Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Ezért érdemes legalább évente laboratóriumi vérvizsgálatot kérni

Érdekességek2024. január 16.

A vér laboratóriumi elemzése az egyik legrégibb, ugyanakkor a mai napig az egyik legjobb diagnosztikai eljárás. Az egészségünk megőrzése miatt is érdemes évente legalább egyszer laboratóriumi vérvizsgálatot kérni, hiszen a vér összetevőinek esetleges eltéréseiből számos elváltozásra, betegségre még az előtt következtetni lehet, hogy tünetet okozna – hívja fel a figyelmet dr. Fehér Ágnes, a Trombózis és Hematológiai Központ belgyógyásza, hematológusa. 

A vérképből sok minden látszik

A laborvizsgálatoknak a legtöbb esetben a vérkép elemzése is része. A teljes vérvizsgálat információval szolgál a vörösvértestek, a fehérvérsejtek, és a vérlemezkék/ trombociták alakjáról, mennyiségéről, nagyságáról. A minőségi/kvalitatív vérkép a fehérvérsejtek százalékos megoszlását reprezentálja. A normálistól eltérő eredmények olyan állapotváltozásokra engednek következtetni, amilyenek például a vérképzőrendszer betegségei, a véralvadási zavarok, a vérszegénység vagy a vitaminhiány – magyarázza dr. Fehér Ágnes. 

A mennyiségi vagy kvantitatív elemzés pedig megmutatja a vér alakos elemeinek abszolút számát. A kvantitatív és a kvalitatív vérkép értékeiből lehet következtetni egyebek mellett a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképességére vagy akár allergiás kórképekre is. 

Miért hasznos a vérkép elemzése?

A vérvizsgálat lehet egy rutin kivizsgálás része, vagy célzott vizsgálat, amennyiben a páciensnek valamilyen tünete van, és az annak hátterében meghúzódó problémát szeretnék felderíteni. Krónikus betegség esetén számos esetben a laborvizsgálattal nyomon követhető a terápia hatásossága, a szervezetben végbemenő változások. Ez utóbbi okból nemcsak a krónikus betegségben szenvedőknél, de a várandósoknál is rendszeresen ír elő a kezelőorvos labor- és ezen belül vérvizsgálatot. 

Mindenki másnak is érdemes azonban legalább évente egyszer vérképet nézetnie, mert ha bármilyen eltérés látható a vér összetevőiben, az hiányállapotokra és/vagy sokféle megbetegedésre utalhat még az előtt, hogy bármiféle tünetet okozna. A betegségek időbeni felismerésében tehát szintén jelentős szerepe van a vérképelemzésnek, ahogyan szűrővizsgálatként az egészségmegőrzésben is. 


Kis rutin, nagy rutin – mit vizsgálnak a vérben?

Bár a köznyelvben gyakran használjuk a kis és a nagy rutin laborvizsgálat kifejezéseket, nincs általános sztenderd, amely alapján pontosan definiálni lehetne ezek tartalmát. Az egyes vizsgálati kéréseket a háziorvos vagy a kezelőorvos minden esetben az adott páciensre szabja. 

A vérvizsgálat ily módon lehet, hogy csak a minőségi/mennyiségi vérképet tartalmazza, vagyis a vörösvértest, a fehérvérsejt, és a vérlemezkék, vagy trombociták alakjáról, mennyiségéről és nagyságáról ad képet. Csak a vérkép vizsgálata a vérképzőszervi megbetegedések esetén néhány esetben elég lehet (kontrollvizsgálatok), de máj-vesefunkció, ionszintek, húgysav, LDH, összfehérje-albumin szintek ismerete is elengedhetetlen a kivizsgálás részeként. Emellett a hormonszintek, daganatos betegségek esetén (amennyiben a tumormarker kezdeti értéke eltért a normáltól) a tumormarkerek szintjének ellenőrzése is informatív a terápia hatásosságára nézve.

Eltérések a vérképben

A laborvizsgálati leleten a páciensnél mért értékek mellett a legtöbb esetben megtalálhatók a vizsgált paraméterek normál értékei. Az átlagtól való eltéréseket csillaggal jelölik. Fontos tudni, hogy az átlagértékeket nem mindenütt ugyanabban a mértékegységben adják meg, és a laborok által jelölt normál tartomány is eltérő lehet, így két különböző helyen végzett laborvizsgálatot nem minden esetben lehet és szabad összehasonlítani – mutat rá a Trombózis és Hematológiai Központ belgyógyásza, hematológusa. 

A mért értékeket befolyásolhatja a páciens neme, kora, testsúlya, de az esetleges krónikus betegségei, szedett gyógyszerei, sőt étrend-kiegészítői is, illetve meglévő betegségeink, de még a napszak is. Ezért nagyon lényeges, hogy a laboreredményt mindig a házi- vagy szakorvos értékelje ki, hiszen ő összefüggéseiben látja a vérképben mutatkozó eltéréseket. Természetesen a magánellátásban mindenkinek lehetősége van beutaló nélkül is vérvizsgálatot végeztetni, bár annak elemzése mindenképpen orvosi feladat.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.