Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Félelem a víztől – enyhíthető!

Érdekességek2020. július 10.

Fotó: gettyimages.com

Míg a nyár a legtöbb ember számára a fürdőzés örömeinek kedvez, vannak, akik a víz közelségétől, vagy az azzal való érintkezés gondolatára szorongani, rettegni kezdenek. Pedig a hidrofóbiától (víziszonytól) meg lehet szabadulni… Szerencsére léteznek módszerek, speciálisan képzett oktatók vezette csoportos foglalkozások, kurzusok, melyek segítségével a víztől való félelem feloldható. Csak semmi pánik!

Nem is gondolnánk, hogy európai felmérések szerint egyes országokban (pld. Franciaországban) a lakosság közel negyede fél a víztől… A vízbe csobbanáskor – ha egyáltalán belemerészkednek ezek az emberek – eluralkodik rajtuk a fuldoklás érzése, és persze lehetetlen rávenni őket arra is, hogy a fejüket a víz alá merítsék. Emellett vannak, akikre megmagyarázhatatlan pánik tör rá, már a vízbe való mártózás elképzelésekor is.

Ez a víztől való rettegés a leggyakrabban fel nem ismert, vagy felidézhető gyermekkori traumákra vezethető vissza. A lelki sérülésnek ez a fajta következménye szerencsére nem visszafordíthatatlan. A félelem enyhítésére, vagy teljes megszüntetésére többféle módszer létezik, melyek közül a legeredményesebbek a csoportos foglalkozások, speciális tanfolyamok keretében.

Ha mi sem vagyunk kifejezetten a vizek szerelmesei, netán irtózunk tőle, valójában meg kell tanulnunk a jó közérzet kialakítását vizes környezetben. Belecsusszanni a vízbe óvatosan, a saját ritmusunk szerint, minden külső ráhatás, siettetés nélkül, a fokozatosság elvének betartása mellett – ez lehet az első célkitűzés.

Természetesen jól jön, sőt fontos a szakképzett segítség… Felejtsük el a hagyományos úszótanfolyamokat, és válasszunk olyan kurzust, melyen speciális oktatók – pszichológiai megközelítést is alkalmazva – figyelemmel vannak a víztől való félelmünkre, és teljes mértékben megértik azt. 10-15 fős csoportokban könnyebben megtanulhatjuk, hogy ne idegenkedjünk a víztől, hanem mozogjunk otthonosan benne.


Hiszen társaink jelenléte támogatni fog ebben a törekvésünkben, és bizonyos, hogy együtt jobban le tudjuk győzni a félelmünket. Megállapíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, másokban is élnek félelmek a víztől. Ez mindenkire nyugtatóan hat…Velük azután minden foglalkozáson egyre közelebbi kapcsolatba kerülve tapasztalatokat cserélhetünk, bátoríthatjuk egymást.

Fotó: 123rf.com1. Hozzászokás a vízhez
Első lépés: a megfulladástól való félelem legyőzése különféle (játékos) gyakorlatok révén. A vízhez való hozzászokást el lehet kezdeni medencében, a fejet a víz szintjén tartva, légzőgyakorlatokkal. Először lehet bugyborékolással kifújni a levegőt. Fokozatosan kell azután begyakorolni és tudatosítani magunkban a vízi légzés ritmusát, hogyan végezzünk kilégzést orron át, belégzést szájon át – elkerülve a vízivást és főleg a pánikot!

2. Alámerülés a vízbe
Második lépés:
az oktató kíséretében, ha már eléggé bízunk magunkban, a fejet bele is lehet meríteni a vízbe. Ily módon tudatosíthatjuk magunkban, hogy testünk valójában lebeg a víz alatt. Ebben a szakaszban lehetővé válik, hogy új érzéseket fedezzünk fel, és ellazuljunk, megszabaduljunk a korábbi szorongástól, feszültségtől. Hallgassuk a víz zaját, ismerkedjünk meg egy új világgal, a víz világával, és jussunk el egészen addig a pontig, amíg le tudunk ülni akár a medence aljára is. Azután következhet az egyensúlyozás megtanulása a víz felszínén. Az oktató irányításával megtanuljuk, hogyan maradjunk fenn a hasunkon, majd felegyenesedve, végtagjainkat „átrendezve”, miként balanszírozzunk háton.

3. A vízben történő mozgás
Harmadik lépés: amikor már jól érezzük magunkat a vízben, tudunk egyensúlyozni is rajta, nem marad más hátra, mint mozogni. Kezdetben lehet lefékezni magunkat a karunkkal ülő helyzetben, és „kutyaúszással” próbálkozni. Nem az a cél, hogy azonnal megtanuljunk úszni, hanem hogy önállóvá váljunk a vízben, félelem nélkül. Ha ezt elérjük, minden további lépés az úszás elsajátítása érdekében könnyen fog menni – bízzuk magunkat az oktatóra. Végül, ha sikeresen befejeztük a tanfolyamot az uszodában, már nem fogunk félni, ha szabad vizekben, tóban, tengerben, folyóban adódik lehetőségünk az úszásra.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Éltető elemünk: a víz

2026. október 31.



A víz is tápanyag, igaz, energiát nem tartalmaz, emésztést nem igényel.

