Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Félelem a víztől – enyhíthető!

Érdekességek2020. július 10.

Fotó: gettyimages.com

Míg a nyár a legtöbb ember számára a fürdőzés örömeinek kedvez, vannak, akik a víz közelségétől, vagy az azzal való érintkezés gondolatára szorongani, rettegni kezdenek. Pedig a hidrofóbiától (víziszonytól) meg lehet szabadulni… Szerencsére léteznek módszerek, speciálisan képzett oktatók vezette csoportos foglalkozások, kurzusok, melyek segítségével a víztől való félelem feloldható. Csak semmi pánik!

Nem is gondolnánk, hogy európai felmérések szerint egyes országokban (pld. Franciaországban) a lakosság közel negyede fél a víztől… A vízbe csobbanáskor – ha egyáltalán belemerészkednek ezek az emberek – eluralkodik rajtuk a fuldoklás érzése, és persze lehetetlen rávenni őket arra is, hogy a fejüket a víz alá merítsék. Emellett vannak, akikre megmagyarázhatatlan pánik tör rá, már a vízbe való mártózás elképzelésekor is.

Ez a víztől való rettegés a leggyakrabban fel nem ismert, vagy felidézhető gyermekkori traumákra vezethető vissza. A lelki sérülésnek ez a fajta következménye szerencsére nem visszafordíthatatlan. A félelem enyhítésére, vagy teljes megszüntetésére többféle módszer létezik, melyek közül a legeredményesebbek a csoportos foglalkozások, speciális tanfolyamok keretében.

Ha mi sem vagyunk kifejezetten a vizek szerelmesei, netán irtózunk tőle, valójában meg kell tanulnunk a jó közérzet kialakítását vizes környezetben. Belecsusszanni a vízbe óvatosan, a saját ritmusunk szerint, minden külső ráhatás, siettetés nélkül, a fokozatosság elvének betartása mellett – ez lehet az első célkitűzés.

Természetesen jól jön, sőt fontos a szakképzett segítség… Felejtsük el a hagyományos úszótanfolyamokat, és válasszunk olyan kurzust, melyen speciális oktatók – pszichológiai megközelítést is alkalmazva – figyelemmel vannak a víztől való félelmünkre, és teljes mértékben megértik azt. 10-15 fős csoportokban könnyebben megtanulhatjuk, hogy ne idegenkedjünk a víztől, hanem mozogjunk otthonosan benne.


Hiszen társaink jelenléte támogatni fog ebben a törekvésünkben, és bizonyos, hogy együtt jobban le tudjuk győzni a félelmünket. Megállapíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, másokban is élnek félelmek a víztől. Ez mindenkire nyugtatóan hat…Velük azután minden foglalkozáson egyre közelebbi kapcsolatba kerülve tapasztalatokat cserélhetünk, bátoríthatjuk egymást.

Fotó: 123rf.com1. Hozzászokás a vízhez
Első lépés: a megfulladástól való félelem legyőzése különféle (játékos) gyakorlatok révén. A vízhez való hozzászokást el lehet kezdeni medencében, a fejet a víz szintjén tartva, légzőgyakorlatokkal. Először lehet bugyborékolással kifújni a levegőt. Fokozatosan kell azután begyakorolni és tudatosítani magunkban a vízi légzés ritmusát, hogyan végezzünk kilégzést orron át, belégzést szájon át – elkerülve a vízivást és főleg a pánikot!

2. Alámerülés a vízbe
Második lépés:
az oktató kíséretében, ha már eléggé bízunk magunkban, a fejet bele is lehet meríteni a vízbe. Ily módon tudatosíthatjuk magunkban, hogy testünk valójában lebeg a víz alatt. Ebben a szakaszban lehetővé válik, hogy új érzéseket fedezzünk fel, és ellazuljunk, megszabaduljunk a korábbi szorongástól, feszültségtől. Hallgassuk a víz zaját, ismerkedjünk meg egy új világgal, a víz világával, és jussunk el egészen addig a pontig, amíg le tudunk ülni akár a medence aljára is. Azután következhet az egyensúlyozás megtanulása a víz felszínén. Az oktató irányításával megtanuljuk, hogyan maradjunk fenn a hasunkon, majd felegyenesedve, végtagjainkat „átrendezve”, miként balanszírozzunk háton.

