Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Éljenek a baktériumok!

Érdekességek2019. október 28.

Az embereknek a baktériumokról legtöbbször valamilyen betegség, ételfertőzés, esetleg megromlott étel jut eszébe. Holott a szervezetünkben, köztük a tápcsatornában élő mikroorganizmusok hihetetlen számban, billiónnyi mennyiségben vannak jelen.  

Tízszer több egyedből áll ez a bennünk élő kolónia, mint testünk sejtjeinek a száma, és úgy 300-1000 különböző fajhoz tartoznak. Egy átlagos felnőtt szervezetében közel 1,5 kg mikroba él, szinte az egyik legnagyobb „szervünk”, nagyjából annyit nyom, mint az agyunk, a májunknál pedig csak egy kicsit könnyebb...  

Mi, emberek nem csupán szerencsétlen és alkalmi gazdateste vagyunk ezen baktériumoknak, ahogy régebben hittük. Épp ellenkezőleg, születésünktől halálunkig kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk egy egész mikrobaközösséggel. Ezek az apró organizmusok nem tétlen átutazók, kulcsszerepük van életünk legalapvetőbb folyamataiban, ide értve az emésztésünket, az immunválaszainkat, sőt még a viselkedésünket is. A bélben élő mikroorganizmusokat nevezzük bélflórának, vagy újabban a bél mikrobiótájának (mikrobiota: a nem-kórokozó baktériumok/mikroorganizmusok amelyek egy emberi szervezetben tartózkodnak), de szinonimaként a mikrobiom kifejezéssel is sok helyen találkozhatunk.

Egészségben, betegségben
A bélflóra olyan, mint az ujjlenyomat, minden embernek egyedi összetételű, rá jellemző baktérium törzsekből álló mikrobanépesség, azaz mikrobiom él a bélrendszerében, amelynek nemcsak az emésztésben, a táplálék továbbításában, hanem a fertőzések, „támadások” kivédésében is szerepe van. Számos kutatás vizsgálja, milyen kapcsolat van a mikrobiom, és jó néhány betegség, elváltozás – többek között a gyulladásos vastagbél-betegségek, a cöliákia, az elhízás, az ízületi gyulladás, az autizmus, és például a depresszió – között.

Bélbaktériumok számos fajtája munkálkodik együtt azért, hogy fenntartsa a normál balanszot. Ám olyan faktorok, mint a stressz, helytelen táplálkozás, fertőzések, gyógyszerek vagy antibiotikumos kezelés, felborítja ezt a természetes, ám kényes baktériumegyensúlyt és eltolja a káros baktériumok felé, ami fogékonyabbá teheti a szervezetet különböző megbetegedések kialakulására.


Itt lépnek a képbe a probiotikumok, olyan élő mikroorganizmusok, amelyeket megfelelő mennyiségben juttatva a szervezetbe jótékony hatást gyakorolnak. Fenntartják, illetve helyreállítják a bélflóra felborult egyensúlyát, támogatják a védekező rendszer megfelelő működését a kórokozókkal szemben.

A probiotikumok jobbára olyan tejsavbaktériumok – általában a Lactobacillus, a Streptococcus és a Bifidobacterium csoportok tagjai –, amelyek nagy arányban képesek túlélni a tápcsatorna hatásait, mint amilyen a gyomor savas környezete, illetve a vékonybél enzimjei, így eljutva a célállomásra, azaz a vastagbélbe, szabad utat kapnak a „kibontakozásra”, hozzájárulhatnak egészségünk védelméhez. Segítenek kialakítani és megtartani a bélflóra egyensúlyát, támogathatják az immunrendszert, rövidíthetik a hosszú tranzitidőt (a béltartalom bélcsatornán való áthaladási idejét), ezáltal segíthetik a székrekedés kezelését, enyhíthetik a hasmenés kellemetlen tüneteit, egyesek csökkenthetik a haspuffadást, valamint a „rossz”, azaz az LDL koleszterin szintet, és az ún. „utazók hasmenése” megelőzésére is jól alkalmazhatók.

