Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Félelem a víztől – enyhíthető!

Érdekességek2020. július 10.

Fotó: gettyimages.com

Míg a nyár a legtöbb ember számára a fürdőzés örömeinek kedvez, vannak, akik a víz közelségétől, vagy az azzal való érintkezés gondolatára szorongani, rettegni kezdenek. Pedig a hidrofóbiától (víziszonytól) meg lehet szabadulni… Szerencsére léteznek módszerek, speciálisan képzett oktatók vezette csoportos foglalkozások, kurzusok, melyek segítségével a víztől való félelem feloldható. Csak semmi pánik!

Nem is gondolnánk, hogy európai felmérések szerint egyes országokban (pld. Franciaországban) a lakosság közel negyede fél a víztől… A vízbe csobbanáskor – ha egyáltalán belemerészkednek ezek az emberek – eluralkodik rajtuk a fuldoklás érzése, és persze lehetetlen rávenni őket arra is, hogy a fejüket a víz alá merítsék. Emellett vannak, akikre megmagyarázhatatlan pánik tör rá, már a vízbe való mártózás elképzelésekor is.

Ez a víztől való rettegés a leggyakrabban fel nem ismert, vagy felidézhető gyermekkori traumákra vezethető vissza. A lelki sérülésnek ez a fajta következménye szerencsére nem visszafordíthatatlan. A félelem enyhítésére, vagy teljes megszüntetésére többféle módszer létezik, melyek közül a legeredményesebbek a csoportos foglalkozások, speciális tanfolyamok keretében.

Ha mi sem vagyunk kifejezetten a vizek szerelmesei, netán irtózunk tőle, valójában meg kell tanulnunk a jó közérzet kialakítását vizes környezetben. Belecsusszanni a vízbe óvatosan, a saját ritmusunk szerint, minden külső ráhatás, siettetés nélkül, a fokozatosság elvének betartása mellett – ez lehet az első célkitűzés.

Természetesen jól jön, sőt fontos a szakképzett segítség… Felejtsük el a hagyományos úszótanfolyamokat, és válasszunk olyan kurzust, melyen speciális oktatók – pszichológiai megközelítést is alkalmazva – figyelemmel vannak a víztől való félelmünkre, és teljes mértékben megértik azt. 10-15 fős csoportokban könnyebben megtanulhatjuk, hogy ne idegenkedjünk a víztől, hanem mozogjunk otthonosan benne.


Hiszen társaink jelenléte támogatni fog ebben a törekvésünkben, és bizonyos, hogy együtt jobban le tudjuk győzni a félelmünket. Megállapíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, másokban is élnek félelmek a víztől. Ez mindenkire nyugtatóan hat…Velük azután minden foglalkozáson egyre közelebbi kapcsolatba kerülve tapasztalatokat cserélhetünk, bátoríthatjuk egymást.

Fotó: 123rf.com1. Hozzászokás a vízhez
Első lépés: a megfulladástól való félelem legyőzése különféle (játékos) gyakorlatok révén. A vízhez való hozzászokást el lehet kezdeni medencében, a fejet a víz szintjén tartva, légzőgyakorlatokkal. Először lehet bugyborékolással kifújni a levegőt. Fokozatosan kell azután begyakorolni és tudatosítani magunkban a vízi légzés ritmusát, hogyan végezzünk kilégzést orron át, belégzést szájon át – elkerülve a vízivást és főleg a pánikot!

2. Alámerülés a vízbe
Második lépés:
az oktató kíséretében, ha már eléggé bízunk magunkban, a fejet bele is lehet meríteni a vízbe. Ily módon tudatosíthatjuk magunkban, hogy testünk valójában lebeg a víz alatt. Ebben a szakaszban lehetővé válik, hogy új érzéseket fedezzünk fel, és ellazuljunk, megszabaduljunk a korábbi szorongástól, feszültségtől. Hallgassuk a víz zaját, ismerkedjünk meg egy új világgal, a víz világával, és jussunk el egészen addig a pontig, amíg le tudunk ülni akár a medence aljára is. Azután következhet az egyensúlyozás megtanulása a víz felszínén. Az oktató irányításával megtanuljuk, hogyan maradjunk fenn a hasunkon, majd felegyenesedve, végtagjainkat „átrendezve”, miként balanszírozzunk háton.