A vizet nemhiába hívják éltető elemnek, a föld és az emberi szervezet számára is. A víz valamennyi élő szervezet fő alkotórésze, az emberi test legnagyobb mennyiségben előforduló összetevője. Egy újszülött testtömegének akár 75%-a is lehet víz, ez az arány a születéstől az idős korig folyamatosan csökken.

Egy felnőtt ember testtömegének 50-60%-át teszi ki. Egy átlagos, 70 kg-os ember szervezetében körülbelül 40 liter víz van. Az agy víztartalma 82,7%, az izomszöveté 75,6%.

A folyadékszükségletet többek között a kor, a nem, a testösszetétel is befolyásolja, ezért a nők testének, magasabb testzsírszázaléka miatt, a férfiakéhoz képest kisebb a folyadéktartalma.

Az összes szervünk egészséges működéséhez nemcsak a kiegyensúlyozott táplálkozás, hanem a megfelelő folyadékbevitel is hozzájárul, amelynek szerepe van többek között a vérnyomás szabályozásában, a salakanyagok kiválasztásában és eltávolításában, a testhőmérséklet szabályozásában, de befolyásolja a koncentrációs és tanulási képességet is.

Folyadékbevitel szempontjából vannak állapotok, többek között a várandósság és a szoptatás időszaka, illetve érzékeny korosztályok, ilyen a csecsemő-, kisded-, gyermekkor, amikor még inkább oda kell figyelni a megfelelő hidratálásra.

Hogyan vigyük orvoshoz szeretteinket demencia gyanúja esetén?

2026. október 31.

Ha demencia gyanúja miatt szeretnénk orvoshoz vinni egy hozzátartozónkat, de ő ezt elutasítja, a helyzet különösen nehéz lehet. Ugyanakkor a kivizsgálást nem érdemes hosszú ideig halogatni, mert a tüneteket kezelhető egészségi probléma is okozhatja, illetve, ha valóban demencia áll a háttérben, a folyamat lassítható. Dr. Füzesséry Judit, a Neurológiai Központ – Prima Medica neurológusa arról beszélt, milyen nagy szerepe van empatikus orvosi hozzáállásnak a helyzet kezelésében.



Hogyan vegyük rá a szerettünket az orvosi vizsgálatra?

A feledékenység, a tájékozódási zavar vagy a viselkedés megváltozása olyan jelek, amelyek felvethetik a demencia gyanúját – elsősorban és először jellemzően a hozzátartozókban. Azonban éppen ezek a tünetek azok, ami miatt előfordulhat, hogy az érintett nem érzékeli a problémát, fél a diagnózistól, vagy egyszerűen úgy érzi, nincs szüksége segítségre. Ez nagyon nehéz helyzetbe hozhatja az aggódó rokonokat.
– Ilyenkor talán a legfontosabb, hogy ne vitával és erőltetéssel próbálkozzunk, hanem bizalomépítéssel, türelemmel és fokozatos lépésekkel – hangsúlyozza Füzesséry doktornő. – Érdemes arra is figyelni, hogy ne a demencia emlegetésével kezdjük a beszélgetést. A „Szerintem demens vagy” helyett mondjuk például azt: „Szeretném, ha megnézné az orvos, miért vagy mostanában fáradtabb, vagy miért nehezebb megjegyezned dolgokat.” Ennél a pontnál hallgassuk meg azt is, mitől tart az érintett. Lehet, hogy a vizsgálattól, a kórháztól vagy a rossz hírektől fél. Ha megértjük az ellenállás okát, könnyebb megoldást találni. Az is hasznos „trükk”, ha egyszerű, konkrét választási lehetőséget kínálunk. Például kérdezzük meg, hogy inkább délelőtt vagy délután menne-e el az orvoshoz. A választási lehetőség segíthet abban, hogy ne érezze magát kiszolgáltatottnak. Esetleg érdemes bevonni a beszélgetésbe egy számára hiteles embert. Előfordulhat, hogy a házastárs, egy testvér vagy egy régi családi barát szavára jobban hallgat.

Nemzeti érték lett

2026. október 30.



2012-ben hirdette meg először az egy Csepp Figyelem Alapítvány a magyar Cukrász ipartestület szakmai támogatásával a Magyarország Cukormentes Tortája versenyt azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az egészségtudatos édességfogyasztás lehetőségeire, valamint ösztönözze a cukrászokat új, hozzáadott cukor nélküli receptek és korszerű technológiák alkalmazására.

A program indulásakor az alapítvány a Magyar Cukrász Ipartestület akkori elnökéhez, Pataki Jánoshoz fordult az ötlettel.

Az elismert érdi cukrászmester maga is cukorbeteg volt, ezért könnyen azonosulni tudott a kezdeményezés céljaival, és jelentős segítséget nyújtott a verseny elindításában.

A szervezők már az első alkalommal is nagy hangsúlyt fektettek a szakmai hitelességre: a tortákat cukrász szakemberekből, dietetikusból és ismert közéleti szereplőkből álló zsűri értékelte.

Az elmúlt másfél évtized során a verseny folyamatosan fejlődött, számos cukrász kapcsolódott be a programba, és évről évre egyre kreatívabb, ízletesebb alkotások születtek.