3. A vízben történő mozgás
Harmadik lépés: amikor már jól érezzük magunkat a vízben, tudunk egyensúlyozni is rajta, nem marad más hátra, mint mozogni. Kezdetben lehet lefékezni magunkat a karunkkal ülő helyzetben, és „kutyaúszással” próbálkozni. Nem az a cél, hogy azonnal megtanuljunk úszni, hanem hogy önállóvá váljunk a vízben, félelem nélkül. Ha ezt elérjük, minden további lépés az úszás elsajátítása érdekében könnyen fog menni – bízzuk magunkat az oktatóra. Végül, ha sikeresen befejeztük a tanfolyamot az uszodában, már nem fogunk félni, ha szabad vizekben, tóban, tengerben, folyóban adódik lehetőségünk az úszásra.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Jobb, ha a szemölcsöt az orvosra bízzuk!

2025. november 25.

A legtöbben ismerjük az érzést, amikor észreveszünk egy újonnan kialakult apró bőrelváltozást, és megpróbáljuk elbagatellizálni. Talán csak átmeneti, talán majd elmúlik magától – gondoljuk. A szemölcs pedig pont ilyen. Legtöbbször nem fáj, nem viszket, nem zavar látványosan, így gyakran hónapokig, akár évekig is együtt élünk vele, anélkül, hogy szakemberhez fordulnánk. Pedig a szemölcs több annál, mint egyszerű esztétikai kellemetlenség: valójában egy fertőző, aktív vírusos elváltozás, amelyet érdemes komolyan venni. A témában dr. Móga Kristóf, az L33 sebész szakorvosa van a segítségünkre.

Szemölcs, de miért?

A szemölcsöt a humán papillomavírus (HPV) okozza, amelynek több mint 150 ismert típusa van. Ezek közül egyesek kizárólag a bőrön okoznak tüneteket, mások viszont komolyabb egészségügyi kockázatot is hordozhatnak, főként, ha nem megfelelően kezeljük őket. A fertőzés leginkább apró sérüléseken, felázott, felpuhult felületeken keresztül jut be a bőrbe, és a test különböző pontjain képes szaporodni. Megjelenhet a kézen, lábon, arcon, de akár intim területeken is. Ha pedig nem lépünk időben, a szemölcsök terjedhetnek, kiújulhatnak vagy egyre kellemetlenebb tüneteket okozhatnak.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy kezeletlen szemölcs – különösen, ha olyan helyen található, amit rendszeresen dörzsölünk vagy nyomunk, például a talpon vagy a kézen – komoly fájdalmat is okozhat. Egyes esetekben a szemölcs olyan mélyre terjedhet a bőrben, hogy egyszerű házi módszerekkel, gyógyszeres ecsetelőkkel már nem távolítható el. A sétálás, sportolás vagy akár a cipő viselése is nehézzé válhat, ha a talpon elhelyezkedő szemölcs nyomásra érzékennyé válik. A fájdalom mellett ott van a pszichés hatás is: egy jól látható helyen lévő szemölcs csökkentheti az önbizalmunkat, szorongást, szégyenérzetet válthat ki.

Komoly betegségek diagnosztizálásához és terápiájához járultak hozzá magyar kutatók

2025. november 25.

Komoly betegségek egyszerűbb diagnosztizálásához és jövőbeni új, terápiás lehetőségeihez járult hozzá több mint négyéves kutatás eredményeként egy nemzetközi kutatócsoport. A magyar immunológusok részvételével megvalósult projekt az immunrendszerünk működésének jobb megértésével olyan betegségek jövőbeni gyógyítását is segítheti, mint egyes, idáig gyógyíthatatlan vese- és szembetegségek, vagy a COVID-19.

