2025. január 08.
Ahogy véget ér a nyár, rövidebbek lesznek a nappalok, lehűl az idő és visszarázódunk a dolgos hétköznapokba, egyre kevesebb programot szervezünk, és a hideg estéket inkább otthon töltjük a meleg nappali biztonságában. A téli bekuckózásnak is megvannak a maga előnyei, ha azonban azt vesszük észre, hogy egyre rosszabb a hangulatunk, csökken az energiaszintünk és lassan semmihez sincs kedvünk, itt az idő a változtatásra! A téli letargia ellen számos kreatív módszerrel harcolhatunk, lássuk, mik a legjobb megoldások.
1. Keljünk fel a kanapéról
A hideg napokon alig várjuk, hogy a munkából hazaérjünk, ezt követően pedig sokszor elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy még megmozduljunk. A sportolás azonban a legjobb eszköz letargia ellen, ezért próbáljunk meg erőt venni magunkon: ha a konditeremhez tényleg nincs energiánk, akkor sétáljunk egy nagyot a környéket vagy próbáljuk ki az otthoni edzéseket. Jógázzunk, erősítsünk néhány súlyzó segítségével vagy indítsuk el a zenét és táncoljunk egyet: ha így teszünk, az energiaszintünk és a hangulatunk is azonnal emelkedni fog.
2. Legyenek céljaink
A szezonális depresszió első jele is lehet az, hogy értelmetlennek, céltalannak érezzük a mindennapjainkat. Ezen nagyon könnyen segíthetünk: találjunk ki apró feladatokat, például egy új recept kipróbálását, a régi iratok vagy ruhák szanálását vagy egy nagytakarítást. Állítsuk magunkat kisebb kihívások elé, így újra érezzük majd, hogy a napjainknak van valami célja, ami motivációt és lendületet ad ahhoz, hogy kikerüljünk a jelenlegi állaptunkból.
3. Pihenjük ki magunkat
A téli időszakban fáradékonyabbak vagyunk, ennek ellenére a munkánkat és az otthoni feladatokat is el kell látnunk. Figyeljünk arra, hogy ne terheljük túl magunkat: a hétvégéken nevezzünk ki egy napot, amikor nem foglalkozunk a házimunkával és az egyéb teendőkkel, és a fotel kényelmében, egy meleg takaróba burkolózva engedjük ki az elmúlt napok feszültségét. Ezen az estén feküdjünk le időben és aludjuk ki magunkat, így reggel energiával tele ébredünk majd.
2025. január 07.
A PCOS sajnos számtalan nő életét keseríti meg, és az sem segít a helyzeten, hogy “kezelésére” sokszor csak fogamzásgátlót javasolnak, mely ugyan a tüneteket megszűnteti, de a gondot nem oldja meg. A PCOS-hez pedig kutatások alapján sokszor társul depresszió is, holott ez a betegség gyógyítható, visszafordítható!
A témában dr. Angyal Géza szülész – nőgyógyász főorvos, a Trimeszter Termékenységi Klinika szakembere van a segítségünkre.
PCOS
A policisztás ovárium szindrómát sajnos sokaknak nem kell bemutatni, rengeteg nőt érint a probléma. Ebben az esetben az érett tüszők a petefészekben nem képesek megrepedni, emiatt zavart szenved az ovuláció, sőt, a menstruáció is.
A PCOS kísérő tünetei között az elhízás, a fokozott szőrnövekedés, a pattanásos bőr és természetesen a meddőség is szerepelnek. Ezek mellett a PCOS jellemző kísérő betegsége az IR (inzulin rezisztencia) is, mely sajnos az elhízással könnyen cukorbetegséggé is formálódhat.
PCOS és depresszió
A Columbia Egyetem kutatása is rámutatott arra, hogy a PCOS-ben szenvedő nők között nagyobb arányban fordul elő a depresszió. Ennek nem feltétlenül a súlyos verziójával találkoznak a hölgyek, de sajnos tény, hogy a PCOS-t kísérő tünetek kifejezetten könnyen tesznek kárt az önértékelésben – mondja dr. Angyal Géza a Trimeszter Termékenységi Klinika szakértője.
A hízás, illetve a fogyásra való képtelenség, a sok sikertelen próbálkozás már önmagában elkeserítő, ehhez jönnek még a pattanások, melyek akkor is megjelennek, ha a legdrágább krémekkel igyekszünk védekezni ellenük, nem is beszélve a sokszor az arcon is megjelenő fokozott szőrnövekedésről. Ezek együttesen akár jelentős mértékben is rombolhatják a nők mentális egészségét, holott a PCOS gyógyítható, visszafordítható betegség.
Életmód és tápanyagok!
Sok esetben szükséges lehet a gyógyszeres kezelés is, amit szakorvos kezdeményezhet, de érdemes tudni, hogy a PCOS rendkívül jól reagál az életmódváltásra. Vagyis rendszeres mozgással és kiegyensúlyozott táplálkozással a betegség nagyon jól kezelhető. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy a PCOS során kimerült tápanyagraktárak feltöltése megtörténjen, hiszen egyes következményei, mint a meddőség is, csak így billenthetők helyre.
2025. január 07.
Az egyre fokozódó tények mellett sajnos tévhitek is keringenek a D-vitaminról szóló információkban.
Tévhit: Minél több D-vitamint szedünk, annál jobb.
