy beosztotti státuszba kényszerül.

És van, amikor ezt komplett foglalkozási csoportok élik meg, gondoljunk csak az egészségügyi dolgozók vagy a pedagógusok helyzetére, amikor sem jövedelemben, sem társadalmi presztízsben nem vélik megkapni a végzettségüknek és szakmai felelősségüknek megfelelő megbecsülést.

· Szerepek közötti konfliktusok: Az utóbbi példa már átvezet a második típushoz. Hiszen orvosnak lenni és közben egy gyülekezet tagjának már két különböző szerepet jelent, melyek nem minden esetben összeegyeztethetők, vagy legalábbis súlyos feszültséget okoznak az adott személyben. De ezzel analóg, mikor egy nőnek egyszerre kell anyának, feleségnek és munkavállalónak lennie, hiszen – szemben a tradicionális társadalmakkal – a dolgozó nő ma már a természetes modell, ahol olyan szerepeket muszáj összeegyeztetni, melyeket régebben nem kellett.

De ahogy a modern társadalom egyre bonyolultabbá válik, egyre összetettebb a munkamegosztás, mindenkinek egyre több szerepnek kell megfelelnie, azaz nyilvánvalóan nő a szerepek közti konfliktusok lehetősége.

· Szerepen belüli konfliktusok: A harmadik típus lényege, hogy sok esetben a szerepek küldői ellentétes elvárásokat fogalmaznak meg a szerepek betöltőivel kapcsolatban. A szülőktől egészen mást vár az iskola és mást a gyerekeik, egy orvostól az ápolók és a betegek, egy pilótától a légitársaság vezetése és az utasok. Tipikus példa a munkahelyeken a középvezetői szerep, hisz betöltőjére a beosztottai főnökként, a főnökei beosztottként tekintenek, miközben ugyanarról a munkakörről és szerepről van szó.


Általánosan azt mondhatjuk, hogy minden közvetítői szerep magában hordozza a szerepen belüli konfliktus lehetőségét, mellyel valahogy – mint a másik három típussal is – meg kell küzdeni.

A fotó illusztráció: pixabay.com

A szerepkonfliktusok feloldási lehetőségei

Az ilyen konfliktusokkal való megküzdésnek számos lehetősége adódik, az egészen enyhétől az egészen szélsőségesig.

A szélsőséges változata a menekülés, a kivonulás, mikor az egyén egyszerűen felad egy bizonyos szerepet, így szabadulva meg a feszültségtől. Miközben ez a megoldás sokszor épp hogy újabb belső feszültséget, frusztrációt generál, hiszen a feladás, az időleges megkönnyebbülés mellett mindig egyfajta kudarcélményt is jelent.

Ehhez képest lehet alternatíva a morális igazodás stratégiája, mikor döntést hozunk arról, hogy mely elvárásoknak fontos vagy fontosabb megfelelnünk, és ehhez képest állítunk fel rangsort közöttük. A korábbi példában említett, vágóhídon dolgozó vegetáriánus is választhat, hogy a morális elvei vagy az anyagi biztonsága a fontosabb, és ekképp enyhítheti a szerepei közötti konfliktust. De a munkahelyi középvezető is dönthet úgy, hogy elsőrendűen a beosztottai főnöke lesz, és a felső vezetés felé is az ő érdekeiket képviseli, hivatkozva akár a cég érdekeire is. Vagyis a morális igazodás egy értékalapú preferencia felállítását jelenti, mikor is választunk az ellentétes elvárások között, melyik is a fontosabb?

(Ennek a stratégiának negatív változata, mikor nem azt mérlegeljük, mi a fontosabb, avagy értékesebb számunkra, hanem hogy melyik meg nem felelésnek lennének súlyosabb következményei, szankciói. Például, ha mégis inkább a vezetőség elvárásainak igyekszünk megfelelni, mert nekik van lehetőségük büntetni, míg a beosztottainknak sokkal kevésbé. Ilyenkor viszont már nem morális, hanem érdekalapon választunk.)

Egy másik feloldási lehetőség a konfliktusos szerepek elkülönítése. Ilyenkor különböző helyzetekben különböző szerepelvárásokhoz igazodunk, mondjuk, családi körben nem iszunk alkoholt vagy nem dohányzunk, de baráti körben igen, mert ott másfajta elvárásoknak kell megfelelnünk. Ez látszólag nem teszi túl intakttá a személyiségünket, de a sokféle szerep lényege épp a sokféle elvárásnak való megfelelés, vagy legalábbis az azokhoz való alkalmazkodás. Szóval lehet valaki öltönyös irodista hétfőtől péntekig és egy rockfesztiválon tomboló rajongó hétvégén, amíg az egyik nem csúszik bele a másikba, nincs valódi szerepközi konfliktus a helyzetben. De az elkülönítésre azért nagyon kell ügyelni.

