Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Egyszerre sokfélének lenni: A szerepkonfliktusokról

Érdekességek2023. május 20.

Mindannyian folyamatosan szerepeket játszunk, de persze nem elsősorban a színházi értelemben. Sőt a szerepjátszásnak csak bizonyos esetekben van negatív felhangja, főleg, ha a megtévesztést vagy a manipulációt szolgálja.

Mert a mindennapi életben természetes, hogy számos társadalmi szerepet töltünk be, gyerekek vagyunk, szülők, házastársak, testvérek, barátok, kollégák, szomszédok, főnökök, beosztottak, haragosok vagy jóakarók, és még sokáig lehetne sorolni azokat a helyzeteket (és a belőlük adódó szerepeket), amikor különbözőképpen kell a másikra reagálnunk.

A szerep szociálpszichológiailag tehát egy közvetítő elem egyén és közösség között, melynek segítségével összeegyeztethetjük az egyén individuális sajátosságait és igényeit, valamint a szűkebb vagy tágabb társadalmi közeg szükségleteit és elvárásait.

Mert a szerepekhez mindig szerepelvárások is tartoznak, részben a „szerepküldők”, részben az érintett környezet részéről. Egy munkahelyen nyilván a főnök a szerepküldő, ő jelöli ki, mit is kell egy adott beosztás jelentette szerepben teljesítenünk, de elvárásaik természetesen vannak a kollégáknak, az ügyfeleknek is.

És szerepeink teljesítése közben sokszor jelennek meg különféle konfliktusok, nem feltétlenül konkrét személyekkel vagy csoportokkal kapcsolatban, hanem egy-egy szerepen belül, szerepeink között, vagy a szerepelvárások és saját elképzeléseink eltérésében.

A szerepkonfliktusok típusai

Az előbbiek értelmében három alaptípusa lehet az ilyen konfliktusoknak:

· Személyszerep-konfliktusok: Amikor az egyén nem képes megfelelni a szerepelvárásoknak. Ennek sokféle oka lehet, például, ha valaki egyik szerepében (szülőként, főnökként, segítőként) túlvállalja magát, és nem képes megfelelni az adott szerephez kapcsolódó minden elvárásnak. De ilyen lehet, amikor az egyén fizikailag nem képes betölteni egy szerepet (mondjuk valamilyen fogyatékosság vagy krónikus betegség miatt), vagy az értékrendje nem passzol ahhoz a szerephez, melyet be kellene töltenie. Mondjuk, egy vegetáriánus csak egy vágóhídon talál állást, melyet kénytelen elvállalni a megélhetési kényszer miatt. Vagy egy katolikus nőgyógyász, akinek komoly erkölcsi dilemma az abortusz.

· Státuszinkongruencián alapuló konfliktusok: Ez valójában az elsőnek egy lehetséges altípusa, hisz ez is a nem megfelelő szerepilleszkedésből adódik. Jellemző formája, mikor valaki rangon alulinak érzi az általa betöltött szerepet. Mondjuk a főnökénél magasabb iskolai végzettsége és/vagy több szakmai tapasztalata van, mégis egy beosztotti státuszba kényszerül.

És van, amikor ezt komplett foglalkozási csoportok élik meg, gondoljunk csak az egészségügyi dolgozók vagy a pedagógusok helyzetére, amikor sem jövedelemben, sem társadalmi presztízsben nem vélik megkapni a végzettségüknek és szakmai felelősségüknek megfelelő megbecsülést.

· Szerepek közötti konfliktusok: Az utóbbi példa már átvezet a második típushoz. Hiszen orvosnak lenni és közben egy gyülekezet tagjának már két különböző szerepet jelent, melyek nem minden esetben összeegyeztethetők, vagy legalábbis súlyos feszültséget okoznak az adott személyben. De ezzel analóg, mikor egy nőnek egyszerre kell anyának, feleségnek és munkavállalónak lennie, hiszen – szemben a tradicionális társadalmakkal – a dolgozó nő ma már a természetes modell, ahol olyan szerepeket muszáj összeegyeztetni, melyeket régebben nem kellett.