Tény: Bár a D-vitamin pótlása a téli hónapokban valóban naponta javasolt, az egészségügyi ajánlások nem véletlenül határoznak meg ajánlott értékeket korosztályonként. Az orvosi kutatások szerint a szervezetben kimutatható bizonyos határérték felett – 125 nmol/l – ennek a fontos vitaminnak nincs további jótékony hatása. Egyénenként változik azonban, hogy kinek a szervezete mennyit állít elő a vitaminból. A napi 2000 nemzetközi egység (NE) egészséges felnőtteknél elégséges ahhoz, hogy a szükséges D-vitamin-szintet fenn tudja tartani, ill. a téli hónapokban előforduló D-vitamin-hiányt megelőzze.
Tévhit: A D-vitamin túladagolható, ezért rendszeres szedése veszélyes.
Tény: A D-vitamin-túladagolás, extrém esetben mérgezés rendkívül ritka. Még ha valaki (egészséges felnőtt) a felső határt jelentő, biztonságosan szedhető, napi 4000 NE mennyiségű vitamint veszi be naponta, túladagolni akkor sem tudja a D3-készítményeket. A szervezetünkben működik ugyanis egy védelmi mechanizmus, amely a bevitt készítményekből csak annyi D-vitamint hasznosít, amennyire szüksége van. Fontos, hogy a bevitt D-vitamin-készítmények hatóanyagai néhány hét után lebomlanak és kiürülnek a szervezetből. A valóban veszélyes túladagolás, mérgezés a múltban jellemzően laboratóriumi, ipari balesetekben következett be.
D-vitamin gyógyszerként
A magyarországi hivatalos, szakmai konszenzusajánlás szerint felnőtteknek a D3-vitamin-pótlás napi, heti és havi adagolással egyformán hatásos és biztonságos. A gyógyszerként forgalomban lévő 20 000 NE D-vitamin – az orvos által meghatározott – heti vagy akár havi egyszeri bevétele nagyban javíthatja a terápiahűséget.
Tévhit: A D-vitamin-pótláshoz elég, ha egészségesen táplálkozunk.
Tény: A kutatások szerint egy átlagos magyar mindössze napi 80 NE D-vitamint visz be a szervezetébe táplálkozással. Magyarországon az ideális D-vitamin-ellátottság fenntartásához elegendő márciustól októberig a végtagokat, a vállat és az arcot érő, napi 15-30 perces (az UVB-sugárzás erősségétől függően), 10 és 16 óra közötti direkt napsugárzás. Érdemes figyelembe venni, hogy a napvédő krémek gátolják a D-vitamin-termelést. Télen az alacsonyan beeső fény miatt a napsugárzás D-vitamin-képzésre alig (nem) hasznosítható; így csupán élelmiszerből nagyon nehéz megfelelő mennyiségű D3-vitamint a szervezetbe juttatni. A magyarországihoz hasonló D-vitamin-ellátottságú országokban ezért is jellemző a lakosság jelentős százalékában kimutatható D-vitamin-hiány. Az aktuális orvosi ajánlás szerint napi 2000 NE (egészséges felnőttek esetén) D3-vitamin bevitele tekinthető optimálisnak.
Tévhit: A túl sok D-vitamin meszesedést okoz a testünkben.
Tény: A D-vitamin-fogyasztás egyik legismertebb előnye, hogy szabályozza a szervezet kalciumháztartását és a kalcium beépülését a csontokba. Korábban léteztek olyan elméletek, hogy a magas dózisú D-vitamin-pótlás ún. hiperkalcémiát okozhat. Ilyenkor a vérben keringő kalcium szintje károsan magas lehet, és ez hosszú távon akár az érfalak meszesedésével is járhat. Azonban az érvényben lévő ajánlás szerinti, biztonságosan bevihető napi 4000 NE D-vitamin (egészséges felnőtt esetén) nem okozhat ilyen anyagcserezavart. A vér kalciumszintjének kóros megemeléséhez napi 10 000 NE D3-vitamin rendszeres bevitele felett számíthatunk, de ez mintegy ötszöröse a felnőttek számára ajánlott D-vitamin-pótlásnak.
Tévhit: A fényterápiák vagy akár a szolárium pótolják a természetes napfényt, és segítik a D-vitamin-termelést.
Tény: Bizonyos fényterápiák hasznosak lehetnek bőrünk egészségének fenntartásában. A D-vitamin-pótláshoz szükséges UVB-sugárzást azonban nem pótolják. Ugyanígy nem ajánlott a szoláriumhasználat, ha a cél a testünk D-vitamin-termelésének serkentése. A szoláriumok UVB-fénymennyisége ehhez eleve nem elegendő, a túlzásba vitt szoláriumhasználatnak ugyanakkor lehetnek más jellegű kockázatai.
A szenvedélybeteg ellátásban nagyon ritkán találunk olyan szolgáltatót, aki egyszerre foglalkozik a függővel és a családtaggal, hozzátartozóval egyaránt. Jellemző, hogy például egy fiatal, 16-22 éves korú szerhasználó esetében a kezelő helyen a szülő jelentkezik azzal a problémával, hogy anyagozik a gyerek és a család tehetetlen. Az intézmények ilyenkor általában elbeszélgetésre hívják be a fiatalt, amin egyedül vesz részt. Vagy ott tartják, vagy azt mondják, jöjjön vissza később, mert még nem elég motivált. A legtöbb, amit a szülőknek felajánlanak az, hogy járjanak szülőcsoportra ugyanarra a helyre, vagy ha ott nincs, egy másik intézménybe. 
