Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Ezen a nyáron járjunk többet mezítláb

Érdekességek2022. június 22.

Fotó: gettyimages.com

Vajon tudjuk-e, milyen előnyökkel jár, ha az előttünk álló nyári időszakban, amikor csak tehetjük, gyakrabban járunk mezítláb? Ha nemleges a válaszunk, érdemes összegyűjtenünk néhány információt ezzel kapcsolatban.

Amikor alkalom adódik rá, hogy cipő nélkül járkáljunk, valójában másképpen, azaz környezetünkkel harmóniában mozgunk. Ami meglepő módon védelmet nyújt lábunknak és egész testünknek, így pl. sokkal kisebb lesz a sérülések esélye. 

A normál emberi láb a lábujjaknál szélesebb, a saroknál keskenyebb formájú, ugyanakkor gyakori, hogy a cipőket ezen jellemzőkkel ellentétes módon tervezik. Ez azt jelenti, hogy a lábunkat sokszor olyan cipőkbe szorítjuk, amelyek megváltoztatják a láb alakját, deformációt okoznak.

Amellett a vastag talpú cipő sem előnyös, mert „elzárja” a talpon lévő receptorokat (idegvégződéseket, melyek továbbítják a talp által érzékelt információkat az agynak), ami kevésbé természetes járást eredményezhet. Amikor módunkban áll mezítláb járni, elkerülhetővé válik az ezzel összefüggő, további problémák megjelenése. 

Ezért törekedjünk rá, hogy a jó idő beköszöntével, amikor csak tehetjük, minél többet járkálunk mezítláb pl. a kertünkben vagy más, alkalmas helyen (ahol változatos a talaj), hogy megtapasztaljuk a láb földdel való közvetlen érintkezésének előnyeit.

Idegvégződések jelzései az agynak

A lábunk hihetetlenül érzékeny testrészünk, mivel a talp idegvégződései jeleket közvetítenek az agynak, de cipőben tompítjuk ezeket a visszajelzéseket. Ha viszont többet járunk mezítláb, észre fogjuk venni, hogy javul az egyensúlyérzetünk (ahogy a lábfej izmai megfeszülnek és ellazulnak), valamint a különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése (propriocepció).

Ha pl. földúton, vagy köves talajon járunk, a proprioceptív reflexeinknek köszönhetően akkor is megtartjuk az egyensúlyunkat, és nem esünk el, amennyiben az előttünk lévő útra figyelünk.

Pszichésen hihetetlen érzés megtapasztalni a földet a lábunk alatt. Amikor  módunkban áll pl. homokos talajon járni (tóparton, tengerparton), valószínűleg alig várjuk, hogy levegyük a cipőnket, és mezítláb érezzük a homokot a lábujjaink között. A különböző szemcséjű,szerkezetű és hőmérsékletű talaj megtapasztalása mezítláb élményszámba megy. Ahogy egy vidéki séta földúton kellemesebb, mint a városi betonon, úgy sokkal többet jelent a természetben pl. iszapot, füvet, kavicsot érezni a lábunk alatt, ha mezítláb vagyunk.

A mezítláb járás segít felszínre hozni a föld jótékony hatásait

Amikor lábunkkal közvetlenül érintjük a talajt (földelés), jótékony hatást gyakorolunk a szervezetünkre, így többek közt a keringésre, az alvásminőségre, az immunrendszerre. Továbbá csökkenthetjük a stresszt vagy a gyulladást, javíthatunk hangulatunkon. A mezítlábas séta egyúttal olyan földelési elem, melynek gyógyító erejét tekintve egyre több kutatás folyik. De a harcművészek és a jógik már évezredek óta felismerték ennek a kapcsolatnak a jelentőségét…


A mozgás hatékonyságának növelése

A lábfejünkben, talpunkon rendkívül sok, 200 000 exteroceptor (külső érzékelő idegvégződés) működik a külvilág ingereinek felvételére, amelyek segítenek ráhangolódni a körülöttünk lévő világra. Emiatt a lábunk képes folyamatosan formálódni és megfelelni a körülményeknek.

Fotó: 123rf.com

A talpunkon lévő exteroceptorokból származó terepinformációk az ízületek, a core és más izmok, inak alkalmazkodását, valamint a testtartás megváltoztatását teszik lehetővé, hogy védjenek a sérülések ellen. Mindeközben az agyunk finom mikrobeállításokat, módosításokat végez a változó terepen kialakított járásformákon, nemcsak a sérülések kockázatának lecsökkentése, hanem a mozgás hatékonyságának növelés érdekében is.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.

Bipoláris zavar vagy major depresszió?

2025. december 01.

Lehet, hogy sokaknak ismerősebben cseng a mániás depresszió kifejezés, mint a bipoláris zavar, illetve a depresszió szó elé kevesen illesztik be a major vagy unipoláris kifejezést. Holott mindkét állapot jól ismert, mindkettő a hangulatzavarok nagy csoportjába tartozik, a finom tünetekben, a lefolyásban, a kimenetelben azonban különböznek, mint ahogy különböző az öröklődés mintázata is. Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere magyarázta el a különbség lényegét.

Mi az a major depresszió?

A major depresszió vagy unipoláris depresszió a tartós lehangoltság állapota, amely azonban diagnózisként csak akkor állja meg a helyét, ha megfelel bizonyos diagnosztikus kritériumoknak. Mivel azt a diagnózist csak orvos mondhatja ki, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olvashatók a főbb jellemzők: 
– Hosszú ideig (legalább két hétig) fennálló, mély depressziós hangulat.
– Az érdeklődés és örömérzet jelentős csökkenése szinte minden tevékenység iránt.
– Figyelmetlenség, motiválatlanság, lassú gondolkodás.
– Érzékelhető testsúlyváltozás – étrendváltoztatás, fogyókúra nélkül.
– Túl sok vagy túl kevés alvás, a hét legtöbb napján.
– Értéktelenség érzése vagy túlzott/ indokolatlan bűntudat.
– Halállal, illetve öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
A súlyos depresszió (unipoláris depresszió) a hangulati hullámzások hiánya miatt különbözik a bipoláris zavartól, bár a depressziós fázis tünetei hasonlóak lehetnek. 

Mi a bipoláris zavar?

A bipoláris spektrum egy olyan zavar-család, amiben az elsődleges tényező a hangulati, érzelmi élet szabályozásának zavara. Ennek a hangulati, érzelmi hullámvasútnak két véglete van: az egyik, amikor nagyon felhangolt, kreatív, energikus valaki, ennek mindenféle lehetséges túlzásaival, a másik pedig a depresszió, ami ennek az ellentéte. Az utóbbi két évtizedben azonban tudományosan is igazolódott, hogy nem csak a szélsőséges formák tartoznak ebbe a csoportba, hiszen van, amikor nem ér el ilyen patológiás mértéket a hangulatingadozás, mégis bipolaritásról van szó. A modern diagnosztikus rendszerek bevezettek a konkrét tüneteken túlmenően két olyan kritériumot, ami szükséges ahhoz, hogy ki lehessen mondani a betegség diagnózisát. Az egyik, hogy az állapot jelentős mértékű funkciókárosodást okozzon a páciensnek a tanulásban, a munkában, a kapcsolataiban, a mindennapjaiban, a másik pedig, hogy az illető úgy érezze, nagy szenvedést él meg. Ez például a külvilág számára egy nehezebben észrevehető jellemző is lehet, ugyanis sokszor az érintettek óriási erőfeszítések árán, de igyekeznek fenntartani a „normális” életvitelüket – hangsúlyozza Veres doktornő.