Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Elhibáztam az életemet - döntéseink következményei

Érdekességek2024. január 14.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Életünk folyamán sokszor kerülünk döntéskényszerbe. Azonban döntéseinknek nem mindig az lesz a következményük, amire számítunk. Vannak, akik sorozatosan rossz megoldásokat választanak, aztán egy bizonyos kor után, számot vetve életük eseményeivel, azt mondják: "Elhibáztam az életemet!"  

Tényleg elhibázta? Van egyáltalán olyan, hogy "hiba"? Mit nevezünk hibának?

Amikor ezt hallom, olyan érzésem van, valahol nagyon eltévedtünk az élet rengetegében. Meghoztunk egy döntést. Lehet, hogy már akkor fájdalmas volt meghozni, amikor ezt tettük. Aztán évek múlva még mindig gyötör bennünket a bűntudat, hogy hibáztunk. Elrontjuk az életünket, nem engedjük meg magunknak a boldogságot, a sikert, tudat alatt így büntetve magunkat döntésünkért.

Pedig ha elgondolkodunk, rájövünk arra, hogy abban a pillanatban nem hozhattunk volna semmilyen más döntést.                                                       

Ha lett volna lehetőségünk másképp cselekedni, úgy tettünk volna.


Lehetőségeink, erőnk csak annyi volt akkor. Most már tudnánk másképp dönteni, de azóta minden megváltozott, mi is megváltoztunk. Másképp látjuk a világot, másképp gondolkodunk, sok mindent megtanultunk, ezért lehetőségünk van másképp dönteni. Tegyük le a régi terheinket. Nézzünk rá akkori döntésünkre, és fogadjuk el, hogy megtörtént. A felelősségvállalás természetesen a miénk, hiszen minden döntésünknek van következménye. De hibáztatni magunkat továbbra is felesleges.
 


„Vállalom a felelősséget, azért amit tettem, de akkor nem tudtam másképp cselekedni. Csak ennyit tudtam tenni”. Ha kimondod ezt, ez a mondat segít Neked abban, hogy lelkedben a béke helyreálljon.

„Sok hibám van!”. Ez a másik gyakran elhangzó mondat. Mindenhol szembetalálkozom ezzel a kijelentéssel, tanítók tanítják, hogyan javítsd ki a hibáidat. A kérdés, ami felmerül bennem az az, hogy mit nevezünk hibának, és ki szerint hiba az a hiba? Szerintem? Vagy a barátaim szerint? A főnököm szerint? Netán a férjem szerint? Nos, ha nem tudok főzni, lehet, hogy a férjem hibának fogja titulálni, viszont ha nem is szeretek főzni, akkor ez csak egy tulajdonságom, mindenféle jelző nélkül. Lehet, hogy nem az a feladatom, hogy konyhatündér legyek, hanem hogy megírjak egy könyvet, amely emberek százainak fog majd segíteni. Ha más szemmel nézünk a „hibára”, ugye hogy nem is látjuk már nagyon hibának?

Lehet, hogy szeretünk reggel sokáig aludni? Előfordul, hogy az anyósunk lustának fog nevezni, hisz ő megszokta, hogy hajnalban kel, és mire a család felébred már bevásárolt. Ez azonban az ő „öröksége” hisz már ezt tanulta, ezt látta az édesanyjától is. Mi azonban másképp élünk, a saját értékrendjeink szerint. És bizony néha jólesik egy kicsit tovább lustálkodni.

Folytathatnám még a sort, hogy miket szoktunk hibának megnevezni, de ebből is láthatjuk azt, hogy amit mi hibának gondolunk, az csak nekünk hiba. A másik embernek lehet, hogy a természetéhez, a sorsához, a családi kötődéseihez tartozik. Ha magamban látom a hibát, legtöbbször az is egy kívülről jövő megerősítés következménye. Egyébként eszembe sem jutna hibának gondolni.