A COVID-19 járvány kitörésekor mindannyian szembesülhettünk vele, hogy az ember immunrendszere mennyire bonyolult, ugyanakkor mennyire fontos szerepe van egy beteg gyógyulásában, egyes esetekben pedig, amikor működése nem megfelelő, egy betegség súlyosbodásában. A gyógyíthatatlan vesebetegségek, szembetegségek, a fertőzések elleni védekezés és az autoimmun betegségek óriási terhet rónak a társadalomra. E betegségek diagnózisának és terápiájának egyik kulcsa az immunrendszer egyik elemének, a komplementrendszer megfelelő működésének jobb megértése. ELTE-s kutatók részvételével az elmúlt négy évben ennek a rendszernek a jobb megértésén, és az eredményekre alapozva új diagnosztikai eszközök előállításán dolgozott egy nemzetközi kutatócsoport. A Philipps-Universität Marburg vezette projektet, amelyben a magyar kutatókon kívül hét másik csoport, német, holland és spanyol partnerek vettek részt, az Európai Bizottság a Horizon 2020 program keretein belül 3,5 millió euróval támogatta.

A SciFiMed (Screening for inflammation to enable personalized medicine) nemzetközi konzorcium egy olyan bioszenzor létrehozásán dolgozott, amely a gyulladásos betegségek diagnózisát és terápiáját teheti gyorsabbá és hatékonyabbá. A kutatók a többéves munka eredményeként kifejlesztettek négy, antitest alapú kimutatási esszét (ELISA), vagyis egy olyan diagnosztikai eszközt, amelynek segítségével vérmintákból lehet egyes fehérjéket mérni, például egyes vese- és szembetegségek, COVID-19 és delírium esetében. Emellett a konzorcium egy olyan, multiplex elven alapuló (vagyis egyszerre több érték mérésére is alkalmas) tesztet is kifejlesztett, amelyet a jövőben akár közvetlenül a betegágy mellett is alkalmazható fehérjekimutatási gyorstesztként használhatnak az orvosok. Szintén a projekt eredménye egy innovatív, liposzómákon alapuló, a komplementrendszer aktivitásának meghatározására szolgáló teszt, amely kulcsfontosságú a fenti betegségek diagnosztikájában. A projekt ezen felül új ismereteket is eredményezett annak a fehérjecsaládnak a molekuláris kölcsönhatásairól, amelyek a jövőben terápiás célpontok lehetnek.

Miért ismétlődik a fejünkben egy dallam?

2025. november 24.

A fülbemászó dallamok és egyes személyiségvonások kapcsolatát vizsgálták az ELTE és a BME kutatói. Tanulmányuk rávilágít arra is, hogy a dallamtapadás nem csupán egy kellemes-kellemetlen élmény, amely időről időre felbukkan az életünkben, hanem kapu is lehet az önismeret és a mentális egészség felé.

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy dallam sehogy nem ment ki a fejünkből, akárhogy is igyekeztünk megszabadulni tőle. A jelenség többnyire ártalmatlan, egyes kutatások azonban összefüggésbe hozzák bizonyos személyiségjegyekkel, például a szorongásra való hajlammal vagy a mentális kontroll mértékével.

Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a BME és az ELTE-PPK kutatói tanulmányukban 4300 magyar résztvevő bevonásával legutóbb azt vizsgálták, inkább a kényszeres ismétléshez, vagy inkább erős érzéki élményekhez kapcsolódik-e a tudományosan dallamtapadásnak nevezett jelenség. A kutatáshoz olyan kérdőíveket használtak, amelyek egyrészt a skizotípiát (azaz a skizofréniához köthető, de nem patológiás mértékű pszichózisra való hajlamot), másrészt a nem klinikai rögeszmés-kényszeres zavarokat (OCD) mérik. Ezek ugyanis hajlamokként az átlagos, egészséges embereknél is jelen lehetnek.  

A kutatók azt találták, hogy azok az emberek, akik hajlamosabbak furcsa érzékszervi élményekre (például hangokat hallani, amit más nem hall), illetve kényszeres gondolatokra (olyanokra, amiket nem tudnak elhessegetni), gyakrabban gondolkodnak azon, hogy miért ragadt be egy dallam a fejükbe, vagy szívesen mozognak (például dobolnak az ujjukkal vagy dúdolnak), amikor egy dallam jár a fejükben.