De ahogy a modern társadalom egyre bonyolultabbá válik, egyre összetettebb a munkamegosztás, mindenkinek egyre több szerepnek kell megfelelnie, azaz nyilvánvalóan nő a szerepek közti konfliktusok lehetősége.

· Szerepen belüli konfliktusok: A harmadik típus lényege, hogy sok esetben a szerepek küldői ellentétes elvárásokat fogalmaznak meg a szerepek betöltőivel kapcsolatban. A szülőktől egészen mást vár az iskola és mást a gyerekeik, egy orvostól az ápolók és a betegek, egy pilótától a légitársaság vezetése és az utasok. Tipikus példa a munkahelyeken a középvezetői szerep, hisz betöltőjére a beosztottai főnökként, a főnökei beosztottként tekintenek, miközben ugyanarról a munkakörről és szerepről van szó.


Általánosan azt mondhatjuk, hogy minden közvetítői szerep magában hordozza a szerepen belüli konfliktus lehetőségét, mellyel valahogy – mint a másik három típussal is – meg kell küzdeni.

A fotó illusztráció: pixabay.com

A szerepkonfliktusok feloldási lehetőségei

Az ilyen konfliktusokkal való megküzdésnek számos lehetősége adódik, az egészen enyhétől az egészen szélsőségesig.

A szélsőséges változata a menekülés, a kivonulás, mikor az egyén egyszerűen felad egy bizonyos szerepet, így szabadulva meg a feszültségtől. Miközben ez a megoldás sokszor épp hogy újabb belső feszültséget, frusztrációt generál, hiszen a feladás, az időleges megkönnyebbülés mellett mindig egyfajta kudarcélményt is jelent.

Ehhez képest lehet alternatíva a morális igazodás stratégiája, mikor döntést hozunk arról, hogy mely elvárásoknak fontos vagy fontosabb megfelelnünk, és ehhez képest állítunk fel rangsort közöttük. A korábbi példában említett, vágóhídon dolgozó vegetáriánus is választhat, hogy a morális elvei vagy az anyagi biztonsága a fontosabb, és ekképp enyhítheti a szerepei közötti konfliktust. De a munkahelyi középvezető is dönthet úgy, hogy elsőrendűen a beosztottai főnöke lesz, és a felső vezetés felé is az ő érdekeiket képviseli, hivatkozva akár a cég érdekeire is. Vagyis a morális igazodás egy értékalapú preferencia felállítását jelenti, mikor is választunk az ellentétes elvárások között, melyik is a fontosabb?

(Ennek a stratégiának negatív változata, mikor nem azt mérlegeljük, mi a fontosabb, avagy értékesebb számunkra, hanem hogy melyik meg nem felelésnek lennének súlyosabb következményei, szankciói. Például, ha mégis inkább a vezetőség elvárásainak igyekszünk megfelelni, mert nekik van lehetőségük büntetni, míg a beosztottainknak sokkal kevésbé. Ilyenkor viszont már nem morális, hanem érdekalapon választunk.)

Egy másik feloldási lehetőség a konfliktusos szerepek elkülönítése. Ilyenkor különböző helyzetekben különböző szerepelvárásokhoz igazodunk, mondjuk, családi körben nem iszunk alkoholt vagy nem dohányzunk, de baráti körben igen, mert ott másfajta elvárásoknak kell megfelelnünk. Ez látszólag nem teszi túl intakttá a személyiségünket, de a sokféle szerep lényege épp a sokféle elvárásnak való megfelelés, vagy legalábbis az azokhoz való alkalmazkodás. Szóval lehet valaki öltönyös irodista hétfőtől péntekig és egy rockfesztiválon tomboló rajongó hétvégén, amíg az egyik nem csúszik bele a másikba, nincs valódi szerepközi konfliktus a helyzetben. De az elkülönítésre azért nagyon kell ügyelni.

És ebből a példából adódik a szerepváltás lehetősége. Ha valaki hétvégenként bulizó, koncertre járó rockrajongó, akkor érdemes megfontolnia, hogy hét közben is valami hasonlóval foglalkozzon, mondjuk rendezvényszervező legyen egy klubban. Ez valójában egyfajta kompromisszumképzés, amikor összeegyeztetjük az egymással kevésbé kompatibilis szerepeinket.