Beszélgettem egy ismerőssel, aki egy közös ismerősünkre azt mondta, hogy agresszív. Miután átgondoltam kettőjük kapcsolatát, és miután mindkettőjüket ismerem, rájöttem, hogy semmi másról nincs szó, csak önvédelemről mindkét fél részéről. Mindketten önbizalomhiányban szenvednek, ezért nagyon fontos számukra, hogy övék legyen az utolsó szó. Hisz ha nem így történik, akkor sérülékeny lelkükben még további sérülések keletkeznek. Ha önbizalmuk megerősödött, és belül sikerült stabilitást elérniük, egyiküknek sem lesz rá szüksége, hogy agresszíven, vagy bármilyen más módon bizonyítsa az igazát. Hisz akkor már mindegy lesz, kinek van igaza.

Hibásnak tehát egyikük viselkedését sem gondolom, megoldandó feladataik vannak önmagukkal. Mint mindannyiunknak.

Ha Te is találkozol a jövőben általad hibásnak vélt viselkedésformával, tettekkel, vagy gondolatokkal, nézd meg először, mi van a háttérben. Minden okkal történik. Ha valami megtörtént, annak úgy kellett történnie. Mert nem történhetett másképp.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Bizonyos kórképek és a betegségek miatti immobilitás

2025. szeptember 02.

Vannak olyan betegségek, melyek megléte megnöveli a trombózis rizikóját, így nem ritka, amikor már eleve véralvadásgátlót kapnak prevenció gyanánt, főleg, ha mellette más alvadást fokozó tényező is jelen van. Ilyen betegség többek közt a cukorbetegség, a pitvarfibrilláció, bizonyos daganatok, a súlyos visszértágulatok és a magas vérnyomás, a gyulladásos bélbetegségek, a vesebetegségek. Más betegségek azért kockázatosak ebből a szempontból, mert ágyhoz kötik a beteget, és az immobilitás önmagában is rizikófaktor. Ilyen lehet például egy törés utáni gipszelés vagy egyes neurológiai betegségek.

Korábbi trombózis és/vagy trombofília

Amennyiben valaki átesett már trombózison, úgy sajnos fennáll a veszélye annak, hogy megismétlődik a baj, főleg akkor, ha a kezelési tartományon alatt van az INR szint. Ekkor ugyanis poszttrombotikus szindróma léphet fel, amikor nagyobb eséllyel keletkeznek újra vérrögök. Fontos, hogy ha az illető valamilyen trombofíliával küzd, akkor is megnő a kockázat. Éppen ezért a trombofília súlyosabb formáinál megelőzésképpen szükséges a véralvadásgátló terápia – mondja Blaskó professzor. – Nagyon fontos, hogy az orvos felvilágosítsa a beteget a trombofília típusáról, annak súlyosságáról. Ugyanis kezelés vagy prevenciós terápia tekintetében ez nem mindegy, hiszen míg enyhe esetben elég lehet csupán az életmódra odafigyelni, rendszeresen sportolni, addig súlyos formában gyógyszeres kezelés is indokolt lehet, még akkor is, ha az érintettnek még nem volt trombózisa.

Belelépett valamibe?

2025. szeptember 01.

A tengerpart, legyen az köves, homokos, a mezítlábas fürdőző számára a lábsérülés veszélyét is hordozza.

A strandolók által elszórt szemetet, csikket nem is számítva – ami, sajnos Magyarországon is megszokott veszély – az árapály által partra sodort csigák, kagylók okozhatnak vágásos sérülést. Ezek ellátását a szerző a kiadvány „Elsősegélynyújtás szeretteinknek” című fejezetében ismerteti. A tengerparti homokban járáskor szerzett lábsérülések komolyra fordulhatnak, nemcsak a sérülés mélysége, hanem a sebfertőzés veszélye miatt is. Ezt a veszélyt különösen a cukorbetegek figyelmébe kell ajánlani.