A probiotikumok forrásai
A probiotikumokat legegyszerűbben a tejtermékekből fogyaszthatjuk el, melyeknek napjainkra széles skálája ismert. Célszerű azokat választani, melyeknek kedvező hatása tudományosan bizonyított. A hatásosság alapvető feltétele az elegendő mennyiség és jó tudni, hogy a „probiotikus” jelző nem a tartalomhoz, hanem a koncentrációhoz kötött. Probiotikumot tartalmazó savanyú tejtermékek esetén a probiotikus mikrobák száma a minőségmegőrzési idő végén legalább 106 élőcsíra/g kell, hogy legyen.

Miután tudjuk, hogy mennyire fontosak a probiotikumok egészségünk megtartásában, még inkább törekedjünk a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) által kidolgozott új hazai táplálkozási ajánlás, az OKOSTÁNYÉR® tej- és tejtermékek fogyasztására vonatkozó javaslatának megvalósítására, azaz napi fél liter tej vagy ennek megfelelő tejtermék bevitelére, amitől sajnos messze elmaradunk. (Felnőttek étkezésében 1 adag 2 dl tejnek, vagy ugyanennyi joghurtnak, kefirnek, 5 dkg túrónak vagy 3 dkg sajtnak felel meg.) Az elemzések alapján tudjuk, van még mit tenni a tejtermékek fogyasztása terén.

Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat adatai alapján a hazai lakosság 84%-ánál a tej és a tejtermékek bevitele nem éri el az ajánlott értéket. A felnőttek 10%-a nem fogyaszt tejet, 62%-a pedig savanyított tejkészítményt. A magyar felnőtt lakosság 2009-ben átlagosan 259 g, 2014-ben 246 g tejet, tejterméket fogyasztott naponta.

A savanyított tejtermékeken kívül probiotikumokban gazdag a közkedvelt kovászos uborka, és a savanyú káposzta, míg a távol-keleti konyha gasztronómiájából a kimchit (koreai, zöldségfélékből erjesztett étel, kínai kelből, retekből, uborkából, stb.), illetve a misot (ázsiai konyhában gyakran használt, krém állagú alapanyag, amit szójababból és gabonafélékből állítanak elő) lehetne kiemelni.

Amit a probiotikumok esznek
Tudomásul kell vennünk, hogy a probiotikumok csak akkor fejtik ki jótékony hatásukat, ha „nem halnak éhen”, ezért folyamatosan táplálnunk kell őket. A prebiotikumok olyan természetes, az élelmiszereknek nem emészthető összetevői, amelyek a szervezetben nem bomlanak le, ekképp emésztetlenül jutnak el a vastagbélbe, ahol a probiotikumok egyedüli táplálékai, ennélfogva elősegítik azok bélbeni elszaporodását, túlsúlyba kerülését.

Ilyen prebiotikumok a vízben oldható diétás rostok (pl. oligoszacharidok, raffinóz, asztachinóz, frukto-oligoszacharidok, oligofruktóz, alaktulóz és inulin), melyek megtalálhatók a fokhagymában, póréhagymában, vöröshagymában, búzában, rozsban, spárgában, burgonyában, banánban, mézben, a zabpehelyben és csicsókában is.

Ételek nyelvére fordítva
Miként tudjuk a fenti, tudományos megalapozottságú ismereteket kamatoztatni mindennapi étkezésünkben? Nos, a reggel kezdődhet egy kis tálka zabpehellyel, amit probiotikus joghurttal és idénygyümölccsel összekeverünk, kevés mézzel ízesítünk. Fontos tájékozódnunk akár a gyártótól arról, hogy például a joghurt tartalmaz-e probiotikumot, hiszen jelenleg hazánkban nem engedélyezett a „probiotikum” megnevezés feltüntetése az élelmiszercímkén.

Vacsora vagy ebéd része lehet egy vitaminokban gazdag saláta, melyhez jól illik egy áttört fokhagymával és bazsalikommal ízesített joghurtöntet, de egy főételként tálalt rakott burgonya kovászos uborkával is kiváló pro-és prebiotikum fogás lehet, melyek mindegyike védőpajzsként szolgálja szervezetünket, bélflóránkat. 