És ebből a példából adódik a szerepváltás lehetősége. Ha valaki hétvégenként bulizó, koncertre járó rockrajongó, akkor érdemes megfontolnia, hogy hét közben is valami hasonlóval foglalkozzon, mondjuk rendezvényszervező legyen egy klubban. Ez valójában egyfajta kompromisszumképzés, amikor összeegyeztetjük az egymással kevésbé kompatibilis szerepeinket.

A szereppel való azonosulás

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szerepkonfliktusok feloldásának egyik legnehezebb, de legeredményesebb formája a szereppel való minél teljesebb azonosulás, a külső elvárások belsővé tétele. Ez a szerep-én konfliktusoknál vagy a szerepen belüli konfliktusoknál működhet is, de kétségtelenül nehéz, és részben a személyiség feladásával (enyhébb esetben átalakulásával jár). És ez nem feltétlenül egy pozitív fejlemény.

Diktátorok és gengszterek sora lépett már túl mindenféle szerepelváráson, és lett belőle egy öntörvényű, destruktív, antiszociális személyiség. De persze nem kell ilyen szélsőséges példákat hozni, egy céggel, szervezettel vagy az ott betöltött pozícióval való teljes azonosulás is ijesztő vagy épp nevetséges változásokat okozhat az ember személyiségében. Portások, kiképző őrmesterek, önnön fontosságuk tudatába belemerevedett hivatalnokok kétségtelenül sokszor azonosulnak a lehető legjobban szerepükkel, de ez nem pozitív változás, már csak az empátia csökkenése miatt sem.

Vagyis a szereppel való azonosulás is egy lehetséges megoldása a szerepkonfliktusoknak, de csak akkor, ha nem uralja el a személyiségünket, ha ez az azonosulás nem túlzó. A szerepen belüli konfliktus feloldható, de a szerepek közöttit csak erősíti az egyikkel való túlzott eggyé válás. (Egy elkötelezett, szemellenzős kiképzőtiszt már nem biztos, hogy otthon igazi apaként tud viselkedni, ha csak nem bírja elválasztani a szerepeit egymástól.)

A fotó csak illusztráció: pixabay.com

Összegzés

Mindannyiunknak sokféle helyzetben kell sokféle különböző módon viselkednünk, sokféle elvárásnak megfelelnünk. Környezetünk számára nem ritkán ezekkel a különböző szerepeinkkel vagyunk azonosak, miközben ezt belülről sokszor nem így éljük meg, sőt, a szerepeink között és azokon belül is folyamatos konfliktusokat érzékelhetünk.

Ez önmagában egy természetes pszichés jelenség (miként a vele járó stressz meg az alkalmazkodás gyakori vágya), problémát akkor okoz, ha már túl nagy a feszültség, ami megnehezíti mindennapi életünket, elsősorban emberi kapcsolatainkat. (És nem mellesleg a feloldatlan konfliktusaink akár pszichoszomatikus tüneteket is okozhatnak.)

De hogy egy-egy szerepkonfliktust – legyen szó bármely típusról – hogyan tudunk feloldani vagy legalább elviselni, az mindig a konkrét helyzettől függ. Mindenesetre személyiségünk integritása és az, hogy mennyire vagyunk képesek eltérő helyzethez alkalmazkodni, erősen befolyásolja, hogyan küzdhetünk meg ezekkel a konfliktusokkal.

Bácsván László
szociológus

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Csepeli György: Szociálpszichológia, Osiris, Budapest, 1997

2. Hankiss Ágnes: Társadalomlélektani alapismeretek. In.: Kötéltánc, Budapest, 1987


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Hogyan oldhatjuk mindennapi feszültségeinket?

2026. november 10.

A túlzott mértékû és rendszeres stressz nem csak mindennapjainkat mérgezi meg, de egészségünket is károsítja. Kikerülni nem mindig lehet, de a stresszt igenis kezelni kell!

A szakorvosi rendeléseken számos páciens fordul meg látszólag megmagyarázhatatlan eredetû fájdalmakról panaszkodva. A stressz számos tünetet produkálhat. Például:


· fejfájás
· gyomorfájdalmak
· az étvágy megváltozása
· hasmenés
· fokozott gázképzõdés


De elõfordulhat mellkasi szorító érzés, légszomj, feszült izmok, idegesség, fáradtság és szomorúság. A levertség mellett egyéntõl függõen fokozott ingerlékenység és érzékenység is jelentkezhet. Állapotunk hatására kapcsolatainkban is változás áll be, mind a munkahelyen, mind a magánéletünkben.

A stresszes életformát élõknél nem ritkák az alvási zavarok sem!

Tapasztalhatjuk az érdeklõdés, a motiváció csökkenését, vagy teljes elvesztését is. Szokatlan kiütések, szétszórtság, fülcsengés, nõk esetében menstruációs zavarok szintén a túlzott mértékû stressz következményeként fordulhatnak elõ.

