Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Életvezetési tanácsok: félek az egyedülléttől...

Érdekességek2020. május 12.

Fotó: gettyimages.comVálás, házastárs elvesztése, a családi fészket elhagyó gyerekek… Ha olykor nem is gondolunk rá, egyik napról a másikra mindnyájan egyedül maradhatunk. De hogyan lehet megvalósítani, hogy ne szenvedjünk a magánytól, hanem azt derűs nyugalommal éljük meg? Néhány pszichológiai és életvezetési jó tanács segítségül.

Szembenézés önmagunkkal

A félelem attól, hogy szembenézzünk önmagunkkal, aggodalom a ránk váró üresség felmerülésekor, vagy rettegés az elhagyatástól, az ismeretlentől… azaz az egyedüllét elutasítása különböző okokra vezethető vissza. Ilyen például, ha elképzelhetetlennek tartjuk a bizonytalan jövőt: a „nem lennék képes egyedül élni, inkább elviselem a (házas)társam hibáit” kijelentések oda vezethetnek, hogy magányosnak érezzük magunkat a párkapcsolatban is. Ez az érzés gyakran párosul az önértékelés hiányával. Nem tartjuk magunkat elég erősnek ahhoz, hogy teljesen egyedül megálljunk a talpunkon, a korábbival azonos szinten éljünk, megfelelően gondoskodjunk magunkról. 

A leginkább érintett személyek azok, akik „érzelmi függők”, akik úgy érzik, hogy csak mások szemén keresztül léteznek. De azok is rettegnek a magánytól, akiknek állandó kontrollra, irányításra van szükségük. Ugyanakkor panaszkodnak az egyedüllétre, de nem szeretik, ha minden előzetes nélkül zavarják őket, gyűlölik a váratlant. A napirend telezsúfolása érdektelen dolgokkal, a mindig bekapcsolva hagyott televízió, a nap 24 órájában elérhetőség és tallózás a közösségi hálón… Az ilyen életvezetés bizonyos fokig ellensúlyozhatja, enyhítheti a magány érzését, de távol áll attól, hogy „szövetségesünkké” tegye az egyedüllétet. Márpedig nem árt tudnunk, hogy amikor a magányt „partnerünknek” választjuk, az egy új szabadság és felszabadultság érzés lehetőségét kínálja, továbbá új távlatokat is nyithat. 


Hogyan lehet megbarátkozni a magánnyal?

– Az egyedüllét időszakát (akár átmenetinek tekintjük, akár véglegesnek) új élménynek, az élettapasztalat bővülésének fogjuk fel. Ami egy módja lehet annak, hogy jobban megismerjük magunkat, és jelentős érzelmi függetlenségre tegyünk szert.  Valójában, ha kevesebbet várunk el a másiktól, csökkenti a csalódás kockázatát, és elősegíti egy kiegyensúlyozottabb, a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat fenntartását. Még ha egyedül élünk is…

Fotó: 123rf.comNe mindig mást, hanem ezentúl saját magunkat helyezzük a középpontba!  Időnként ismételjük, mint egy mantrát: ”én magam vagyok a legfontosabb személy az életemben”. Ha „jóban vagyunk” magunkkal, az lehetővé teszi, hogy sokkal kellemesebben éljük meg a magányt, és ne törődjünk mások értékítéletével.

Tanuljuk meg nekünk tetsző módon elfoglalni, és így jól érezni magunkat a hétköznapokban! Esténként pihenjünk, ne hátralévő feladatainkkal foglalkozzunk. Kényelmesen elhelyezkedve a tv előtt csak olyan érdekes műsorokat nézzünk, amelyek lekötnek. Szánjunk rá időt, hogy készítsünk magunknak egy finom vacsorát egy csinosan megterített asztalon elfogyasztva. 

Találjuk meg mindazt, ami érdeklődésünk középpontjában áll!  Legyen az olvasmány, film, vagy meditáció, sportolás… Mely tevékenységekhez van kedvünk? Válaszoljunk erre a kérdésre, ami végre saját igényeinket is előtérbe helyezi.