A szereppel való azonosulás

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szerepkonfliktusok feloldásának egyik legnehezebb, de legeredményesebb formája a szereppel való minél teljesebb azonosulás, a külső elvárások belsővé tétele. Ez a szerep-én konfliktusoknál vagy a szerepen belüli konfliktusoknál működhet is, de kétségtelenül nehéz, és részben a személyiség feladásával (enyhébb esetben átalakulásával jár). És ez nem feltétlenül egy pozitív fejlemény.

Diktátorok és gengszterek sora lépett már túl mindenféle szerepelváráson, és lett belőle egy öntörvényű, destruktív, antiszociális személyiség. De persze nem kell ilyen szélsőséges példákat hozni, egy céggel, szervezettel vagy az ott betöltött pozícióval való teljes azonosulás is ijesztő vagy épp nevetséges változásokat okozhat az ember személyiségében. Portások, kiképző őrmesterek, önnön fontosságuk tudatába belemerevedett hivatalnokok kétségtelenül sokszor azonosulnak a lehető legjobban szerepükkel, de ez nem pozitív változás, már csak az empátia csökkenése miatt sem.

Vagyis a szereppel való azonosulás is egy lehetséges megoldása a szerepkonfliktusoknak, de csak akkor, ha nem uralja el a személyiségünket, ha ez az azonosulás nem túlzó. A szerepen belüli konfliktus feloldható, de a szerepek közöttit csak erősíti az egyikkel való túlzott eggyé válás. (Egy elkötelezett, szemellenzős kiképzőtiszt már nem biztos, hogy otthon igazi apaként tud viselkedni, ha csak nem bírja elválasztani a szerepeit egymástól.)

A fotó csak illusztráció: pixabay.com

Összegzés

Mindannyiunknak sokféle helyzetben kell sokféle különböző módon viselkednünk, sokféle elvárásnak megfelelnünk. Környezetünk számára nem ritkán ezekkel a különböző szerepeinkkel vagyunk azonosak, miközben ezt belülről sokszor nem így éljük meg, sőt, a szerepeink között és azokon belül is folyamatos konfliktusokat érzékelhetünk.

Ez önmagában egy természetes pszichés jelenség (miként a vele járó stressz meg az alkalmazkodás gyakori vágya), problémát akkor okoz, ha már túl nagy a feszültség, ami megnehezíti mindennapi életünket, elsősorban emberi kapcsolatainkat. (És nem mellesleg a feloldatlan konfliktusaink akár pszichoszomatikus tüneteket is okozhatnak.)

De hogy egy-egy szerepkonfliktust – legyen szó bármely típusról – hogyan tudunk feloldani vagy legalább elviselni, az mindig a konkrét helyzettől függ. Mindenesetre személyiségünk integritása és az, hogy mennyire vagyunk képesek eltérő helyzethez alkalmazkodni, erősen befolyásolja, hogyan küzdhetünk meg ezekkel a konfliktusokkal.

Bácsván László
szociológus

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Csepeli György: Szociálpszichológia, Osiris, Budapest, 1997

2. Hankiss Ágnes: Társadalomlélektani alapismeretek. In.: Kötéltánc, Budapest, 1987


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Rozmaringos csirkemell sajttal sütve

2023. május 24.

A Dél-Európában honos, de Magyarországon is kedvelt fűszer, a rozmaring főleg mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gomba- és halételek fűszerezésére használatos, de illatszerek is készülnek belőle. Az ókorban, akinek nem tellett a drága tömjénre, rozmaringgal áldozott az isteneknek. Jöjjön most egy isteni csirkerecept! 