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

MRI-vizsgálat

2026. augusztus 07.



A várandósság hónapjai alatti hormonszintváltozások drasztikus hatást gyakorolnak az anyai agy szerkezetére és funkciójára is.

A várandós nők, a gyermeket nem váró nők és a férfiak agyának mágneses rezonanciás módszerrel (MRI) való vizsgálatával a kutatók olyan jelentős változásokat mutattak ki a terhes nőknél bizonyos agyterületeken, amelyek alapján agyi MRI-vizsgálattal 100 százalékos bizonyossággal megállapítható a terhesség ténye. Az érintett agyterületek egyébként az ún. szociális kognitív folyamatokért felelős régiók, azaz például akkor aktiválódnak, ha az anyának megmutatják a gyermeke fényképét. A tapasztalt változások a gyermek megszületését követően körülbelül két évig állnak fenn az anyáknál, éppen abban az időszakban, amikor a gyermek leginkább rá van utalva az anyai gondoskodásra.

Tabu, ami megdönthető — a szülés utáni vizelettartási problémákról

2026. augusztus 07.

Hazánkban évente akár tízezer újszülött életét és fejlődését befolyásolja az édesanyák hallgatása. A kismamák többsége ugyanis tabuként kezeli a terhesség alatti és a szülés után jelentkező vizelettartási nehézségeket, annak ellenére, hogy ez a várandósággal együtt járó, szakemberek segítségével könnyen kezelhető, átmeneti tünet. Magyarországon minden harmadik kismama szembesül e problémával. Mindemellett a kezeletlen esetek több mint felénél mutatkoznak a terhességi depresszió tünetei, ráadásul az időben nem kezelt gyermekágyi inkontinencia később tartós vizeletinkontinenciához is vezethet. 

A gyermekáldás az egyik legcsodálatosabb esemény a hölgyek életében, mégis sokszor felesleges aggodalmak és tabuk nehezítik a gyermekvárást. Ennek háttérében sokszor a félelmek és az ismerethiány áll.

Minden harmadik kismama vizelettartási problémával küzd

Jól ismert társadalmi jelenség a gyermekvállalás későbbre tolódása, aminek a társadalmi mellett élettani hatásai is vannak. Ilyen a vizelettartási nehézség (inkontinencia) is ami – bár tudunk, de szemérmesen nem beszélünk róla –, mégis meghatározó tényező, hiszen minden harmadik terhességnél rövidebb-hosszabb ideig fennáll. Azaz a vizelettartási probléma a babavárás természetes velejárói közé tartozik, és be kell látnunk, igazán nincs rajta semmi szégyellni való. A veszélyt az jelenti, ha felismerés és kezelés nélkül marad a kismama. A szülést követően gyakrabban súlyosbodhat a önkéntelen vizeletvesztés – az esetek több mint felében, komoly életvezetési zavarokat, elszigetelődést, depressziót, szorongást okoz. Mindeközben a szakemberek tapasztalatai szerint a kismamák a megemelkedett vérnyomásról, vércukorszintről stb. sokkal nyíltabban beszélnek orvosukkal, mint a vizelettartási nehézségéről.

Vizelettartási problémák

2026. augusztus 06.

Csökkentse az inkontinencia kockázatát!

A nõket lényegesen gyakrabban érinti a vizelési inkontinencia - de vajon egyeseket miért jobban, mint másokat? E tekintetben melyek a legveszélyesebb életszakaszok, és milyen kiváltó okokat ismerünk? Mennyire örökletes a probléma? Fedezzük fel a fõ kockázati tényezõket az életünkben, és azt is, mit tehetünk elkerülésük érdekében!.

Míg sokan tudják, hogy például a terhesség kiválthat vizelettartási zavarokat vagy képtelenséget (inkontinenciát), addig az egyéb kockázati tényezõk csak kevéssé ismertek. Pedig közéjük tartozik többek közt a dohányzás, a túlsúlyosság, az örökletesség… Az alábbiakban rövid áttekintést adunk a legfontosabb kiváltó okokról és a baj orvoslásának bizonyos lehetõségeirõl is.