Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Endokrin betegségek és hormonok a fogyás útjában

Érdekességek2023. december 29.

Az elhízást nem véletlenül nevezik civilizációs ártalomnak, hiszen az esetek döntő részében az egészségtelen életmód következménye. De fontos tudni, hogy a túlsúly és akár a sikertelen fogyókúra hátterében endokrin betegség és hormonzavar is állhat, amit szakorvosi vizsgálattal lehet felderíteni – hívja fel a figyelmet dr. Mutnéfalvy Zoltán az Endokrinközpont endokrinológus, belgyógyász szakorvosa.

Ki számít túlsúlyosnak?

A túlsúly nem más, mint a test különböző területein felhalmozódó zsírfelesleg. A férfias (android vagy alma) típusú elhízás esetében jellemzően a has, a mell és a nyak területére koncentrálódik a nem kívánatos zsírréteg, míg, ha inkább az alhas, a fenék és a combok területére rakódik le, akkor nőies (ginoid vagy körte) típusú elhízásról beszélünk. Az első, tehát az alma típusú elhízás jelent nagyobb kockázatot az egészségre, mert ezt gyakran a zsigeri, tehát a belső szervek, főleg a hasűri szervek között lévő zsírréteg felhalmozódása okozza. 

Az alma típusú túlsúlyt legegyszerűbben a derék körfogatának mérésével lehet megállapítani. Férfiaknál az ideális haskörfogat maximum 94 cm, nőknél 80 cm. Férfiak esetében a 102 centimétert, nőknél a 88 centimétert meghaladó haskörforgat már komoly egészségügyi kockázatokat jelent.

A testtömeg index is segít a testsúly objektív megítélésben. A testmagasság és a testtömeg arányából számolható, 25-ös érték felett túlsúlyról, 30-as felett elhízásról beszélünk.

Mi okozhat túlsúlyt?

A túlsúly az esetek döntő részében az egészségtelen életmód következménye. Egészen egyszerűen sokkal több energiát visznek be (több táplálékot fogyasztanak el), mint amennyit elégetnek, a felesleges tápanyagot pedig a szervezetük zsír formájában raktározza el. Egy férfinak átlagos fizikai aktivitás mellett napi 2500, egy nőnek 2000 kalóriára van szüksége.

De nemcsak azok hízhatnak el, akik egészségtelenül étkeznek és/vagy nem mozognak eleget. Az életmódbeli tényezők mellett ritkán genetikai, gyakrabban hormonális okok állnak a probléma hátterében (de például egyes gyógyszerek mellékhatásaként vagy bizonyos betegségek következtében is kialakulhat elhízás.)

Elhízást több endokrin betegség is okozhat, illetve ezek akadályt képezhetnek a fogyás útjában. A belső elválasztású (endokrin) mirigyek az általuk termelt hormonokat közvetlenül a véráramba juttatva szervezetünk számos alapvető funkciójának működtetésében részt vesznek. Ezek: az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, a mellékvesék, a petefészkek, a herék és részben a hasnyálmirigy.  Aki tehát túlsúllyal küzd, amit nem indokol az életmódja, illetve aki a következetes életmódváltás (diéta, mozgás) ellenére sem tapasztal érdemi pozitív elmozdulást a súlyában, annak érdemes endokrinológus szakorvost felkeresnie – hívja fel a figyelmet dr. Mutnéfalvy Zoltán.


Endokrin problémák a fogyás útjában

Az endokrin megbetegedések közül a túlsúly vagy a sikertelen fogyókúra egyik leggyakoribb oka a pajzsmirigy-alulműködés. Vagy megfordítva: a hipotireosis egyik leginkább szembetűnő tünete éppen a lelassult anyagcsere, illetve az ennek következtében meginduló súlygyarapodás. Sok más tünet is jelen lehet, leginkább: gyengeség és fáradékonyság, idegesség, ingerlékenység vagy álmatlanság, a koncentrálóképesség csökkenése, hangulatingadozások, bőrszárazság, hajhullás, székrekedés, alacsony pulzus, hideg végtagok, a nemi funkciók felborulása. A pajzsmirigy alulműködését célzott vérvizsgálattal meg lehet erősíteni vagy ki lehet zárni, ha pedig igazolt az elváltozás, akkor többnyire gyógyszeres kezeléssel rendezhető a pajzsmirigy működése. Ezzel pedig jó esély van arra is, hogy a páciens megszabaduljon a lerakódott kilóktól.

Elhízáshoz vezethet az inzulinrezisztencia (IR) is, és ez is egy olyan állapot, amely nagyon megnehezíti, sőt gyakorlatilag lehetetlenné teszi az eredményes fogyókúrát. Inzulinrezisztenciáról akkor beszélünk, amikor a szénhidrát anyagcserében résztvevő szervek (a vázizom, a máj és a zsírszövet) érzékenysége csökken az inzulin hatásával szemben, és csak magasabb inzulin szintek mellett tudnak a sejtek a megfelelő működésükhöz elegendő cukrot felvenni, így az felhalmozódik a vérben, ill. a magasabb inzulin szintek miatt a zsírszövet szaporodása megindul. Ez idővel elhízáshoz (főleg hastájéki) és 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Az IR-t tehát több okból is fontos időben diagnosztizálni, és mielőbb kezelni (életmódváltással vagy gyógyszeresen), mert hosszú távon komoly egészségügyi problémákat okoz.

Hormonális problémákra is gondolni kell

Előfordul az is, hogy a túlsúly hátterében bizonyos hormonok mennyiségi eltolódása áll. Ilyen lehet

Ezek egy részét is érdemes szakorvosi vizsgálat keretében ellenőriztetni, mert ha szintjüket nem normalizálják, az a fogyásban is akadályt jelenthet.

Összességében fontos látni, hogy az elhízásnak sok oka lehet, ennek megfelelően nem ritkán a túlsúly elleni harcot is több fronton kell megvívni. Az okok pontos felderítése érdekében, valamint, hogy az érintettek eredményesen és tartósan megszabaduljanak a felesleges kilóktól, feltétlenül érdemes szakorvos segítségét kérni – mutat rá az Endokrinközpont specialistája.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.