Hozzávalók:
csirkemell 1,2 kg
olaj 8 cl
vöröshagyma 15 dkg
paradicsompüré 5 dkg
fehérbor 3 dl
liszt 5 dkg
gomba 12 dkg
sajt 15 dkg
babérlevél
rozmaring
őrölt bors, só

Elkészítése:
A csirkét feldaraboljuk, megsózzuk és egy kevés őrölt borssal bedörzsöljük. Néhány percig letakarva állni hagyjuk.
Felhevített olajban az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, elkeverjük és kevés ideig tovább pirítjuk. Fehérborral felengedjük, rozmaringgal fűszerezzük és megsózzuk.
Közben a csirkehús darabokat lisztbe forgatjuk, kevés olajban pirosra sütjük, majd átszedjük a forrásban lévő paradicsomos lébe. Babérlevelet teszünk hozzá és fedő alatt, gyenge tűzön pároljuk.
A visszamaradt olajban megpirítjuk a vékony szeletekre vágott gombát, és a párolódó húshoz keverjük. Amikor a hús megpuhult, megszórjuk reszelt sajttal és a sütőben addig sütjük, amíg a sajt ráolvad.
Sajtos spagettivel vagy makarónival tálaljuk.

Az agyalapi mirigy zavarai szinte bárhol panaszokat okozhatnak

2023. május 23.

Az agyalapi mirigy a legfontosabb endokrin szervünk, nem hiába hívják a hormonrendszer karmesterének. Éppen ezért zavarai igen szerteágazó gondokat okozhatnak, attól függően, mely másik belső elválasztású mirigy működésére vannak hatással. Dr. Skurdenka Beatrix, az Endokrinközpont endokrinológusa az agyalapi mirigy szerepéről és problémáiról beszélt.

Röviden az agyalapi mirigyről

A borsónyi méretű agyalapi mirigy bár igazán apró, ellenben az egész hormonrendszer mozgatórugója, hiszen olyan hormonokat szabadít fel, melyek szabályozzák a többi endokrin szerv működését. Érzékeli a szervezet szükségleteit, ezért jeleket küld a test különböző szerveinek, mirigyeinek. Ehhez hormonokat választ ki a véráramba, amelyek egyfajta hírvivőként működnek, információt továbbítanak. Az agyalapi mirigy két lebenyre osztható (elülső és hátsó lebeny), melyek más-más hormonokat termelnek. Magát az agyalapi mirigyet nagyrészt a felette fekvő hipotalamusz szabályozza.

Az agyalapi mirigy egyik fő feladata a menstruáció szabályozása, valamint komoly befolyást gyakorol a termékenységre, a teherbeesésre, főleg annak megtartására. Manapság a legnagyobb kihívások közé tartoznak a teherbeesési nehézségek, a párok nagy számának terméketlensége. (Éppen emiatt nagyon fontos vizsgálni az agyalapi mirigy működését!)

“A köztudatban az agyalapi mirigyről csupán annyi él, hogy ez egy szabályozó szerv- viszont ennél sokkal több, hiszen ez a kis mirigy a fő irányító, összefogja az egész szerv működését. Jelentősége, szerepe a mai felgyorsult világban óriási. A korábbi időszakokhoz képest sokkal leterheltebben, fokozott üzemmódban élünk, emiatt pedig állandó „készenlétben „áll szervezetünk. Ehhez próbál energiát, hormont, ritmust, tápanyagot biztosítani az agyalapi mirigy, ráadásul azonnal. Ez az a szerv, amire azt mondjuk, ” hogy az agyban dőlnek el a dolgok”. Valójában ennek a mirigynek szólunk, tőle kérjük, hogy biztosítsa a szükséges feltételeket. Itt van nagy szerepe a stressznek: ha ugyanis állandó feszültségben, idegességben, túlterheltségben élünk, ezt a „kérést” szolgálja ki a rendszer”- magyarázza dr. Skurdenka Beatrix, aki hozzátette, hogy ebben az egyik legfontosabb hormon a prolaktin, mely bizonyítottan nem csak a tejelválasztásért felel, hanem stressz esetén is megnő a mennyisége válaszreakcióként.

Az agyalapi mirigy zavarainak oka, kezelésük

Látható tehát, hogy az agyalapi mirigy számos szervre komoly hatást gyakorol, így, ha valamilyen zavar van, annak tünetei, megnyilvánulási formái attól függenek, hogy mely célszervre hat az adott hormon. Ennek fényében befolyásolhatják például a nemi ciklust, termékenységet, a pajzsmirigy működését, a növekedést, a bőr pigmentációját, valamint a mellékvese működését is. Mivel tünetei igen szerteágazók lehetnek, ezért diagnosztizálásuk nagy kihívást jelenthet.

