Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Félelem a víztől – enyhíthető!

Érdekességek2020. július 10.

Fotó: gettyimages.com

Míg a nyár a legtöbb ember számára a fürdőzés örömeinek kedvez, vannak, akik a víz közelségétől, vagy az azzal való érintkezés gondolatára szorongani, rettegni kezdenek. Pedig a hidrofóbiától (víziszonytól) meg lehet szabadulni… Szerencsére léteznek módszerek, speciálisan képzett oktatók vezette csoportos foglalkozások, kurzusok, melyek segítségével a víztől való félelem feloldható. Csak semmi pánik!

Nem is gondolnánk, hogy európai felmérések szerint egyes országokban (pld. Franciaországban) a lakosság közel negyede fél a víztől… A vízbe csobbanáskor – ha egyáltalán belemerészkednek ezek az emberek – eluralkodik rajtuk a fuldoklás érzése, és persze lehetetlen rávenni őket arra is, hogy a fejüket a víz alá merítsék. Emellett vannak, akikre megmagyarázhatatlan pánik tör rá, már a vízbe való mártózás elképzelésekor is.

Ez a víztől való rettegés a leggyakrabban fel nem ismert, vagy felidézhető gyermekkori traumákra vezethető vissza. A lelki sérülésnek ez a fajta következménye szerencsére nem visszafordíthatatlan. A félelem enyhítésére, vagy teljes megszüntetésére többféle módszer létezik, melyek közül a legeredményesebbek a csoportos foglalkozások, speciális tanfolyamok keretében.

Ha mi sem vagyunk kifejezetten a vizek szerelmesei, netán irtózunk tőle, valójában meg kell tanulnunk a jó közérzet kialakítását vizes környezetben. Belecsusszanni a vízbe óvatosan, a saját ritmusunk szerint, minden külső ráhatás, siettetés nélkül, a fokozatosság elvének betartása mellett – ez lehet az első célkitűzés.

Természetesen jól jön, sőt fontos a szakképzett segítség… Felejtsük el a hagyományos úszótanfolyamokat, és válasszunk olyan kurzust, melyen speciális oktatók – pszichológiai megközelítést is alkalmazva – figyelemmel vannak a víztől való félelmünkre, és teljes mértékben megértik azt. 10-15 fős csoportokban könnyebben megtanulhatjuk, hogy ne idegenkedjünk a víztől, hanem mozogjunk otthonosan benne.


Hiszen társaink jelenléte támogatni fog ebben a törekvésünkben, és bizonyos, hogy együtt jobban le tudjuk győzni a félelmünket. Megállapíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, másokban is élnek félelmek a víztől. Ez mindenkire nyugtatóan hat…Velük azután minden foglalkozáson egyre közelebbi kapcsolatba kerülve tapasztalatokat cserélhetünk, bátoríthatjuk egymást.

Fotó: 123rf.com1. Hozzászokás a vízhez
Első lépés: a megfulladástól való félelem legyőzése különféle (játékos) gyakorlatok révén. A vízhez való hozzászokást el lehet kezdeni medencében, a fejet a víz szintjén tartva, légzőgyakorlatokkal. Először lehet bugyborékolással kifújni a levegőt. Fokozatosan kell azután begyakorolni és tudatosítani magunkban a vízi légzés ritmusát, hogyan végezzünk kilégzést orron át, belégzést szájon át – elkerülve a vízivást és főleg a pánikot!

2. Alámerülés a vízbe
Második lépés:
az oktató kíséretében, ha már eléggé bízunk magunkban, a fejet bele is lehet meríteni a vízbe. Ily módon tudatosíthatjuk magunkban, hogy testünk valójában lebeg a víz alatt. Ebben a szakaszban lehetővé válik, hogy új érzéseket fedezzünk fel, és ellazuljunk, megszabaduljunk a korábbi szorongástól, feszültségtől. Hallgassuk a víz zaját, ismerkedjünk meg egy új világgal, a víz világával, és jussunk el egészen addig a pontig, amíg le tudunk ülni akár a medence aljára is. Azután következhet az egyensúlyozás megtanulása a víz felszínén. Az oktató irányításával megtanuljuk, hogyan maradjunk fenn a hasunkon, majd felegyenesedve, végtagjainkat „átrendezve”, miként balanszírozzunk háton.

3. A vízben történő mozgás
Harmadik lépés: amikor már jól érezzük magunkat a vízben, tudunk egyensúlyozni is rajta, nem marad más hátra, mint mozogni. Kezdetben lehet lefékezni magunkat a karunkkal ülő helyzetben, és „kutyaúszással” próbálkozni. Nem az a cél, hogy azonnal megtanuljunk úszni, hanem hogy önállóvá váljunk a vízben, félelem nélkül. Ha ezt elérjük, minden további lépés az úszás elsajátítása érdekében könnyen fog menni – bízzuk magunkat az oktatóra. Végül, ha sikeresen befejeztük a tanfolyamot az uszodában, már nem fogunk félni, ha szabad vizekben, tóban, tengerben, folyóban adódik lehetőségünk az úszásra.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Szívinfarktus – Milyen vizsgálatokat érdemes elvégeztetni?

2026. június 05.