Apró „kihívások” vállalása

Amennyiben úgy hozta az élet, hogy magunkra maradtunk, íme egy tipp annak derűs megéléséhez. Készítsünk egy furcsa listát azokról a kisebb-nagyobb tevékenységekről, melyeket eddig szinte kihívásnak tekintettünk. Rangsoroljuk azokat aszerint, hogy milyen nehezünkre esett a megtételük korábban. Pl. Egyedül kávézni egy teraszon (1-es nehézségi fok) vagy egyedül vikendre menni (jegyezzük fel 3-asnak), és így minden héten saját ritmusunk szerint tegyünk eleget ilyen „kihívásoknak”. Ha egyre magasabb számokat érünk el, az azt bizonyítja, hogy képesek vagyunk túllépni lelki szenvedéseinken, és másoktól függetlenül is jól érezni magunkat.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

A fürdés jótékony hatásai

2026. május 04.

A víz szeretete egyidős az emberiséggel. Már az ókori civilizációk – Egyiptom, Görögország, Róma – is felismerték, hogy a fürdés nemcsak tisztasági kérdés, hanem közösségi és szakrális élmény is. A római fürdők egyszerre szolgáltak tisztálkodásra, pihenésre, sőt üzletek megkötésére is, a társadalmi élet központjai voltak. Egy latin mondás szerint „Sanitas per aquam” – azaz egészséges a víz által.

A középkorban a fürdőkultúra kicsit alábbhagyott, a városi járványok és a higiéniai félelmek miatt, a fürdők sok helyen bezártak. Nálunk, Magyarországon a török hódoltság idején új lendületet kapott. Gyógyvizeink pedig messze földön híresek.

A 19-20. században a gyógyfürdők és uszodák a modern egészségmegőrzés részei lettek. Ma már a fürdés nemcsak testápolás, hanem rekreáció, stresszoldás, társas élmény és terápia is.

Miért érzem úgy, mintha távolról figyelném az életemet?

2026. május 04.

Előfordult már, hogy úgy érezte mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné? Vagy mintha a külvilágot látná egy üvegfalon keresztül? Ha igen, bizonyára felmerült, hogy ilyen nincs, ezt a benyomást senki sem tekintené hitelesnek. Holott a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos arról beszélt, hogyan lehet diagnosztizálni ezt a zavart, és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.

Egy gyakran félrediagnosztizált zavar

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az ember furcsa, ijesztő módon éli meg önmagát vagy a környezetét. Előfordulhat, hogy a saját testét idegennek érzi (ez a deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (ez a derealizáció). Ilyenkor az ember úgy érezheti, mintha kívülről nézné önmagát vagy az életét, de közben tudja, hogy mi a valóság.

Ez az állapot lehet enyhébb vagy súlyosabb, és tarthat pár pillanattól akár hetekig is. Jelentősen megnehezítheti a mindennapi életet, például a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, és az sem ritka, hogy ha szakemberhez fordul az érintett, tévesen más diagnózis születik az állapotáról.

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, vagyis az élmények, gondolatok és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő formája van:


Deperszonalizáció: az ember úgy érzi, mintha eltávolodott volna saját testétől vagy gondolataitól, mintha kívülről figyelné magát.
Derealizáció: a környezet tűnik furcsának, ködösnek, mesterségesnek, mintha nem lenne teljesen valós.


Ezek az élmények visszatérhetnek vagy tartósan is fennállhatnak, és gyakran erős szorongás kíséri őket.

Milyen virágot adjunk anyák napjára?

2026. május 03.

Az anyák napja a gondoskodásról, a figyelemről, és az apró, mégis mély jelentéssel bíró gesztusokról szól.

Bár ilyenkor még kevés a saját kertből szedhető csokor, létezik egy ajándék, amely nemcsak most, hanem hónapokon át örömet ad.

Egy gondosan kiválasztott rózsa többet jelent egy egyszeri meglepetésnél: a nyár elejétől egészen az első fagyokig újra és újra virágba borul, így hónapokon át díszíti a kertet. Olyan ajándék, amely napról napra emlékeztet a szeretetre.

David Austin-rózsák

A rózsamániások nagy kedvencei. Nevüket az angol rózsanemesítőről kapták, aki pályafutása során közel 200 egyedi fajtát alkotott meg. Munkásságát világszerte elismerik: egyik legismertebb fajtája, a Graham Thomas rózsa a „Világ kedvenc rózsája” címet is elnyerte.

Ezek a rózsák a klasszikus formavilágot ötvözik a modern színárnyalatokkal. Közös jellemzőik a különleges telt virágaik, a fűszeres illatuk és a betegségekkel szembeni ellenálló képességük. Gondozásuk egyszerű, mégis lenyűgöző látványt nyújtanak, és minden rózsatípus megtalálható közöttük.