Az agyalapi mirigy rendellenességei akkor fordulnak elő, amikor a mirigy egy hormonból túl sokat vagy túl keveset termel. Előfordulhat, hogy a zavart itt kialakuló daganat (általában jóindulatú) okozza.

Párkapcsolat: tükör-e a másik?

2023. május 23.

Előfordult már veled, hogy összekaptál a pároddal hasonló - vagy éppen egyforma - gondolat, viselkedés vagy esemény kapcsán? Volt olyan, hogy ez megismétlődött? Akár rendszeresen megjelenik?  

Ha képes vagy felismerni, melyek azok a szokások, viselkedésminták, érzelmek benned és benne, amelyekkel újra s újra elkezditek ugyanazokat a játszmákat, s amelyekben nem igazán érzitek jól magatokat, akkor hatalmas ugrást tehetsz az önismeretben.

Ha igazi önismeretre vágysz, akkor nézd az emberi kapcsolataid egyfajta tükörként. Különös tekintettel vedd szemügyre és vizsgáld meg a párkapcsolatod, annak is elsősorban az érzelmi oldalát. Itt most nem csak a szerelemre gondolok, hanem arra, hogy milyen érzések vannak benned a párodhoz kapcsolódva. Nem csak az idealizált helyzetekben, hanem a hétköznapi apró-cseprő kis dolgokban.

Ha néha azt hiszed, hogy azért szenvedsz a partnered mellett, mert ő ilyen vagy olyan, vagy ő a hibás bizonyos dolgokért, akkor végy egy mély lélegzetet, s ne engedj az automatikusan megjelenő magyarázatoknak. Vedd szemügyre, hogy tisztán látod –e a helyzetet és a párodat, vagy az érzelmeid szűrőjén át? Amikor például pillanatnyilag nem érzed jól magad a párkapcsolatban, s azt hiszed, hogy neki kell megváltoznia, tedd fel a kérdést: Ő talán ugyanígy gondolkodik rólam? S ha igen, van –e rá alapja? Helyezd bele magad az ő szerepébe s próbáld magad meglátni a párod szemszögéből. Csodában lesz részed. Rádöbbensz, hogy nem ő a hibás. S nem is te. Csupán az, hogy az otthonról hozott programok játszanak veletek. 

A párkapcsolat megtanít felismerni, hogy hogyan irányítanak az öntudatlan szokások, meggyőződések, és elvárások, és az azokhoz fűződő érzelmeid, amelyek alakítják az emberi kapcsolataid alapjait. Az önfejlesztésnek – önismeretnek az egyik legerőteljesebb módja a párkapcsolataidban megjelenő érzelmeid megismerése. Ha lemondasz a párkapcsolatod önismeretben való felhasználásáról, akkor megfosztod magad mélyebb elmeprogramod legintenzívebb ismeretének lehetősségétől. Az ellenállásaid, szokásaid, szülői kondicionálásaid megismerésére olyan terepet kínál, melyet soha nem találnál meg egy jóga ashramban, egy elvonuláson. Könnyű az ilyen „steril” helyeken harmonikusnak és szeretetteljesnek látszani, s eljátszani egy szerepet.

Azonban gondolj néha arra, hogy ha eljátszod a királylányt, az még nem tesz azzá. Attól még az vagy aki. Ugyanígy egy hamis szerep nem tesz boldoggá és hitelessé, amikor valódi vagy az viszont igen. Nem könnyű szembesülni Önmagunkkal, a partnerünkön keresztül azonban nagyon hasznos s építő. Még ha néha fájdalmas is. Mélyebb szinten minden pillanatban, amikor találkozol valakivel, tükörbe nézel, s ebben a tükörben láthatod meg viselkedésedet, szülőktől, a társadalomtól kapott kondicionáltságodat, szokásaidat, félelmeidet, reakcióidat. A párkapcsolatodban pedig ez hatványozottan igaz.