Természetesen a sok káros hatás ellen több megoldás is létezik, mindenki kiválaszthatja a számára leginkább megfelelõt. Számos vizsgálat igazolta például a zenehallgatás (elsõsorban klasszikus zene) eredményességét.

Számtalan technika létezik, melyek a helyes légzés és az izmok ellazításának képességével ruháznak fel bennünket. A relaxációs módszerek mellett a másik igen hatékony módszer a nevetés. Számtalan kutatás igazolta a nevetés stressz csökkentõ hatását. A vidám percekkel, órákkal immunrendszerünk is erõsödik, de a szívinfarktus kockázata és a fájdalmak is csökkenthetõk.

A fogyás is lehet veszélyes

2026. november 10.

A fokozott stressz, idegesség és rohanás okozhat súlycsökkenést, amellyel tanácsos vigyázni! 
A tavasz beköszöntével sokan kellemetlen élményként szembesülünk a tél folyamán ránk rakódott plusz kilók kiábrándító látványával. Szerencsés esetben egy kis mozgás és diéta hatására könnyen visszanyerhetjük régi formánkat. Ám az is elõfordulhat, hogy hirtelen fogyni kezdünk, s ez nagymértékben veszélyezteti egészségünket.

Egy-egy rosszabb idõszakunkban, fokozott stressz, idegesség és rohanás mellett, némi vigaszt nyújthat a mérleg, s a ruhatárunk, melyek mind fogyásunkról árulkodnak. Ám rosszabb esetben a hangulatjavító vagy egyéb szerek szedése is okozhatja a súlycsökkenést.

Fogászati problémáink, a nyelési nehézségek (dysphagia) szintén kedvünket szeghetik, ha egy finom ebéd elfogyasztásáról van szó, s így szintén súlyvesztés következhet be.

Bizonyos esetekben nem az elfogyasztott táplálék minõsége, hanem annak nem megfelelõ mértékû felszívódása a probléma. A jelenség különösen gyakori például lisztérzékenység esetében. Vírus okozta, vagy bakteriális fertõzések, hormonális változások, vagy emésztõrendszeri rendellenességek gyakori velejárója a hányinger érzése, mely úgyszintén okozhat fogyást.

A krónikus vastagbélgyulladás vagy Crohn-betegség a bélszakasz gyulladásos megbetegedéseinek két leggyakoribb formája. Az emésztõrendszer krónikus gyulladásának következtében is megnehezedik az elfogyasztott tápanyagok megfelelõ hasznosulása.

A legszebb gyerekcipő is árthat

2026. november 09.

Ezekkel a hibákkal veszélyeztethetjük gyermekünk lábát



Sok szülő már akkor megveszi gyermeke első cipőjét, amikor a kicsi még csak kapaszkodva próbál felállni, pedig a járástanuláshoz otthon általában nincs is szükség lábbelire. A túl szűk, merev vagy rosszul kialakított cipők akadályozhatják a fejlődő láb természetes mozgását, és később fájdalmas panaszokat is okozhatnak. Gyebnár Ilona lábápoló mester szerint a szülők gyakran a cipő külseje alapján döntenek, miközben a megfelelő méretre és kialakításra kevesebb figyelmet fordítanak. A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy a helytelen körömápolás kellemetlen problémákhoz vezethet, az ó-láb és az x-láb viszont sok esetben a természetes fejlődés része.

A legtöbb gyermek egészséges lábbal jön világra, lábfejének szerkezete azonban még hosszú éveken keresztül változik. A csontok, az ízületek, az izmok és a szalagok fokozatosan fejlődnek, a talpon található zsírpárnák pedig sokáig elfedik a lábboltozatot. Ezért tűnhet úgy, mintha a kisgyermekek többsége lúdtalpas lenne, holott a jellegzetes „macitalp” ebben az életkorban teljesen természetes.

A fejlődő láb különösen érzékeny a külső nyomásra, ezért egy rosszul megválasztott cipő kellemetlenségeket okozhat. A szűk orr-rész összenyomhatja a lábujjakat, a merev talp korlátozhatja a természetes mozgást, a rossz méret pedig kidörzsölődést és körömproblémákat idézhet elő.

„Amikor egy kisgyermek megszületik, a csontrendszere még nincs teljesen kialakulva, a lábában is sok a porcos rész. Emiatt különösen fontos, hogy milyen formájú és méretű cipőt adunk rá. Sok szülő azért választja a pónis, cicás vagy elefántos cipőcskét, mert megtetszik neki, és közben nem gondolja végig, hogy ortopédiai szempontból megfelelő-e” – magyarázza Gyebnár Ilona lábápoló mester, természetgyógyász, a Premiumwelt Kft. ügyvezetője.