A partra sodródhatnak azonban olyan állatok (medúzák, csigák, tengeriuborka, szivacsok stb.) melyek érintése nemcsak helyi bőrgyulladást (viszkető, égő érzést okozó piros folt), hanem veszélyes mérgezést is kivált. Némely élőlény csalánja, tüskéje pedig a lábba fúródó, áthatoló sérülést okoz. Ezekkel feltétlenül azonnal fel kell keresni a strand elsősegélynyújtó helyét. A gyermekeknek ezeket a veszélyeket el kell magyarázni, mert pl. a vízpartra sodródott, egyik legmérgezőbb medúzafaj, a „kék palack” medúza érintésre, látványos színével gyűjtésre csábítja őket. A lábsérülések megelőzése strandpapuccsal, fürdőcipő viselésével viszonylag könnyű. A homok fertőzési veszélyeket is jelent, főleg az ott játszó gyermekek számára. Erről részletesen a kiadvány „Utazás gyermekkel” c. fejezetében van szó.

Mitől lesz sikeres egy gyógyszerfejlesztés? – Magyar kutatók elemzései adhatnak választ a kérdésre

2025. szeptember 01.

Az utóbbi 20 év kutatásainak eredményei együtt vihetik közelebb a kutatókat az új gyógyszerek és terápiák fejlesztéséhez. De hogyan lesz sikeres egy korábban nem használt gyógyszerjelölt? A HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont Gyógyszerinnovációs Központ és a Nemzeti Gyógyszerkutatási és Fejlesztési Laboratórium kutatói az AstraZeneca és a Novartis szakembereivel összefogva eddig sosem publikált adatokat is elemeztek, és három lehetséges új utat is feltérképeztek.  

„Az új gyógyszerek felfedezésének legjobb módja az, ha egy régivel kezdjük” – mondta James Black, aki a racionális gyógyszertervezés módszereinek kidolgozásáért és ezzel két életmentő gyógyszer felfedezésért kapott orvosi Nobel-díjat 1988-ban. A vezető gyógyszergyárakkal közösen végzett magyar kutatás is ebből a felismerésből indult és az eddigi legnagyobb – részben soha nem publikált – adatkészlet vizsgálatával hatékony stratégiák azonosítását kínálja az új gyógyszerjelöltek felfedezéséhez. A kutatók a Nature Reviews Drug Discovery hasábjain megjelent kutatásukban több száz, az elmúlt 20 évben megvalósított kutatási program elemzésével adnak útmutatást az új terápiás célpontokra épülő gyógyszerfejlesztéshez. 

Az onkológiai és neurológiai betegségek esetében különösen nagy a várakozás az új terápiás lehetőségekre.  


A 2000-es évek elején, az emberi génkészlet feltérképezésével a legtöbben arra számítottak, hogy ez a páratlan tudományos eredmény szinte azonnal új terápiák megjelenéséhez vezet majd. A kutatások során azonban csupán körülbelül 700 fehérje szolgál célpontként a jelenleg ismert több mint 1500 gyógyszer esetében, noha az emberi test közel 20 000 fehérjét kódol. Bár nem mindegyik alkalmas gyógyszercélpontnak, számos olyan, betegséget okozó fehérje létezik, amely potenciálisan kezelhető lenne. Ezért az eddig ki nem használt gyógyszercélpontokban még rengeteg felfedezésre váró lehetőség rejlik.

Az egyre szélesebb körben rendelkezésre álló genetikai és diagnosztikai adatok mesterséges intelligenciával kombinálva új gyógyszercélpontok azonosítását teszik lehetővé, ezekhez azonban új gyógyszerjelölteket is kell találni. A gyógyszerjelöltek kutatása még a korábban már sikerrel célzott fehérjék esetében is komoly kihívást jelent, az újonnan azonosított célpontok esetén pedig ez különösen igaz.

A most megjelent tanulmányban a kutatók több mint 400 olyan kutatási programot vizsgáltak, amelyek sikeresen azonosítottak gyógyszerjelölteket. A hagyományos célpontok esetében az elemzés rámutatott arra, hogy a sikeres gyógyszerjelöltek tulajdonságai szűk tartományban mozognak, amelyek általános iránymutatásként szolgálhatnak a jövő gyógyszerjelöltjei számára.