3. A vízben történő mozgás
Harmadik lépés: amikor már jól érezzük magunkat a vízben, tudunk egyensúlyozni is rajta, nem marad más hátra, mint mozogni. Kezdetben lehet lefékezni magunkat a karunkkal ülő helyzetben, és „kutyaúszással” próbálkozni. Nem az a cél, hogy azonnal megtanuljunk úszni, hanem hogy önállóvá váljunk a vízben, félelem nélkül. Ha ezt elérjük, minden további lépés az úszás elsajátítása érdekében könnyen fog menni – bízzuk magunkat az oktatóra. Végül, ha sikeresen befejeztük a tanfolyamot az uszodában, már nem fogunk félni, ha szabad vizekben, tóban, tengerben, folyóban adódik lehetőségünk az úszásra.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Június 15-22: Az inkontinencia hete

2026. június 18.

Amikor senki nem meri kimondani: inkontinencia a családban



Sok családban nem az inkontinenciatermék kiválasztása a legnehezebb lépés, hanem az első mondat. Az, amikor valaki végre kimondja: segítségre van szükség. Addig sokszor mindenki kerülgeti a témát. Az idős hozzátartozó szégyelli, a család nem akarja megbántani, a probléma pedig közben egyre több kellemetlen helyzetet okoz.

A vizelettartási nehézség gyakran nem egyik napról a másikra válik nyilvánvalóvá. Először csak apró jelek tűnnek fel: gyakoribb ruhacsere, nedves ágynemű, kellemetlen szag a szobában, sietős mosás, bezárt fürdőszobaajtó, elmaradó családi programok. Az érintett kevesebbet mozdul ki, kerüli a hosszabb utakat, nem szívesen alszik máshol, ingerülten reagál a kérdésekre, vagy azt mondja: „nincs semmi baj”. A család ilyenkor sokszor érzi, hogy változás történt, de nem tudja, hogyan közelítsen.

Pedig a hallgatás ritkán segít. Az inkontinencia nem szégyen, hanem gyakori egészségügyi és gondozási helyzet. Lehet átmeneti, lehet tartós, jelentkezhet műtét, betegség, szülés, prosztataprobléma, mozgáskorlátozottság, gyógyszerszedés vagy időskori állapotromlás mellett is. Éppen ezért visszatérő vagy tartós panasz esetén fontos az orvosi kivizsgálás. A megfelelő betét, nadrágpelenka vagy pelenkanadrág sokat segíthet a mindennapokban, de nem helyettesíti annak tisztázását, hogy mi áll a tünet mögött.

Csak ne nassolnék annyit...

2026. június 17.

Rossz táplálkozási szokásaink

Munkahelyen vagy otthon, étkezések között vagy tévénézés közben, vendégségben vagy a késve érkezõ baráti társaságot várva - nassolhatunk mindenütt és a nap minden szakában, alkalomban nincs hiány... Könnyen kísértésbe esünk, és "meggyõzzük magunkat" róla, mert a rágcsálnivaló rendszerint kéznél van. Pedig a nassolást nem szabad túlzásba vinni, még kevésbé rendszeressé tenni! Néhány megoldás a fölösleges "ropogtatás" csökkentésére vagy elkerülésére.

Hiába a sok figyelmeztetés és ellenvetés, táplálkozási szakemberek intelmei, a nassolásnak egyre több buzgó követõje akad... Egy kis rágcsálni való igazán nem árthat délutánonként vagy éppen este, a tv elõtt ülve - vélik sokan -, pedig tévednek: a rendszeres "ropogtatás" vagy "egy kis plusz" a hûtõszekrénybõl nem marad negatív következmények nélkül egészségünkre nézve. Ezért hát tennünk kell ellene, illetve meg kell elõznünk ezt a fajta "függõséget"...

Szénanátha, légúti allergiák, gyulladások ellen

2026. június 17.

A légút érzékeny nyálkahártyáját folyamatosan érik támadások a beszippantott különféle porok (pl. virágpor), cigaretta és városi füstök, valamint a szinte mindenütt jelen lévõ vírusok és baktériumok által. Immunrendszerünk nyújt védelmet a káros hatásokkal szemben, ha azonban a szervezet legyengült, az immunrendszer nem képes megfelelõen ellensúlyozni a légutat ért káros hatásokat.

Torma, fokhagyma, gyömbér és antioxidánsok

A légút nyálkahártyája az irritációk és az immunreakciók eredményeként gyulladásba kerül, ami váladékozást, valamint a légutak tisztítását célzó reflexfolyamatot, köhögést eredményez. Elõfordul, hogy az immunrendszer túlzott mûködésbe jön. Például a szénanátha esetében, melyet virágporok, pollenszemcsék váltanak ki. A szervezet ellenreakciója olyan heves lehet, hogy légúti és szempanaszokat: köhögést, viszketésérzést, könnyezést, orrfolyást, görcsöt eredményezhet.