Az előző cikkben szó volt arról, hogy a szívinfarktus kockázata jelentősen csökkenthető, és sok infarktus megelőzhető. A továbbiakban azon szűrővizsgálatokról olvashat, melyek segítik a betegség kockázatának felmérését.



Kardiológiai vizsgálat 

Amikor valaki tünet, meglévő rizikófaktor vagy akár a genetikai háttér miatt fordul hozzánk, hogy felmérjük a szív-érrendszer állapotát, a vizit során nem csak alapos kikérdezésre számíthat, de olyan alapvető vizsgálatokra is, mint a vérnyomás- és pulzus mérés, manuális vizsgálatok és nyugalmi EKG. Ezekből már fontos információkhoz juthatunk – ismerteti dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont – Prima Medica kardiológusa. – Mindig elemezzük a nagylabor vizsgálat értékeit is, hiszen ebből nem csak például a koleszterin- és vércukor értékekről tájékozódhatunk, de a sok szempontból a szervezet mélyén zajló folyamatokra is rálátunk. Mindezek ismeretében dönthetünk arról, milyen további vizsgálatokra lehet még szükség a szívinfarktus kockázatának felméréséhez. Az alábbiak jöhetnek szóba:

Szívultrahang

Ez a biztonságos, sugárterheléssel nem járó vizsgálat megmutatja a szív pumpafunkcióját, a billentyűket és a falmozgást. Korábbi károsodás vagy szívelégtelenség jelei is láthatóvá válhatnak ezen a módon.

Carotis (nyaki ér) doppler ultrahang

A nyaki erek vizsgálata egy fájdalommentes és gyors eljárás, amely képes az erekben áramló vér áramlási irányát és sebességét mérni. Az artériás érvizsgálat eredményéből következtetni lehet ezen kívül a többi ér állapotára, valamint a mélyebben fekvő, nehezen vizsgálható koszorúsereknek általános állapotára is.

Flow a műhelyben - Hogyan gyógyít a kétkezi alkotás?

2026. június 04.

A mai világban a legtöbbünk munkája és szórakozása a képernyők előtt zajlik.



Absztrakt problémákat oldunk meg, virtuális dokumentumokat szerkesztünk, és lájkokban mérjük a sikert. Ez a fajta létezés azonban gyakran vezet mentális kifáradáshoz és a hasznosság érzetének elvesztéséhez. Az emberi agy evolúciós szempontból úgy huzalozódott, hogy szüksége van a fizikai visszacsatolásra: látni és érinteni akarjuk munkánk gyümölcsét. Amikor valaki belekezd egy barkácsprojektbe, vagy komolyabb kézműves tevékenységbe, a figyelem fókusza áthelyeződik. A szorongást okozó gondolatokat felváltja az anyag ellenállása, a textúra és a forma alakulása, ami azonnali mentális megkönnyebbülést hoz.

 

A fókuszált figyelem: precizitás és mentális béke

A fizikai munka, különösen a fémmel vagy keményfával való foglalatosság, nem tűri el a szétszórtságot. Aki próbált már egyedi lakásdekorációt készíteni vagy egy régi szerkezetet felújítani, tudja, hogy a siker titka a részletekben rejlik. A technológiai folyamatok, mint például a forgácsolás, komoly odafigyelést és pontosságot igényelnek. Itt minden milliméter számít, és ez a kényszerű figyelem segít kikapcsolni a külvilág zaját. Hasonlóan meditatív állapotba kerülhetünk egy alapos furatmegmunkálás során is, ahol a türelem és a biztos kéz vezet a tökéletes illeszkedéshez.

A minőségi alkotáshoz persze megbízható háttér kell: a szakmában jártasabbak tudják, hogy a Hoffmann által kínált professzionális szerszámok és kiegészítők nemcsak a munkát könnyítik meg, hanem azt a biztonságérzetet is megadják, ami a flow-élményhez szükséges.

X generáció: Önmagaddal is légy felelősségteljes!

2026. június 04.



Lehet, hogy magadra ismersz a következőkben, miszerint gyakran tapasztalsz valamilyen enyhébb tünetet, de úgy érzed, „ráérek még” orvoshoz menni, nincs idő betegnek lenni. Sokan sajnos valóban így tesznek, a panaszok elnyomására koncentrálnak, és aztán mennek is tovább, intézik a dolgaikat.

Ez azonban komoly probléma lehet hosszabb távon, hiszen pont, hogy ebben a korban fontos idejében felismerni a jeleket, és diagnosztizálni a betegségeket, hogy mihamarabb megkezdődhessen a szükséges terápia. Bizonyos esetekben a megelőző intézkedések is elégnek bizonyulhatnak, de ahol feltétlenül indokolt a kezelés, ott ezáltal késleltethető vagy elkerülhető a további romlás.

A legnagyobb akadályt gyakran nem is életmód jelenti, hanem inkább a szemlélet.

Könnyebb azt mondani, hogy még nem kell ezzel foglalkoznom – vagy épp az ellenkezőjét, hogy már mindegy, ezen úgysem változtathatok. Pedig rengeteget lehet tenni azért, hogy a következő évtizedek ne kizárólag a betegségekről szóljanak, hanem az örömteli programokról.